Kovalovszky Dániel: Fotográfiai inspirációk

A hónap alkotóját arra kértük, hogy mutasson be néhány, a számára fontos vagy az utóbbi időben a figyelmét felkeltő fotográfust, illetve képeket, akik nagy hatással voltak rá.

Az elmúlt 20 évben rengeteg fotós munkát láttam, ami annyira eltelített, hogy az elmúlt 4-5 évben csak minimálisan és nagyon szelektálva néztem fotókiállítást és fotóalbumokat is. Mostanában elsősorban képzőművészetből, zenéből és sok minden másból gyűjtök inspirációt, feltöltődést, de mivel most a fotográfiai inspirációk összegyűjtése volt a feladatom, olyan alkotókat szedtem össze, akiknek a képei a mai napig is közel állnak hozzám, hatnak rám és a munkáimra.

Az egyik kedvenc művészem a fotográfusként induló, de ma már inkább képzőművészként alkotó, a New York-i származású Taryn Simon. Nagyon szeretem a munkáiban az aprólékos, a végtelenségig kitartó és nagyon precíz munkamorált. Fiatal kora ellenére egy rendkívül sokoldalú művész, aki mind a könyvszerkesztésben, mind a installálási ötleteiben is egyedülálló a világban. Sorozataiban pedig a csupasz esztétikán túlmutató, univerzálisan és logikusan felépített módszerekkel bontja ki a mindannyiunk számára ismeretlen társadalmi problémákat. Ezek közül szerintem az egyik legfontosabb és leginspirálóbb korai munkája a The Innocents (2000-2003) ,amit először 2007-ben láttam kiállítva Prágában. A téma az amerikai igazságszolgáltatásnak egy nagyon fontos hibájára mutat rá, mégpedig arra, hogy az erőszakos bűncselekmények elkövetéséért évtizedekre, életfogytiglanra vagy halálra ítélt embereket csupán a tanuk vallomásaira alapozva ítéltek el a 70-es 80-as években. Ezek a vallomások szinte minden esetben az emberi emlékezetre hagyatkoztak. Ebben az időszakban még az USA-ban sem volt elfogadott a DNS minta, mint sorsdöntő bizonyíték. Taryn Simon a 2000-es évek elején utazta át az USA államait kamerájával és olyan embereket portrézott le, akik hosszú időt töltöttek börtönben ártatlanul, olyan bűncselekményért, amit nem követtek el. Ártatlanságukat végül az időközben érvénybe lépett DNS vizsgálatok igazolták. A csavar a portrék készítésénél maga a helyszín kiválasztása és a beállítás volt, ugyanis a képek ott készültek, ahol az erőszakos bűncselekményeket elkövették és ahol a portréalanyok a fotózás előtt igazából sohasem jártak. A portrék mellé videóinterjúk is készültek, amik még komplexebbé teszik az anyagot. 2022-ben ezek a képek hatalmas méretben újra láthatóak voltak az Előhívás című csoportos kiállításon a Ludwig Múzeumban. 

TARYN SIMON, The Innocents, Published by Umbrage, 2008.112 pages, with 104 color plates; Hardcover 12.5×10 inches  ( © Kovalovszky Dániel, 2024.)

TARYN SIMON, The Innocents, Published by Umbrage, 2008.112 pages, with 104 color plates; Hardcover 12.5×10 inches  ( © Kovalovszky Dániel, 2024.)

TARYN SIMON,The Innocents, részlet az Előhívás című csoportos kiállításról, Ludwig Múzeum, 2002. Fotó: Ludwig Múzeum / Facebook

Számomra az egyik legfrissebb szemléletű, legmodernebb alkotó az 1930-as évekből Albert Renger-Patzsch. A mai napig inspiráló a merész képi világa, amely egyfajta laza precizitással társul. A Green Silence című sorozatom készítésénél, nagyon inspirálóak voltak a fás képei.

jobbra: Buchenwald [Beech forest], 1936 Albert Renger-Patzsch. Albert Renger-Patzsch Archiv / Stiftung Ann und Jürgen Wilde, Pinakothek der Moderne, Munich. © Albert Renger-Patzsch / Archiv Ann and Jürgen Wilde, Zülpich / ADAGP, Paris 2017
balra:Zeche “Graf Moltke”, Gelsenkirchen-Gladbeck [Graf Moltke Colliery, in the Gladbeck district of Gelsenkirchen], 1952-1953 Albert Renger-Patzsch. Albert Renger-Patzsch Archiv / Stiftung Ann und Jürgen Wilde, Pinakothek der Moderne, Munich. © Albert Renger-Patzsch / Archiv Ann and Jürgen Wilde, Zülpich / ADAGP, Paris 2017

