A 2021-ben a LET’S PLANT hívószóval indított CAPAZINE fotográfiai műhelymunka a kert fogalmát járta körül. A CAPAZINE – LET’S PLANT alkotói a növények életének és jelentőségének különböző aspektusait vizsgálva hívják fel a figyelmünket a növények szerepének és szeretetének lehetőségeire.

Tóth Hanga szakszövegíróként vett részt CAPAZINE – LET’S PLANT workshopon. Ha a növények képekben szólnának hozzánk… című írásában a műhelymunka során készült alkotásokra reflektált.

A növény érzékel, az élő és élettelen dualisztikus rendszerében azonban nehezen találja a helyét: a növény a környezetével együtt gondolkodó test. Ha a földi élet alapja a növényi aktivitás, a szervetlen anyag szervessé változtatása, akkor „fizikailag és metafizikailag sem választható el a növény a világtól”, a világunk növényvilág. Azonban „kultúránkban a természet néma, abban az értelemben, hogy a beszélő alany státuszát féltve őrizzük mint kizárólagos emberi kiváltságot.” Ahhoz, hogy áthidaljuk az egyre mélyebben tátongó távolságot köztünk és más élők között, a kifejezéstelenségbe zárt növények meg kell szólítsák érzékenységünket. De hogyan?

A növényi neurobiológia a növények tudatát, viselkedését, kommunikációját kutatja, kortárs tudományfilozófiai nézőpontváltása pedig abban áll, hogy elutasítja a növények modern eltárgyiasítását. A növényeknek nincs idegrendszere, öntudata, sőt, az individuum struktúrája sem alkalmazható rájuk a moduláris és központtalan felépítésük miatt, egyedek helyett leginkább kolóniákra tagolódnak. Immobilnak tűnnek, egyszerűen ott vannak a tér egy pontján. Pedig az áramlatok, a szél, a víz vagy a többi élőlény mozgatják őket és folyamatos növésben vannak. Szabad szemmel nehezen kísérhetjük a mozgásukat, máshogy élik át az időt, mint mi. „A növényi aktivitás mindig egyfajta passzivitásba burkolózik, külső megjelenési formái mögé húzódik vissza.” Helyhez kötött életmódjuk miatt környezetük módosulására saját maguk megváltoztatásával reagálnak: formájukat, anyagcseréjüket, viselkedésüket, színeiket. A növény az általa feltalált formákkal fejezi ki magát, elmerül az anyagban, amelyet megállás nélkül alakít. Emanuele Coccia szerint a növény nem tesz különbséget alany, anyag és képzelet között: elképzelni számára annyit jelent, mint teljes egészében az elképzelt formává válni. „Az állatok tünékeny hangokkal vagy mozdulatokkal fejezik ki magukat, amelyek a dialógusban elmossák egymást. A növények expresszivitása olyan, mint az írás. Gesztusaik elválaszthatatlanok tőlük, megváltoztathatatlan formák, minden megnyilvánulásuk jelenlét, nem csak nyom, mint az embernek a betű.” A fotográfia médiuma érthetőbbé és elérhetőbbé teheti a növényi formák és színek nyelvét?

A CAPAZINE – LET’S PLANT műhelymunka során megvalósult fotográfiai projektekben a vegetáció nem csak a humán történések kerete, hanem főszereplő, mozgásban lévő folyamat. Az alkotók különböző módon közelítették meg a témát, többen az empirizmustól elrugaszkodva ragadták meg az „érzékent túli”-t, fiktív történetekbe, disztópiákba vagy a képzelet világába ágyazták be a növényeket, míg mások hétköznapi jelenlétüket figyelték meg. Mit olvashatunk ki a növényekről és növényekkel készült képekből róluk, rólunk, és a kapcsolatról, amely összeköt minket?

Balogh Viktória az analóg fényképei elkészítéséhez a vegyszereket növényi nedvekkel helyettesítette. A levelek és virágok formáinak megörökítését a növények együttműködése tette lehetővé, a vegetációt képalkotó képességgel ruházta fel. Páczai Tamás első szőlőtermését és az erjedési folyamat kezdetét fényképezte. Képein az erjesztőkád mesterséges keretébe zárt növényi formák lassú átalakulásnak indulnak.

