André Kertész és Robert Capa neve elválaszthatatlanul összefonódik a 20. századi fotográfia történetével. A világhírű fotósok ugyan különböző időpontokban hagyták el Magyarországot, útjaik mégis keresztezték egymást. Párizsban találkoztak először, ahol erős szakmai kapcsolat és mély barátság alakult ki közöttük. Cikkünkben felidézzük párizsi emigrációjuk és megismerkedésük körülményeit.

Hivalnokból a Vu magazin lapjaira

André Kertész miután 1918-ban leszerelt a hadseregből, visszatért a számára csöppet sem vonzó pénzügyi, hivatalnoki pályához, és a Budapesti Giró- és Pénztáregyletben vállalt munkát. A háború után már ismert fotográfus volt hazánkban, munkái különböző kiadványokban és kiállításokon jelentek meg, ez azonban kevés volt az önfenntartáshoz. 1925-ben, családja és későbbi felesége, Salamon Erzsébet támogatásával emigrált Párizsba a Horthy-rendszer fasizálódó környezetéből menekülve. Kertész harmincegy éves volt, amikor Franciaországba került. Kiköltözésekor a Montparnasse-negyed köré szerveződött a művészeti élet, ahol megismerkedett Dôme-kávéház művészköreivel. Szoros baráti kapcsolatot ápolt több magyar emigráns alkotóval például Tihanyi Lajossal, Beöthy Istvánnal, Brassaï-val és Blattner Gézával. Szabadúszó fotográfusként hamar megbízásokat kapott olyan neves folyóiratoktól, mint a Cahiers d’Art vagy a Die Dame, de képeit közölte az Art et Industrie és a Das Illustrierte Blatt is. 1928-ban vásárolta meg első Leica kameráját, majd megbízást kapott az új Vu magazintól, amelynek Man Ray, Germaine Krull és Eli Lotar mellett az egyik fő fotográfusa lett. Ekkor már nemzetközi szinten ismert és elismert volt munkája. Kertész Párizsban vitte sikerre mélyen humanista, rendkívül egyedülálló stílusát, amellyel minden idők egyik legnagyobb fotográfusa lett. Az 1936-os amerikai emigrációjáig rengeteg képet készített a francia fővárosról.

Berlinből a Montparnasse-ra

Robert Capa mielőtt 1933-ban Berlinből Párizsba költözött volna egy rövid ideig  Bécsben, majd szülővárosban Budapesten élt. Veres Ferenc fényképész-üzletében helyezkedett el – idegenforgalmi kiadványokhoz készített fényképeket.¹  Berlin után Budapesten sem maradt sokáig, 1933 őszén költözött Párizsba, ahol a Quartier Latinben húzta meg magát több magyar emigráns társaságában. A kint élő magyarok összetartottak és segítették egymást, valószínűleg ennek köszönhetően tudott talpon maradni a francia fővárosban Capa is, aki a harmincas évek közepén már a Montparnasse-on lakott, a rue Froidevaux 37. szám alatt Czigány Dezsővel és Tihanyi Lajossal együtt.² 1935-ben egy rövid ideig még André Friedmann néven dolgozott fényképészként az Agence Centrale fotóügynökségnél. Ekkor ismerte meg David „Chim” Seymourt, és kötöttek életre szóló barátságot. A barátok köre hamarosan Henri Cartier-Bressonnal és André Kertésszel bővült. A Dephot ügynökség megbízásából ebben az évben utazott először Spanyolországba, és hírességekről készített képriportokat, amelyek meg is jelentek a Vu-ben és a Berliner Illustrierte címlapján. Ekkortól Robert Capaként dolgozott. 1934-ben Gerta Pohoryllével (Gerda Taro) való megismerkedése után közösen döntöttek művésznevek felvétele mellett.  

A párizsi találkozás

Bár Kertész Andor és Friedmann Endre is Budapesten született, mégis csak Párizsban ismerték meg egymást. Richard Whelan szerint 1934 tavaszán találkoztak először. Mindketten a Montparnasse emigránsai voltak; Kertész ekkorra már befutott, Friedmann egyelőre a megélhetésért küzdő fiatal volt. A fennmaradt levelezésük is tanúsítja, hogy kapcsolatuk az évek során egyre szorosabbá vált. Kertésznek jelentős szerepe volt abban, hogy Robert Capa sikereket érjen el a fotográfia területén. Munkával és pénzzel is támogatta Capát, aki részben ennek köszönhetően válhatott ismert és keresett fotóriporterré. 

Egy bátor fotográfus emléke

Capa 1954-es halála után számos barátja és munkatársa osztotta meg gondolatait a fotóriporter példamutató bátorságáról és mélyen humanista szemléletéről. Kertész, miután  tizenkét évvel fiatalabb pályatársa elhunyt, az alábbi szavakkal ajánlotta emlékének a Paragraphic Books sorozatánál megjelenő kötetét: Barátomnak, a néhai Robert Capának, aki a kivételes bátorságot a fotográfus-lét alapkövetelményévé tette.³

Borítókép: Robert Capa: Párizs, 1952, július © Magnum Photos

1. Ezek a felvételek a későbbiekben elvesztek. ↩︎
2. Péntek Orsolya: Robert Capa (1913–1954). https://capacenter.hu/pentek-orsolya-robert-capa-1913-1954/ ↩︎
3.  Fisli Éva: Egy kapcsolat verzójára – André Kertész és Robert Capa. Fotóművészet, 2013/3 lvi. évfolyam 3. szám. https://fotomuveszet.net/korabbi_szamok/201303/andre_kertesz_es_robert_capa  ↩︎