A hónap alkotóját arról kérdeztük, hogy az utóbbi időben mivel foglalkozott, és jelenleg min dolgozik. Kiss Richárd az elmúlt időszakról mesélt.
Az utóbbi néhány év meglehetősen mozgalmasra sikeredett az életemben. Az alkalmazott munkáim és az alkotói folyamatok mellett mesterképzésre is beiratkoztam és tavaly nyáron sikeresen le is diplomáztam. Ezzel párhuzamosan készültem a Spatial Resolution című második egyéni kiállításomra és volt szerencsém rengeteg csoportos tárlaton is szerepelni. Ez az időszak csodálatos volt számomra, rengeteget tanultam, és ami talán a kreatív folyamatok szempontjából a legfontosabb: nagyon sok új dolgot tudtam meg magamról is.
Éppen ezért az idei évre az volt a fő célkitűzésem, hogy átgondoljam és összegezzem mindazokat a dolgokat, amivel a megelőző néhány évben foglalkoztam és definiáljam azt a kutatási területet, amivel a következő éveket szeretném eltölteni. Abban biztos voltam, hogy továbbra is a vizuális kultúránkat alakító képalkotási gyakorlatokkal szeretnék foglalkozni, a mesterképzésen eltöltött két év azonban ráébresztett, hogy a témán belül is kiemelten foglalkoztat egy bizonyos terület: maga a megfigyelés aktusa. Ez a felismerés nagyban segített abban, hogy kidolgozzak egy olyan kutatási tervet, amellyel idén felvételt nyertem a Magyar Képzőművészeti Egyetemi Doktori Iskolájába, ahol Dr. habil. Szegedy-Maszák Zoltán a témavezetőm. A következőkben ezt a munkatervet szeretném röviden bemutatni.
Doktori kutatásom célja a technikai apparátus által közvetített vizuális megfigyelés metodikai és mediális vizsgálata, amely interdiszciplináris médiatudományi megközelítésben a különböző látás- és médiaelméleti, filozófiai, valamint természet- és kultúratudományos aspektusok egyaránt érvényesülhetnek. Azt gondolom, hogy erre különösen nagy szükség van, mivel korunk megfigyelője már képtelen megfelelő tempóban adaptálódni a turbulensen változó vizuális kultúránkhoz, végleg elveszni látszik az új technikai médiumok armadájában. Munkám során arra keresem a választ, hogy miként torzítja a technológiai látás a vizuális megismerés folyamatát, milyen hatással van ez a deformáció a huszonegyedik századi megfigyelőre és a keletkező vizuális tudás természetére; valamint, hogy milyen folyamatok formájában materializálódik ez az elmozdulás a művészetben. Ehhez főként a médiaarcheológia módszertani eszközét használom, amely segítségével történelmi analógiákon és a mára teljesen szervesült vizuális média, eredendően még különálló diszciplínáinak vizsgálatán keresztül végezhetem el a kutatást. A vizsgálati eredményeket szintetizálva, a program alkotófolyamata során olyan alternatív multidiszciplináris képalkotási eljárások és eszközök megvalósítására vállalkozom, amelyek a képzőművészet és a tudomány metszéspontján elhelyezkedve, a technikai apparátus eszközkészletén keresztül vizsgálják a vizuális megfigyelési folyamatot.
Úgy érzem, hogy ez a lehetőség hatalmas mértékű energiával és motivációval tölt fel, ennek következtében már jóval a szemeszter indulása előtt elkezdtem foglalkozni a területtel. Jelenleg a fényalapú képalkotás legalapvetőbb alkotóelemével, magával a fotonnal foglalkozom. Többnyire az érdekel, hogy milyen formában lehet ezeket a részecskéket begyűjteni, eltárolni és továbbítani egy teljesen analóg környezetben. Ehhez főként napelemtáblákat, LED diódákat és kondenzátorokat használok közvetítőként. Mind a kísérletek, mind az ezekhez kapcsolódó háttérkutatás meglehetősen kezdeti fázisban jár, ezért még végleges eredményekről nem tudok beszámolni, de jó néhány ígéretes részeredmény már született, amik megerősítettek abban, hogy jó irányban haladok. Terveim szerint egy nagyméretű térinstalláció formájában öltene testet a munka végleges verziója.
Mindezek mellett még történt néhány olyan dolog az elmúlt időszakban, amit mindenképpen szeretnék megemlíteni. Az egyik az Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója által szervezett Elhagyott jelen című csoportos kiállítás, amely Tóth Boglárka kurálásában, a X. Pécsi Fotóbiennálé részeként került megrendezésre. A tárlaton a PEAK és a KEYHOLE című fotókönyveimmel szerepeltem. Azt gondolom, hogy a kiállítás kivételesen harmonikusra és izgalmasra sikeredett, ahol nagyon különböző alkotói stratégiák és munkák működtek tökéletesen együtt. Ezt csak tovább fokozta a Janus Pannonius Múzeum impozáns kertje, ahol a kiállítótér helyet kapott. Nagy öröm volt részt venni ezen a kiállításon.
Fotó: Németh Domonkos Tamás
A másik ilyen a Köz.kemp képzőművészeti alkotótábor, aminek idei kiadásáról csak nemrég érkeztem haza. Néhány éve már én is a szervezőcsapatba tartozom, így folyamatosan látom formálódni az egészet, ami azt gondolom, hogy ez évben különösen jól sikerült. Mostanra egy nagyon szuper közösség alakult ki a tábor résztvevőiből, amelynek köszönhetően teljes idillben telt ez évben is mind a tíz nap. A békés és inspiráló közeget az új helyszín még tovább erősítette, idén ugyanis átköltöztettük a tábort a Mátrába. A Mátrafüred és Gyöngyössolymos között megtalálható erdei turistaház a korábbiaknál elszigeteltebb és természetközelibb munkakörnyezetet adott, ami szerintem kifejezetten frissítően hatott a táborra.
Fotók: Nyíri Julianna, Szilágyi Rudolf, Szombat Éva
A lista végére a legaktuálisabb dolgot hagytam, a FOTOTAXIS tematikus kiállítássorozat harmadik, Techno/Topia című kiadását, amelyre – nagy örömömre – én is meghívást kaptam. A Gerhes Gábor és Áfrány Gábor által kurált, a rögzített kép technikai és technológia alapú problémáit vizsgáló kiállításon a Camera Sonus című munkám lesz látható. A tárlat szeptember 20-án nyílik a veszprémi Csikász Galériában.