A hónap alkotója rovatunkban különböző aspektusból – aktualitások mentén és személyes nézőpontból – mutatunk be egy kortárs fotográfust vagy vizualitással foglalkozó alkotót, szakembert.
A hónap alkotója 2025 szeptemberében Kiss Richárd.

Fotó: Szilágyi Rudolf
Emlékeim szerint a fotográfiához való kötödésem már egészen kis koromban kialakult. Még csak óvodás voltam, amikor már megszállottan gyűjtöttem mindent, amiben fényképek voltak: autós és vonatos albumokat, kártyákat és újságokat. Aktívan fényképezni csak jóval később, gimnazista koromban kezdtem el, akkor azonban nagyon hamar rájöttem, hogy ez az a dolog, amivel hivatás szinten is foglalkozni szeretnék. Így meglehetősen az utolsó pillanatban, de végül megváltoztattam az egyetemi felvételi sorrendet, és a műszaki irány helyett fotográfia szakra jelentkeztem első helyen. Így alakult, hogy az alapképzésemet a Budapesti Metropolitan Egyetem, míg a mesterképzést a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (volt Kaposvári Egyetem) fotográfia szakán végeztem el. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem doktori képzésén folytatom tanulmányaimat, ahol főként a technológia vizuális észlelési folyamatokra gyakorolt hatását vizsgálom. Több mint öt éve foglalkozom oktatással, kezdetben fotográfus szakképzésen, jelenleg pedig az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Képzőművészeti Intézetében tanítok.
Művészeti praxisom során leginkább a folyamatosan változó vizuális kultúránk képfelhasználási és megfigyelési stratégiáit vizsgálom. Ennek keretein belül olyan multidiszciplináris munkákat hozok létre, amelyek kísérletet tesznek a mindenkori valóság és képi reprezentációja közötti kapcsolat értelmezésére, valamint a megfigyelő pozíciójának definiálására. Alkotói munkáim a legtöbb esetben a fotográfia irányából közelítik meg a vizsgált jelenséget, azonban a klasszikusan értelmezhető fotográfiai aktust nélkülözve, az intermediális térben nyerik el végső formájukat.


Az alkotói folyamatok számomra mindig is a külvilág feltérképezésének kimeríthetetlen eszköztárát jelentették. Éppen ezért munkáimban a fotográfia, vagy tágabban értelmezve a technikai kép médiumára főként a minket körülvevő valóság letapogatásának lehetséges eszközeként tekintek. Sok esetben ezeket a felvételeket nem is különálló esztétikai minőségükben, hanem adathalmazokba rendezve, a megfigyelési folyamat vizuális lenyomataként értelmezem. Ezt a megközelítést használva jött létre többek között a Camera Locus, a PLA.net, a Kollektív tudat és a World Wide Map című munkám is, amelyek ugyan különböző aspektusokból vizsgálják korunk vizuális kultúráját, mégis közös bennük, hogy a fotográfiára egyfajta adatforrásként tekintenek.

A Transzmutáció, a KEYHOLE, a Dioráma, a Spatial Resolution és a PEAK című projektjeim fókusza már sokkal inkább magára a megfigyelés aktusára koncentrálódik. Habár a korábbi munkáimtól eltérően, a forrásképek felhasználási módja itt már projektenként változik, továbbra is nagyon fontos számomra, hogy minden esetben a fotográfia médiumán keresztül történik meg az észlelési folyamat elemzése. Ezeknél az anyagoknál már sokkal inkább a folyamat egy-egy speciális pontjának vizsgálatára koncentráltam, amelyek újabb médiumok használatának igényét indukálták, így kezdtem el foglalkozni többek között a digitális képmontázsok készítésével is.










Az utóbbi időszakban olyan kutatás alapú munkák létrehozásán dolgozom, amelyek alternatív képalkotási eljárások formájában nyerik el végső formájukat. Ezek az eszközök továbbra is szoros kapcsolatban állnak a fotográfiával és a technikai képpel, működési mechanizmusukban azonban már inkább csak egy-egy kulcs elemét használják fel a már létező képalkotási eljárásoknak. A munkasorozat első elkészült eleme a Camera Sonus című diplomamunkám, amelyet a MATE fotográfia mesterképzésén készítettem.

A munka során egy olyan eszközt terveztem és építettem meg, amely a hagyományos fotográfiai eljárással ellentétben, hanghullámok segítségével készíti el a valóság kétdimenziós reprezentációját. A kép elkészítéséhez az eszköz egy szonár szenzort használ, amely két mozgástengelyének metszéspontjában helyezkedik el. A készülék ezt a szenzort képes kétdimenzióban mozgatni, amely mozgás közben mélységi adatokat gyűjt a valóság egyes térelemeiről. Az ultraszónikus hanghullámok visszaverődéséből megállapított távolsági adatok ezek után egy adatfelhő formájában kerülnek tárolásra. Később, ezek az adatok transzponálhatók kétdimenziós képekké, ahol a mélységi adatok tónusértékek formájában kerülnek megjelenítésre. A háromórás felvételi folyamat során kialakuló kisfelbontású képek tehát a valós szituáció téri lenyomatai, amelyek mintegy anti-fotográfiák formájában öltenek testet, hiszen a hagyományos fényképek egyetlen attribútumát sem hordozzák.


A mű installációja során éppen erre az ellentmondásra helyeztem a hangsúlyt, ahol egy olyan helyzetben találjuk az eszközt, amelyben megjelenik a fotográfiához nélkülözhetetlen fény, és a készülék által használt hanghullám is. Itt azonban a fényre csak közvetett módon, a képkészítő eszköz energiaellátásához van szükség. Az installációban ugyanis a képkészítéshez szükséges elektromosságot a kép tárgyaként szolgáló izzó fényéből állítja elő a rendszer egy napelem tábla segítségével. Így, a folyamat eredményeként megszületik a fény erejével létrehozott hangkép.
Az eddig bemutatott munkáimat számos hazai és nemzetközi kiállítás és műtárgyvásár alkalmával volt lehetőségem bemutatni az elmúlt tíz év során. Tagja vagyok a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának, a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületnek, 2023-ban a FUTURES Photography Platform tehetsége voltam, tavaly pedig a MODEM-Díj shortlistese lehettem. Rendszeresen részt veszek művésztelepeken, néhány éve társszervezőként is tevékenykedem a Köz.kemp Képzőművészeti Alkotótábor csapatában. Nemrég ért az a megtiszteltetés, hogy a Dioráma című munkám bekerült a MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ gyűjteményébe.
Ami a jelent illeti, aktuálisan is egy képkészítési eljárással kísérletezem. A technikai képalkotó eszközök területén tovább haladva, jelenleg egy foton alapú rendszer kialakításán dolgozom. A következő bejegyzésem alkalmával erről, az aktívan futó munkámról is megosztok majd néhány érdekes részletet.
Ez a cikk lenyűgözően bemutatja a művészeti praxisot, különösen a fotográfia és a megfigyelés kapcsolatát. Kiss Richárd munkássága izgalmas, és az alternatív képalkotási eljárások bemutatása尤为精彩。
Remek cikk! Nagyon érdekes lenyűgözőek az alkotó munkái, a fotográfia és a technológia szinergiája lenyűgöző. Az Camera Sonus projekt különösen izgalmas, ahogy a hanghullámokat használja képkészítésre. Nagyon inspiráló és mélyen megfontolható volt olvasni!