Robert Capa 1936. szeptember 5-én készítette a spanyol polgárháború egyik legismertebb, mára ikonikussá vált felvételét, A milicista halálát. Cikkünkkel a legendás fénykép létrejöttének, valamint a spanyol polgárháború kitörésének 90. évfordulójára emlékezünk.

A spanyol polgárháború kitörése  

Spanyolországban 1931-ben megbukott a királyság, a második köztársaság pedig a belső ellentétek miatt mindössze öt év alatt összeomlott. A baloldali kormány ugyan demokratikus alkotmányt fogadott el, azonban 1933-ban, a gazdasági világválság tetőpontján a jobboldal került hatalomra, amely visszavont több demokratikus intézkedést, a munkások megmozdulásait pedig erőszakkal fojtotta el. Az eszkalálódó feszültség tulajdonellenes megmozdulásokban, lázadásokban, valamint a katolikus egyház elleni atrocitásokban csúcsosodott ki, amit a mérsékelt köztársasági kormány nem tudott kezelni. 1936. július 17-én a spanyol rádióban elhangzott a kódolt közlemény: „Egész Spanyolország felett felhőtlen az égbolt”, és megindult Francisco Franco tábornok lázadása a választásokat ismét megnyerő baloldali kormánykoalíció ellen. A felkelés másnap a spanyolországi helyőrségekre is kiterjedt, és ezzel kezdetét vette az 1939-ig tartó, a spanyol társadalmat tulajdonképpen kettészakító polgárháború.

Robert Capa, Gerda Taro és David “Chim” Seymour debütálása haditudósítóként

A spanyol konfliktus sok tekintetben a második világháború „főpróbája” volt: az Európában akkoriban szokatlan brutalitással és rengeteg polgári áldozattal járó konfliktust a sajtónak köszönhetően az egész világ figyelemmel követhette. A szélesebb közvélemény a brutális háborút többek között Ernest Hemingway haditudósításaiból és Akiért a harang szól című regényéből, valamint George Orwell Hódolat Katalóniának című könyvéből ismerhette meg. A polgárháború borzalmait vizuálisan elsősorban Robert Capa, Gerda Taro és David „Chim” Seymour fotói tették láthatóvá és kézzelfoghatóvá a külvilág számára.  A fotóriporteri munka iránti elkötelezettségük és baloldali ideológiai beállítottságuk arra késztette a három barátot, hogy a háború különböző frontjain fényképezőgépeikkel harcoljanak az Európában egyre erősödő fasizmus ellen.  

Capa és társa Gerda Taro a VU magazin újságírócsoportjával érkezett Barcelonába két és fél héttel a harcok kitörése után. Egy Leica és egy Rolleiflex volt náluk. Capa rövidebb, hosszabb megszakításokkal egészen 1939 februárjáig tudósított a háború szinte minden fontos eseményéről a nemzetközi brigádokat, a köztársasági csapatokat követve. Ott volt Aragóniában, a madridi városi harcoknál, Jaramánál, Baszkföldön, Teruelnél és az ebrói csatában. Megörökítette Madrid, Barcelona és Bilbao bombázását, az ott élők szenvedéseit, a menekülésük tragédiáját. Képriportjain nyomon követhető a polgárháború története a köztársaságiak korai sikereitől a tragikus végkimenetelig. A hátországot is megörökítette, a lebombázott városok, a menekülők, a harcok mindennapjai is témái voltak. Tulajdonképpen Spanyolországban vált „a világ leghíresebb háborús fotósává”.

VU magazin 1936. augusztus 29.

A milicista halála: 90 éve készült a háború meghatározó szimbóluma

Capa már legelső útján, 1936. szeptember 5-én Córdobánál elkészítette azt a fotót, amely aztán meghozta számára a nemzetközi hírnevet: a halálos sebet kapó köztársasági katona – Federico Borell – halálát megörökítő képet, amely a későbbiekben A milicista halála címet kapta. A fényképet világszerte óriási elismeréssel közölték a lapok, és rövid időn belül a háború szimbólumává vált. Első alkalommal a Vu magazinban jelent meg 1936. szeptember 23-án Capa egy másik, szintén egy eleső katonát ábrázoló felvételével együtt. Egy évvel később, 1937. júliusában a LIFE is megjelentette a képet, a spanyol polgárháborúról szóló cikkük illusztrációjaként.

A spanyol milicista halálát ábrázoló fotó Robert Capa és egyben a spanyol polgárháború egyik legismertebb képe. A felvétel készítésének körülményei és hitelessége régóta vita tárgyát képezik: egyesek eredetinek, mások megrendezettnek tartják a fotón látható jelentet. Maga Capa sem tisztázta teljes mértékbben a kép kapcsán felmerült kérdéseket, alig nyilatkozott a fotó készítésének körülményeiről. Egy 2013-ban előkerült, korábban ismeretlen interjúban – amelyen az utókor először hallhatta a fotográfus hangját – azonban részletesebben beszélt a híres fénykép születéséről. Az 1947-ben készült interjút a Capa születésének századik évfordulója alkalmából a New York-i Nemzetközi Fotográfiai Központ és a francia Libération című napilap tette közzé.¹ Capa elmondása szerint húsz másik katonával együtt egy fedezékben tartózkodott, amikor tűz alá kerültek. Fényképezőgépét a feje fölé emelve fotózott ki a lövészárokból, amikor néhány katona rohamot indított egy géppuskafészek ellen. Vaktában fotózott, nem látta, mi történik a kamera előtt. A képeket később anélkül küldte haza, hogy ellenőrizte volna őket, majd még három hónapot töltött Spanyolországban. Nem sejtette, hogy az egyik felvétele időközben világszerte ismertté vált. A kép hitelességétől függetlenül jelentősége és értéke megkérdőjelezhetetlen.

A világhírnév és a gyász időszaka

Capa számára Spanyolország a hírnév mellett a felfoghatatlan gyászt, a veszteséget is jelentette, ugyanis 1937 júliusában – amikor Párizsba utazott tárgyalni képeinek eladásáról – szerelmét Gerda Tarot Brunete mellett halálra gázolta egy köztársasági harckocsi. Capa sosem volt képes kigyógyulni a gyászból, amelyet társa elvesztése jelentett.

Taro halála után Capa egy újabb megbízás miatt 1938 őszén tért vissza Spanyolországba, ahol a visszavonuló és leszerelő nemzetközi brigád tagjait fényképezte. Utolsó spanyolországi riportjai Aragóniában, az ebrói csata idején és a Segre folyó mentén készültek. A tekintélyes angol magazin, a Picture Post tizenegy oldalon közölte a mindössze huszonöt éves Capa fényképeit, Stefan Lorant a lapban mejelent portréja mellett a világ legnagyobb háborús fényképészének nevezte.²

Megújult állandó kiállítás a Capa Központban

A 2026. augusztusától újra látogatható a Capa Központ állandó kiállítása. A Robert Capa – A tudósító című tárlaton a fotóriporter több, mint 140 eddig nem látott felvételét tekinthetik meg a látogatók.

Enteriőrképek a Robert Capa – A hadtudósító című állandó kiállításról
Fotók: Capa Központ

A megújult kiállítás kapcsán Szakács Emese Bíborka, aki az új képanyag válogatásán dolgozott, elmondta, hogy a spanyol polgárháborút bemutató rész rendezésekor fontos szempont volt számára, hogy Capa ikonikus képei – A milicista halála, valamint a „ha a képeid nem elég jók, nem voltál elég közel” mondatához kötődő haditudósító-mítosz – mellett a háború csendesebb, emberi léptékű képei is helyet kapjanak. A fotográfus 1936-ban készített, fiatal köztársasági katonát ábrázoló képét nevezi az egyik kedvencének a tárlat anyagából: „Hemingway spanyol háborús könyveinek, különösen az Akiért a harang szól világának fiatal figuráit idézi, akikben az elköteleződés, a kíváncsiság és a félelem még egyszerre van jelen.”

A cikk szövegének forrásául a Capa Központ állandó kiállításának falszövegei szolgáltak. A Robert Capa – A tudósító című kiállítás kurátora Csizek Gabriella. 

1. Az interjú magyar fordítása online a Mai Manó Ház blogján érhető el: https://maimanohaz.blog.hu/2015/09/15/az_egyetlen_fennmaradt_robert_capa-radiointerju_magyar_forditasa_1947_oktober ↩︎
2. Cultura magazin (2014) Több, mint Capa polgárháborúja. https://cultura.hu/aktualis/tobb-mint-capa-polgarhaboruja/ ↩︎