Bielik István és Magócsi Márton dokumentarista képei olyan helyzeteket örökítettek meg, ahol emberi és növényi formák interakcióba lépnek, kollaborálnak vagy uralkodnak. A fa odvát ajtó zárja el. Az ember beavatkozik a növényi alakok sokféleségébe, kiegészíti, irányítja és módosítja azokat. Hogyan válaszolnak a növények?

Ladjánszki Máté olyan tereket és szituációkat fényképezett, ahol a természet dominánsan jelenik meg a városi életben. Fényképein a növényeket élesen elválasztja környezetüktől, színként különülnek el, zöldként, amelyből már semmit sem tudunk kiolvasni. Még ha fizikailag ott is vannak urbánus életünkben, sok esetben csak élettelen dekorációnak látjuk őket.

Martinkó Márk és Bankó József munkáiban a növényzet a virtualitásba szorul vissza. Fényképeiken nincs semmi élő, a növények informatikai parancsok termékei. A hibrid fák és bokrok generált képét hibák, szakadások törik meg. A növény egysége felbomlik, a részek egészhez való kapcsolata megváltozik, formája mesterséges létrejöttéről tanúskodik, csak a hiányról üzen.

Pfliegel Bálint és Rácmolnár Milán disztópikus projektje egy 2029-ben született tudós kutatásán keresztül tárja fel a rövid életű fiktív mozgalom, a PLANT (People, Life And New Territories), vizuális archívumát. Az áldokumentumok egy olyan világról adnak hírt, ahol a klímaváltozás, a vízhiány, a termőterületek szennyezése és kizsákmányolása oda vezetett, hogy a mezőgazdaság autoriter államok, illetve multinacionális cégek ellenőrzése alá került, így az emberek élete a növényektől teljesen elszigetelve zajlik. A PLANT mozgalom mesterségesen alkot új fajokat, új növényi élettereket az eltűntek helyére, annak reményében, hogy újra alapvető emberi jog legyen a jó minőségű mezőgazdasági termékekhez való hozzáférés.

Lázár Eszter egyfajta antropomorfizáló fikción keresztül közelít a növényekhez, fényképei eltörlik a határokat ember és nem-ember között. Megszemélyesíti az orchideákat: nevet ad nekik és felöltözteti őket. Váczi Lilla képein a növények az emberi térbe betörő külső erők. Közeli állóképei a növényi mozgás illúzióját adják, szinte szabad szemmel látjuk, hogyan alkalmazkodnak az emberi környezethez, milyen forma felé igyekeznek.

Fabricius Anna és Bohus Réka munkája szülői szemszögből fedezi fel a gyermekkor világát. Saját kertjüket a realitás és a képzelet között húzódó szimbolikus térként fényképezték, egy olyan helyként, ahol a gyerekek megérthetik a növények üzenetét, sőt, saját eszközeikkel akár válaszolni is tudnak nekik. Absztrakt és figuratív elemeket illesztettek a növényzetbe, talált tárgyakat figyeltek meg, és a formák beszélgetni kezdtek…

Az emlékezetben továbbélő gyermekkori kert keresésére indult Biró Eszter és Kerekes Emőke is. Kerekes Emőke a környezetében élő növényeket egyszínű háttér előtt fényképezte le: organikus környezetükből kiszakadva a növények portréalanyokká váltak. A sík háttéren feltűnik az árnyékuk, és mellette megjelenik az ember. Az interakció az anyagtalan árnyképek közt zajlik. Biró Eszter egy herbárium-textilt hozott létre a kertjében talált növényekkel. Beszkennelte az összegyűjtött növényeket és virágokat, és köréjük háromszögben magyarul, angolul és latinul leírta a nevüket. A szöveg körbezárja a képet, a kép az írás részévé válik.

Ha minden kép egy lehetőség, hogy újragondoljuk reprezentációinkat, akkor a fotográfia jelek, formák, gesztusok segítségével képes lehet új kapcsolatokat kialakítani ember és növény között, hogy egy olyan világot építhessünk, ahol a környezettudatosság és a nem emberi élet tisztelete kultúránk szerves része.

A CAPAZINE – LET’S PLANT kiadvány kapható a Capa Központban!

A CAPAZINE – LET’S PLANT kiállítás 2021. október 31-ig volt látható a Capa Központ 8F Galériájában.