A FUTURES projekt egyik fő célja feltörekvő tehetségek felfedezése és a nemzetközi fotográfiai életbe, különös tekintettel a műtárgypiacra való bevezetése. A 2023-ben kiválasztott öt feltörekvő fotográfus a magyar fotográfiát és a Capa Központot képviselheti az idei FUTURES – Európai Fotográfiai Platformon.
Kiss Richárd
Kiss Richárd (1994) a Budapesti Metropolitan Egyetem alkotói fotográfia alapképzésén tanult, jelenleg a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem fotográfia mesterszakos hallgatója. Munkáiban az újmédia eszközeivel dolgozik azon, hogy folyton változó társadalmunk és vizuális kultúránk, illetve túltelített korunk esszenciája megfoghatóvá váljon. Kutatja az internet által generált változásokat, s azok kortárs művészetre való hatásait. A fotográfia hozzáférhetőbbé válásának eredményeképp befogadhatatlan mennyiségű adat és vizuális információ árasztott el minket online. Kiss munkáiban ezen képeket fosztja meg eredeti jelentésüktől és alakítja át őket új léptékű műalkotásokká. Olyan algoritmus-alapú eljárásokat hoz létre, amelyek összegyűjtik a kívánt adatokat, majd azokat különböző módokon interpretálja. Ahogy Jean Baudrillard írja A rossz transzparenciája című művében, manapság minden cselekedet megköveteli, hogy lefényképezzék, filmre vegyék és rögzítsék, csak hogy kollektív emlékezetünk és virtuális örökkévalóságunk részévé váljon. Munkáiban Kiss éppen ezt a mesterséges mnemotechnikát játssza ki azzal, hogy megkérdőjelezi befogadó és a műtárgy viszonyát, a képek alapvető létjogosultságát, azaz reflexió tárgyává teszi a fényképezés aktusát. A bemutatott alkotások radikálisan változtatják meg a nézőpontunkat azzal, hogy temérdek képpel szembesítenek minket, amelyek nem értelmezhetők képként többé, hanem teljesen új és váratlan formát öltenek.
Mikor és hogyan találkoztál először a fotográfiával?
Maga a fotográfia folyamata ugyan még nem, de a fényképek már óvodás koromban komolyan foglalkoztattak. Nagymamám minden nap az óvodai ebéd befejeztével érkezett értem, hogy hazavigyen, ahol aztán a délutáni alvás következett. Amíg ő remekül aludt ezeken a délutánokon, én elővettem a kedvenc könyvemet és azt lapozgattam. Vonattal a Föld körül: Felfedező körút a világ 30 legszebb vasútvonalán. Kis túlzással minden fényképet fejből le tudnék rajzolni a könyvből. Addig nézegettem minden délután, amíg teljesen lapjaira nem hullott.
Miért és hogyan vált fontossá számodra?
Fiatal koromban édesapám minden fontosabb családi eseményről kimerítő fotódokumentációt készített, így a fényképezés az egyik legtermészetesebb dologként épült be a mindennapjaimba. Később – egy-egy ilyen alkalommal – én is megkaptam a fényképezőgépet, amelynek használatában nagy örömömet leltem. Idővel már kifejezettem vártam ezeket a családi találkozókat, hogy végre újra elkérhessem azt.
Nagyjából tizenöt éves lehettem, amikor kaptam egy saját fényképezőgépet, ekkor kezdtem el először az egyéni elképzeléseimet követni. Az első néhány év során nagyon sok kérdés merült fel bennem, sok időnek kellett eltelnie, amire kialakult bennem, hogy pontosan mit is szeretnék kifejezni a fényképezéssel, mikor lehet és tudom azt megfelelően használni. Mindeközben fokozatosan egyre fontosabbá vált számomra a fotográfia, elkezdtem napi szinten fényképezni és képeket gyűjteni különböző analóg és digitális felületekről.
Miként látod a fotográfiához fűződő viszonyodat, hogyan használod ezt a médiumot?
Az alkotói munkáimban a fotográfiát sokkal inkább vizsgálni szeretem, mint sem a folyamat aktív résztvevőjének lenni. A fényképezés klasszikus aktusát nem tekintem a művészi eszköztáram részének, a képeket sokkal inkább forrásként, egyfajta adatként igyekszem használni. Ennek következtében talán kijelenthető, hogy meglehetősen távoli és objektív viszonyban állok a fotográfiával, munkáim során azt inkább csak kiindulópontnak tekintem. A művészeti praxisomban sokszor multimediális munkákat hozok létre, sokszor dolgozom videóval, vagy akár számítógépes programokkal.
Milyen kérdések foglalkoztatnak leginkább általában, és hogyan reflektálsz ezekre a munkáidban?
Az utóbbi néhány évben főként a fotográfia aktusának vizsgálatával foglalkoztam, azt különböző aspektusokból megközelítve. Ennek során készítettem videómunkákat, fotókönyveket és – programokat felhasználó – térbeli installációkat is. Ezekben a munkákban olyan jelenségeket igyekszem tematizálni mint a turizmus képi lenyomatai, a megfigyelés, a közös képi emlékek vagy a képek tényszerűsége. Munkáim készítése során nem áll célomban semmilyen nemű állásfoglalás, sokkal inkább az egyes jelenségek feltárása és objektív bemutatása, amellyel meg tudom nyitni a lehetőséget egy aktív diskurzus létrejöttére.
Hogyan látod a fotográfia jelenlegi helyzetét, illetve jövőjét?
Az utóbbi évtizedekben a fotográfia kiemelten fontos szerepet töltött be társadalmunkban és mindennapjainkban, ezért meglehetősen fontos megteremteni a lehetőséget, hogy megújulhasson és idomulhasson korunk felgyorsult fogyasztási szokásaihoz. Jelen korunkban ez nem egyszerű feladat, gondolok itt akár csak a különböző képkészítő AI algoritmusokra vagy az újmédia folyamatosan megjelenő területeire, a fényképnek nincs könnyű dolga. Ráadásul a fotográfia sok, korábban alapvetőnek tartott tulajdonsága is megkérdőjeleződni vagy megdőlni látszik. Éppen ezért azt gondolom, hogy jelenleg a művészetnek kifejezetten fontos szerepe van abban, hogy a fotográfia médiuma új irányt találjon magának.
Min dolgozol most, mik a terveid a közeljövőben?
Nemrég készültem el a legújabb, Spatial Resolution című munkámmal, amelyet egy egyéni kiállítás formájában, a Foton Galériában lehetett megtekinteni. A sorozatban olyan kollázsokat készítettem, amelyek jelen korunk társadalmának vizuális jeleivel és hátrahagyott nyomaival foglalkoznak a műholdas felvételek médiumán keresztül. Ezzel párhuzamosan, a Capazine – LET’S PET kiadásának keretein belül, vadkamerával készítettem felvételeket a Magyar Mezőgazdasági Múzeum diorámáiban, amelyekkel a fotográfia, mint dokumentum és bizonyíték, tulajdonságait vizsgáltam. Jelenleg – a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem fotográfia mesterszak hallgatójaként – a diplomamunkámon dolgozom, amelyben szeretném tovább folytatni a fotográfia médiumának kimeríthetetlen vizsgálatát.