Szabó Dezső  Expedíció/Process című munkája volt az, ami először meg tudott győzni a 2000-es évek közepén, hogy  a megrendezett konceptuális fotográfia is tud legalább annyira izgalmas lenni, mint a hagyományos dokumentarista fényképezés. Ez a munkája számomra egy nagyon különleges vizuális játék és átjárás a valóság és a fikció, az “épített valóság” és az “épített fikció” között.

lent: Szabó Dezső Process 003, 2008, C-print, 40×60 cm, ed5 ( www.vintage.hu )
fent: Szabó Dezső Expedíció VIII/III, 2001, C-print, 100×150 cm, ed3 / C-print, 60×90 cm, ed5 ( www.vintage.hu )

Sajnos annak idején nem láttam Thomas Ruff kiállítását a Műcsarnokban, de mai fejjel őt tartom a fotóművészet egyik legfontosabb alappillérének. Egy rendkívül sokoldalú művész a világ legfantasztikusabb studiójával. A Sterne és a MA.r.s. című munkája számomra a legizgalmasabb, talán főleg azért, mert egyre jobban vonzódom a nem fényképszerű fényképekhez.

Thomas Ruff a studiójábanSüddeutsche Zeitung Magazin, 46. szám, címlap ( Süddeutsche Zeitung Magazin online )

balra : Thomas Ruff, 03h36m /-35fok, 1989, 260 x 188 cm ( www.thomasruff.com )
jobbra: Thomas Ruff, ma.r.s 01_III, 2011, 255 x 185 cm ( www.thomasruff.com )

2016-ban, amikor elkezdtem nagyformátumú kamerával is fényképezni, Axel Hütte német származású fotográfus volt az egyik leginspirálóbb, aki szintén nagyformátumú kamerával készült tájképeivel és erdőrészleteivel vált híressé. Ő is mint Thomass Ruff a Düsseldorfi Photoschule-ből nőtte ki magát. 

Axel Hütte, La Puerta, Venezuela, 1999
172 x 207 cm, C-print.  ( www.deutscheboersephotographyfoundation.org )

Axel Hütte, Xiamen, China, 1998 
187 x 237 cm, C-print ( www.deutscheboersephotographyfoundation.org )

A Magas-Tátrában készülő új munkám, a Forrás egyik fő vizuális katalizátora, ez a régi képeskönyv a 70-es évekből. A Tátrai Nemzeti Parkot mutatja be az akkori szépelgő, már-már giccsbe hajló, de mégis újszerű és merész vizuális nyelven. Tipográfiailag felveszi a versenyt a mai photobook-okkal.

Részlet a Tatranský Národný Park című könyvből. 
( © Kovalovszky Dániel, 2024.)

Részlet a Tatranský Národný Park című könyvből. 
( © Kovalovszky Dániel, 2024.)

Részlet a Tatranský Národný Park című könyvből. 
( © Kovalovszky Dániel, 2024.)

Részlet a Tatranský Národný Park című könyvből. 
( © Kovalovszky Dániel, 2024.)

Részlet a Tatranský Národný Park című könyvből. 
( © Kovalovszky Dániel, 2024.)

Wolfgang Tillmans, mint sokak számára, számomra is egy nagyon inspiráló alkotó. Taryn Simon és Thomas Ruff mellett szintén a sokoldalúságát és egyedi kiállítási stílusát érdemes megemlíteni. Példaértékű, ahogy merészen elmossa  a határokat  és átjárást nyit a médiumok között. Kategorizálhatatlan művész. Nem csak szexualitásában, hanem a művészetében és zenéjében is szabad alkotó. Korunk egyik legnagyobb véleményformáló művésze, akit nem csupán a siker vezérel, hanem a szociális érzékenysége és aktivista szerepvállalása is naggyá tesz. Egyszer jártam nála a Capa Központban egy portfolio review-n és egy nagyon kedves közvetlen emberként ismertem meg. 2022-ban pedig nagy élmény volt  a Sound is Liquid című kiállítása a bécsi MUMOK-ban.

Wolfgang Tillmans, Sound is Liquid, 2021-2022
Exhibition view at mumok, Vienna, 2011
Photo: Georg Petermichl, © mumok

Wolfgang Tillmans, Icestorm (2001). Image courtesy of the artist, David Zwirner, New York / Hong Kong, Galerie Buchholz, Berlin / Cologne, Maureen Paley, London 

Részlet a  Wolfgang Tillmans Sound is Liquid című kiállítási katalógusból. ( © Kovalovszky Dániel, 2024.)
Published By Matthias Michalka, Museum moderner Kunst Stiftung Ludwig Wien, 2022.

Részlet a  Wolfgang Tillmans Sound is Liquid című kiállítási katalógusból. ( © Kovalovszky Dániel, 2024.)
Published By Matthias Michalka, Museum moderner Kunst Stiftung Ludwig Wien, 2022.

Wolfgang Tillmans, Tag/Nacht III, 2015

Leave A Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük