A Capa Központ szakmai zsűrije 2026-ban is kiválasztotta azt az öt feltörekvő hazai fotográfust, akik kiemelt támogatásban részesülhetnek a nemzetközi FUTURES platformon való részvétel által. Cikksorozatunkban különféle perspektívák mentén mutatjuk be a fiatal tehetségeket. Írásunk mindig egy előzetes interjún alapszik, melynek során a művészeket pályájuk alakulásáról, a fotózáshoz fűződő viszonyukról, kedvelt témáikról és a jövőbeli terveikről kérdezzük.

Cikkünkben ezúttal Tóthová Emese munkásságába nyújtunk betekintést.

„A fotó egyfajta kötelék köztem, a múltam és a jövőm között. Sokszor olyan dolgokról beszélek a fotográfián keresztül, amikről egyébként szóban előtte sosem. Sok olyan érzésem kivetül a fotókon, amikről akkor kezdek el először beszélni, amikor rákérdez a néző egy-egy képre.”

Emese gyermekkorábban számos kreatív tevékenységet folytatott, amelyek között a fotográfia is hamar megjelent: „Rajzoltam, színjátszóztam, szavaltam, virágkötöttem, ékszereket, tablókat készítettem, nagyimmal vászontáskákat varrtunk, festettünk… mindig csináltam valami kreatívat. Kb. 10 éves koromban készíthettem az első fotóimat a kertünkben. Nagy kertünk volt, sok gyümölcsfával és nyári estékként gyönyörű naplementés kilátással. Azokat sokszor dokumentáltam a családi kis kb. 2 megapixeles gépünkkel.”

Bár korán elkezdett kísérletezni a fotózással, gimnazistaként még képgrafikus pályára készült. „Egy kassai magyar gimnázium, a Márai Gimi humán tagozatára jártam, ami egy nagyon fontos helyszíne, időszaka volt az életemnek. Nagyon nagy támogatást kaptunk ott a tanárainktól, akik szinte a barátaink lettek egy idő után. Fogadtam is anno a grafika tanárommal, hogy nem fotós, hanem grafikus lesz belőlem. Ő valahogy már akkor a fotográfusi pályát szánta nekem, de én erősködtem, hogy nemnem, grafikus. Ő nyert. Imádtam rajzolni, jól is ment, felvételiztem is a Képzőre, aminek az utolsó fordulójába viszont már nem mertem elmenni. A MOME fotó szakra is jelentkeztem akkoriban a Képző mellett, de ott az első két alkalommal az első fordulóban már kiestem.”  

A fotográfia organikusan vált az élete szerves részévé. Végül a fotós pálya mellett köteleződött el, de hosszú út vezette el odáig, hogy biztosan tudja kezelni, és magáénak érezhesse a médiumot. „A fotó mindig ott volt, bármibe is kezdtem, de sokáig nem igazán tudtam tudatosan használni. Inkább csak dokumentáltam a körülöttem zajló dolgokat, meg nagyon romantikus önarcképeket készítettem, amiket kevésnek és komolytalannak éreztem. Nem igazán értettem, hogy kell önkifejezni egy olyan médiummal, ami a valóságot tükrözi, s ahol nem a két kezem alakítja azt, amit mutatok. Ez a hozzáállásom nyilván azóta már változott. Végül a képgrafikától való megrémülésem vitt a fotózás felé, s maradt ez az opció az egyetlen út.”

Meghatározó élményként emlékszik vissza Kóti Réka egyik mentortáborára és az ott kapott szakmai visszajelzésekre. „Sok olyan visszajelzést kaptam, fotográfiai megközelítést ismertem meg, ami életemben először megerősített abban, hogy a fotózás jó út lehet a számomra, s végleg elengedhetem a képgrafikát, mert rájöttem, hogy nem csak az az egyetlen képalkotási lehetőség számomra.”

Emese 2022-ben végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia alapképzésén. Mesterdiplomáját 2024-ben az antwerpeni Royal Academy of Fine Arts-on szerezte meg. A BA tanulmányai során egy évet Hongkongban töltött, amely meghatározó hatással volt látásmódjának alakulására, valamint a fotográfiához fűződő viszonyára. „A Hongkongban töltött idő alatt jöttem rá arra, hogy milyen belső folyamatokat tudok feldolgozni a fotográfia segítségével. Sokáig azt hittem, hogy az, hogy a saját életem történéseivel, folyamataival foglalkozom, öncélú. Mostanra rá kellett jönnöm, hogy nagyon sok emberhez tudok kapcsolódni ezeken az anyagokon keresztül; hogy a szubjektív valóság az univerzális.Én a fotót használom arra, hogy az életem fontos szakaszait feldolgozzam. A felnőtté válásom, a családom transzgenerációs terhei és azoknak megértése, az otthontól és a gyerekkoromtól való elszakadás, az anyaságra való felkészülésem… Ezek mind olyan dolgok, amik nem csak bennem játszódnak le, mások is tudnak kapcsolódni hozzájuk.”

A fotográfia számára az önismeret eszköze is. Munkásságában a személyes tér, a családi emlékezet, az utazások során szerzetett tapaszatalatok és élmények fotontos kiidulópontként szolgálnak. „Az emberi lét folyamatai, történései, szakaszai foglalkoztatnak, s azoknak a megélése. A gyerekkor, mint időszak, s mint állapot egyaránt kifejezetten fontos számomra. Az abból való kilépés, a gyerekkorban belénk ültetett normák, szokások; a gyerekkori naivitás és kiváncsiság. Képeimen sokszor jelennek meg a gyerekkorunkból ismerős tárgyak, szituációk, szimbólumok. Nagyon erős szerintem a gyerekkor és a felnőttkor közötti párhuzam, s ezeket egy saját szimbólumrendszeren keresztül interpretálom a képeimen.”

Eddigi fotósorazati közül kiemeli Mikor a gyermek gyermek volt című anyagát: „Ezt a sorozatot főleg Hongkongban készítettem, s a felnőtté válásom történetét dolgoztam fel benne. A legnagyobb Covid hullám ideje alatt éltünk kint, az egész világ a feje tetejére állt én meg ott találtam magam a világ másik végén. Fura helyzetek voltak azok. Nagyon sokat tanultam a sorozat készítése alatt magamról és a fotóról egyaránt. A sorozat felütése és egyben címe is egy Peter Handke versből csírázott ki, amivel Wim Wenders Berlin felett az ég című filmje is kezdődik. Ezalatt az időszak alatt hagytam magam mögött a gyerekkoromat, ezalatt a sorozat alatt jöttem rá, mi az ami érdekel és azt hogyan tudom megfogalmazni a fotográfia segítségével.”

Filmektől, könyvektől, valamint képzőművészeti és fotográfiai munkákból egyaránt merít inspirációt: „Rengeteg gyűjtésem, képernyőképem van a gépemen, amiket időről-időre gondosan kategorizálok is. Művészek, könyvrészletek, random videókból kifotózott gesztusok, film stillek, mindennapi fotográfiák. Nagyon sok minden tud inspirálni, iszonyat nehéz kiemelni bármit/bárkit is. Ha mégis megerőltetem magam, akkor a teljesség igénye nélkül ezek a nevek jutnak eszembe: Justin Kurland, Mary Ellen Mark, Helen Lewitt, Mary Frey, Tealia Ellis Ritter és a The Model Family című fotókönyve. Hazaiak közül Turós Balázs és Puklus Péter. Könyvben Hamvas Béla művei és Johan Huizinga Homo Ludens című műve fontosak, költészetben Pilinszky. Filmek terén elég klasszikus vonalon mozgok. Jim Jarmusch, Wim Wenders (eltekintve legutóbbi nyilatkozatától), Godard, Kusturica. De Jancsó Miklós is ugyanúgy ott van a kedvencek között. Festészetben két nagy kedvencem Pieter Bruegel the Elder és Bosch.”

Az elmúlt évek kiállításélményei közül gyakran idézi fel az antwerpeni Fotomuseum egy 2023-as tárlatát: „Miközben a mesterképzésemet végeztem sokat jártam a Fomu-ba. Szinte az összes ott látott tárlat zseni volt, de az odaköltözésem napjaiban láttam a Grace Ndiritu által kurált kiállítást, amiben a FOMU Gyűjteményével dolgozott. Nem csak fotográfiailag volt iszonyatosan izgalmas, de összművészetileg egyaránt. Úgy éreztem akkor, hogy abban a kiállításban minden, ami miatt a művészetet szeretem, ott van.”

Jelenleg több kreatív projektben is közreműködik, melyek nem korlátozónak csupán a fotográfia területére. Ezek mellett korábban elkezdett fotósorzatain is dolgozik. Az Emese álma című anyagban a családalapítás folyamatával és az arra való felkészüléssel foglalkozik. A sorozat a neve eredettörténetéből indult ki, ami különösen fontos részlet a számára.

Egy másik, hamarosan lezárásra kerülő projektje egy hiányos archívum, egy üres lakás, valamint egy már véget ért és egy még el nem kezdődött élet mentén rajzolódik ki. Ezek mellett a Japánban készült Postcards I Have Never Sent című sorozatán is folyamatosan dolgozik.„Egy kivételesen kreatív időszakot élek, s ebben nagy inspiráció volt a Futures Talent jelölés is. Adott egy löketet, ami nagyon hiányzott már.”

Tóthová Emese | Web | Instagram

A Capa Központ 2017 óta minden évben pályázatot hirdet a FUTURES európai fotográfiai platformban való részvételre. Az intézmény a 21 európai partnerből álló hálózat egyetlen magyar képviselője. Az Európai Unió – Kreatív Európa programjának társfinanszírozásában megvalósuló projekt célja, hogy felhívja a figyelmet Európa tehetséges, feltörekvő fotográfusaira. A beérkezett pályázatokat mindig egy 5 tagból álló szakmai zsűri bírálja el.

A Capa Központ szakmai zsűrijének tagjai 2026-ben:
– Kopin Katalin, a Capa Központ kurátora
– Mucsi Emese, a Capa Központ kurátora
– Rechnitzer Zsófia, a TORULA művészeti vezetője, a Rechnitzer Galéria tulajdonosa
– Szalai Dániel, fotográfus, képzőművész, a MOME doktorandusza, FUTURES Talent 2020
– Virágvölgyi István, a Capa Központ művészeti vezetője

FUTURES | Európai Fotográfiai Platform