A hónap alkotóját arra kértük, hogy mutassa be azokat a személyeket, dolgokat, kedvenceket, amelyek nem (csak) a fotográfiához kapcsolódnak, de szereti őket, inspirálóak számára.

Simon Zsuzsi a következőket emelte ki:

Nem egyetlen könyvet, filmet vagy zenét emelnék ki itt, bár ezek mind szerves részei az életemnek, és mindig is nagy hatással voltak rám és a művészetemre. Pont ezért nehéz lenne egyet választani a sok jó mű közül. Ezért inkább úgy döntöttem, hogy azokra a tevékenységekre, területekre fókuszálok, amelyek meghatározzák a hétköznapjaimat és elengedhetetlenek a mindennapi működésemhez.

SPORT

A sport mindig is fontos része volt az életemnek. Kiskoromtól kezdve jól ment: az oviban kiválóan úsztam, suliban magabiztosan másztam kötelet, simán vettem a szekrényugrást és a terem körbefutást. Apukám is sportos ember, gyerekként sokat bicikliztünk együtt, és városi futóversenyeken is indultunk. Rengeteget görkoriztam, éveken át jégkorcsolyáztam a Műjégpályán.

Mégis, valahogy sosem voltam igazán jóban a testemmel. Mindig zavart valami – a folyamatos hízás, hogy egyre nagyobb a súlyom magamhoz képest, hogy szőrösödöm, és ezt állandóan el kell tüntetnem, hogy nem vagyok elég szép… És ez mind csak a külsőmről szólt, az egészségemre még csak nem is gondoltam. Azért hosszú távon nagyon megviseli az embert, ha folyamatosan elégedetlen a testével. Mintha egy test lidérc ülne rajtad, ami folyamatosan nyomja a mellkasod, és muszáj valahogy megszabadulni tőle – ha egyáltalán lehetséges. Most már látom, hogy mindig lesz valami, ami zavar, csak az idő múlásával más és más dolog kerül előtérbe. 30 felett például teljesen átalakul a tested – ezt, ha a tini Zsuzsinak mondom, biztos kinevet, de tényleg így van. Már nem tudok úgy fogyni mint azelőtt, nem ehetek-ihatok büntetlenül.  Éreztem, hogy tennem kell valamit a nyomasztó érzés ellen, így elkezdtem dolgozni magamon. Már egy éve rendszeresen, heti kétszer járok súlyzós edzésre Ildához, a személyi edzőmhöz, Sasával együtt, aki hatalmas húzóerő számomra. Hárman motiváljuk egymást, fejlesztjük az erőnket és így a magabiztosságunkat is. Ez a közös fejlődés pedig hihetetlenül inspiráló.  

Szerdánként amatőr focira is eljárok, ahol a legkedvesebb barátaimmal együtt focizok (fiúk-lányok egyszerre) – IMÁDOM! Emellett ha van időnk, boulderezni is szoktunk a Flowban.

Ezek után most ki tudom mondani: kiegyensúlyozott a testem. Ilyen még sose volt! Nem stresszelek azon, hogy éppen hova híztam, így végre az egészségemre is tudok figyelni – arra, hogy mit eszem, mire van szüksége a testemnek, és mi az, ami valóban jót tesz nekem (elkezdtem kombuchát és Vizikefírt is készíteni).

MUNKA

Fontosnak tartom megemlíteni a munkámat, ami számomra szuper inspiráló. Már önmagában is nagy örömet jelent, hogy kimondhatom: szeretem a munkám, és boldog vagyok attól, hogy azt csinálhatom, amit igazán élvezek, ráadásul ezzel tudom biztosítani a megélhetésemet is. Jobbnál jobb projektekben veszünk részt, itt a többes szám azért van, mert a barátommal Bognár Benivel dolgozom együtt, aki rengeteget segít nekem és támogat mindenben, munkámban, művészetemben, mindenhogyan. Nélküle nem lennék itt ahol most vagyok. Szóval együtt dolgozunk különböző videós és fotós művészeti projekteken, galériák, múzeumok, független intézmények és szervezetek számára.

Ha ki kéne emelnem egy munkát nem is tudom hol kezdeném (bár az Ujj Zsuzsi interjúmat, már kiemeltem a korábbi posztomnál). Azt viszont elmondhatom, hogy rengeteg nagyszerű művésszel és művészeti elméleti szakemberrel dolgoztunk már együtt, és ennek köszönhetően értékes kapcsolatok, sőt, barátságok is születtek. Jártunk művészek műtermeiben, bepillantást nyertünk abba, hogyan és min dolgoznak, beszélgetéseket és tárlatvezetéseket rögzítettünk, valamint szuper kiállításokat dokumentáltunk, amelyek mind nagy hatással vannak rám és a művészetemre egyaránt.

