A hónap alkotóját arról kérdeztük, hogy az utóbbi időben mivel foglalkozott, és jelenleg min dolgozik. Kovács Bea az elmúlt időszakról mesélt.
Az elmúlt időszak sok tennivalót hozott a mindennapokba. Júliusban kiutaztam Arles-ba, a Les Rencontres d’Arles nemzetközi fotófesztiválra. A VII Foundation, amelynek képzésein többször ösztöndíjasként vehettem részt, az Arles-i kampuszán számos programot kínált a fesztivál ideje alatt. Többek között ingyenes portfólió review-t tartottak az erre jelentkező diákjaiknak. Illetve a vállalkozó szelleműek, köztük én is, benevezhettünk egy Open Mic Night nevű programra. Itt a kb. 15 jelentkező 5-5 percet kapott arra, hogy kedve szerint választott témáról beszélhessen. Pont 5 percet – mérték az időt. Az esemény nyitott volt, bárki bejöhetett meghallgatni. Én az örményországi hosszútávú sorozatom egy részletét mutattam be, miközben elmeséltem, hogy miként jutottam ki a kaukázusi országba, és miről, kikről szól ez a sorozatom.
2024-ben a VII-nél töltött Level 3 képzésen kaptunk olyan feladatot, hogy egy 20 perces előadást kellett tartsunk a többieknek. A tanáraink ezzel a feladattal szoktatni akartak a szerepléshez. Azt mondták, hogy ezen a szinten egy fotográfusnak tudnia kell a nyilvánosság előtt beszélni. Hogy könnyítsék a dolgunkat, a saját életünk volt a téma. Egy megtartó közegben mesélhettünk magunkról, mindarról, ami formált az úton. Természetesen a tanáraink is részt vettek. Volt nevetés, sírás bőven. Ennek emléke velem volt a mostani szereplésemkor, sokat segített.
Az elmúlt időszakban egy számomra új kaland előkészítésén is dolgoztam. Végre vettem a bátorságot, és meghirdettem az első fotós tanfolyamomat, amelynek helyszíne Örményország lesz, és egy kinti, nagy tapasztalattal rendelkező irodával állítottuk össze a túrát. A helyszínek az én legkedvesebb helyeim közül lettek kiválasztva, olyan részek, ahol véleményem szerint egy fotográfus bőven talál megörökítendőt. Most az ujjaim keresztben, hogy a szerencse mellénk álljon és összejöjjön az induláshoz szükséges létszám.
Ami a fotózást illeti, az Adjon Isten, Señor! című projektemen dolgozom a szabadidőmben, amely szeptembertől MMA ösztöndíjban részesül. 2023-ban kezdtem el szűkebb hazám, Nógrád falvaiba beköltöző külföldieket fotózni. A helyiekkel való együttélésüket, hozzájuk történő kapcsolódást, vagy annak hiányát, hogy hogyan tudják kultúrájukat felvenni, illetve mennyit engednek be a miénkből. A következő egy évem itthon ennek az anyagnak a folytatásáról fog szólni.