Közben eszembe is jutott egy nagy kedvenc! Amikor az FKSE-ben elnökségi tag voltam, csináltunk egy kampányvideót a PATRON karácsonyi műtárgyvásárhoz. A beadott műtárgyakat elvittük különböző extrém helyszínekre, és levideóztuk őket. Már jó régen volt, de néha elő szoktam venni és megnézni. 

KÖZ.KEMP

A Köz.kemp művészeti táborának szervezése és lebonyolítása szintén fontos része az életemnek. Lassan már 10 éve vagyok a részese ennek a inspiráló közösségnek. Az elvonulás mindig is fontos volt számomra, hiszen jó érzés kiszakadni a hétköznapokból, Budapestről, és ha mindezt barátokkal együtt tehetem meg, az még jobb. A Köz.kemp szervezőbandája is egy ilyen baráti elvonulós közösségből nőtte ki magát (a mai napig szoktunk közösen kirándulni, ottalvós hétvégéken pihenni, ami segít abban, hogy feltöltődjek az egész éves munka mellett).

Először Erdőbényén rendeztük meg, majd a Csongrádi művésztelepen folytattuk,  a következőt az erdő közepén fogjuk tartani. Kezdetben workshopokkal indultunk, de mára művészteleppé alakultunk, ahol egy csapat szuper jó fej művésszel és elméleti szakemberekkel együtt tölthetünk el 10 napot. A célunk, hogy egy inspiráló környezetben megosszuk tudásunkat, tapasztalatainkat és ötleteinket, miközben közösen alkotunk és tanulunk egymástól. Mindez különösen fontos egy olyan helyzetben, ahol a művészek számára egyre kevesebb lehetőség adódik a hagyományos intézményrendszeren belül. A Köz.Kemp erre nyújt alternatívát, teret adva a szabad alkotásnak és a közösségi együttműködésnek. Támogatás hiányában a tábort teljes mértékben a résztvevők és a szervezők tartják fenn, akik saját erőforrásaikkal biztosítják a működését. 

Itt szeretnék megemlíteni egy kedves kis projektet, amin Fischer Juci barátnőmmel dolgoztunk a 2024-es Köz.kempen, a Csongrádi művésztelepen. Egy fanzine-t csináltunk, amiben a menő, idősebb helyi hölgyeket mutattuk be.

Észrevettük, hogy sok csinos idős nő járkál a városban, és arra gondoltunk, hogy jó lenne megörökíteni őket. Milyen jó lenne elmondani nekik, hogy mennyire szépnek találjuk őket, és beszélgetni arról, mi a titkuk, hogy ilyen jól néznek ki.

A végére érve szeretnék még bemutatni néhány inspiráló női művészt, akik az előadóművészet és a performanszművészet határán alkotnak, és akik megerősítik bennem a női energiákat. Meredith Monk művészete, amely a spiritualitás, a transzcendencia és a női energiák intuitív megközelítésén alapul, a hangot nemcsak zenei eszközként, hanem testi és spirituális kifejezésformaként is használja. Gyakran merít az archaikus és rituális hangképzésből. Színpadi és filmes alkotásai is a test és lélek kapcsolatát kutatják, és egyfajta rituális performanszként működnek. Nemrégiben Budapestre látogatott, és lehetőségünk volt Frazon Zsófi barátnőmmel megnézni a koncertjét. Isteni élmény volt, egy csodálatos nő! 

Pina Bausch német koreográfus, a Wuppertali Táncszínház egyik legmeghatározóbb alakja volt, aki érzelmi és pszichológiai kifejezőerővel újította meg a kortárs táncot. Erős női karakterei és társadalomkritikus szemlélete miatt a feminista művészet meghatározó alakja. Nála láttam először, hogy mekkora ereje lehet annak, ha több nő táncol egyszerre. 

Anna Anderegg Silver Boom című projektje egy különleges előadás volt, amelyet egy rákospalotai köztéren, a Placcc Fesztivál keretében mutattak be. Az előadásban idős hölgyek performáltak, miközben saját személyes történetükről, életükről és a halálhoz való viszonyukról meséltek. A darab érzékenyen és intim módon mutatta be az idősödés, az emlékek és az elmúlás témáját. Az idősebb nők gyakran láthatatlanok a társadalomban, mivel a média és a társadalmi sztereotípiák a fiatal női ideálokat helyezi előtérbe. Ez a projekt viszont lehetőséget ad számukra, hogy megosszák tapasztalataikat és történeteiket a közönséggel, ezáltal láthatóságot ad az idősebb generációnak is. 

Simon Zsuzsi | Instagram | Web