Március 23-ig látogatható az Apropó, Kertész című kiállítás a Capa Központ 8F Galériájában. A tárlaton a MATE Rippl-Rónai Művészeti Intézetének fotográfia szakos hallgatói mutatják be munkáikat. A kiállítás fókuszában a fiatal alkotók művészeti alkotásai állnak, amelyekkel André Kertész életművéhez és örökségéhez kapcsolódtak.

Korábbi Capára reagáló, a MOME-vel együttműködésben létrejött kiállításunk után a 2024/25-ös tanév tavaszi szemeszterében a MATE hallgatói egy kutatási program során alaposan megismerhették a világhírű fotográfus munkásságát, ikonikus fényképei és pályafutásának mérföldkövei nyújtottak számukra inspirációt alkotásaik elkészítéshez. A félév során létrejött fotósorozatok nem csupán felidézik Kertész szellemiségét, hanem új megvilágításba is helyezik azt. A tárlaton hét művész – Eloy Rodriguez, Glavánovits Martin, Hitre Imola, Kiss Richárd, Kovács Edmond, Köntös Dóra és Mucsi Mira Mariann – fotói láthatóak. 

A kiállítók közül ketten is Kertész A víz alatt úszó című képére reflektáltak. Köntös Dóra cianotípiáiban a mozgás és mozdulatlanság kettősségéből kiindulva a Duna vízének áramlását, illetve állandó változásának egy-egy pillanatát örökítette meg. Eloy Rodriguez fotósorozatával a tér és az idő azonosításra tett kísérletet, képei az esztergomi Szent András uszoda belső terét jelenítik meg, Kertész ugyanitt alkotta meg az eredeti 1917-es felvételt.

Bár Kertész már korábban is érdeklődött a tükrök, a visszatükröződések és az emberi alakok torzítása iránt, csak 1933-ban kezdte el komolyabban vizsgálni ezek fényképészeti lehetőségeit. A francia Le Sourire magazin megbízásra készítette el a Distortions (Torzulások) című fotósorozatot, amely Glavánovits Martint is inspirálta. Szubsztancia című felvételein torzult, elmosódott, de mégis emberi jegyeket hordozó aktokat láthatunk. Kovács Edmond szintén az említett sorozatra, illetve a New Yorki felhőkarcolókról készített felvételeire reagál digitálisan manipulált alkotásaival. A hagyományos képi ábrázolás határait feszegetve, a kísérletezésre helyezte a hangsúlyt: egy síkágyas szkennert használt a fotók létrehozásához.

Kertész 1936-ban költözött New Yorkba feleségével, Elisabeth Saly-val (születési nevén: Salamon Erzsébet). Az 1970-es és 1980-as években számos polaroid képet készített, melyek közül negyven darabot korábban A felejtés csele című kiállításunkon mutattunk be. Késői polaroidjait saját lakásában alkotta meg, a fényképek nagy része az ablakából vagy az ablakpárkányon készült. Könyveit, személyes tárgyait felhasználva dolgozott, gyakran helyzete korábbi felvételeit új kontextusba. Előszeretettel használta a fény és az árnyék kontrasztját, egyszerű és intim kompozíciói kialakításkor. Felesége 1977-es halálát követően, a gyász feldolgozásának éveiben készítette a from my window című albumához tartozó felvételeket. 

Mucsi Mira Mariann Megfagyasztott pillanatok című sorozata szorosan kapcsolódik ezekhez a képekhez. A kiállításon szereplő polaroidjai apró ablakokként személyes emlékképeit és belső valóságát kívánják bemutatni a lefotózott tárgyakon és az álomszerű színvilágon keresztül. Kiss Richard szintén a New York-ban készült polaroidok viszonyában hozta létre az Otthon hangjai című képsorozatát, amely sajátos módon reagál egy, az életét meghatározó nehéz időszakra. Az általa használt képkészítési eljárás során hanghullámokat alkalmazott a kétdimenziós képek megalkotásához.

Kertész ötéves korában járt először Szigetbecsén egy családi látogatás alkalmával. A kis Csepel-szigeti falu, illetve környéke minden más magyar településnél fontosabbá vált számára az idők során. „Becse sem a rokonok miatt lett fontos és meghatározó, hanem mert olyan közel kerülhettem a természethez és azokhoz, akik közt ez történt velem. Később akár Tiszaszalkán, akár Esztergomban vagy Harasztiban, akár Franciaországban vagy New Yorkban fényképeztem tájat vagy embert, a becsei táj és a becsei emberek születtek újjá minden képen.”  – emlékezett vissza később a fotóművész. 

Az első látogatását aztán húsz éven keresztül nagyon sok követte. Utoljára a halálát megelőző évben, 1984-ben járt a faluban. Ekkor 50 fényképet ajánlott fel a községnek, végül pedig 120 fotót küldött haza Amerikából. 

Hitre Ilona Kertész Szigetbecsének ajándékozott képeihez kötődve alkotott. Megérintették a vidéki, otthonos, ember- és természetközeli atmoszférát árasztó fotók. Személyes, családi múltjának meghatározó helyszínén a Mohácsi-szigeten készítette el a kiállított fotósorozatának darabjait. 

A Capa Központ számára kiemelten fontos a felsőoktatási intézményekkel, illetve a különböző tanszékekkel való együttműködés. A jelenleg megtekinthető tárlat előzménye a 2019. november 14. és 2020. január 12. között látogatható Apropó, Capa című kiállítás volt, ami szintén egy fél éves kreatív programra épült. Ekkor a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média Design BA szakos hallgatói ahhoz az egyetlen, 1947-es rádióinterjúhoz kapcsolódva alkottak, amin Robert Capa hangja hallható. A MOME oktatói, az interjút kiindulópontként osztották meg a diákokkal és a hangfelvétel értelmezésére, szabad asszociációra, aktuális kontextusok keresésére kérték fel őket a média design eszközeinek segítségével. Érdemes megemlíteni, hogy az egyik résztvevő, Schuller Vladimir Cigaretta, Kávé, Póker című videómunkája később bekerült a 2023-ban nyílt Robert Capa állandó kiállítás anyagába.

2025. március 19-én nyitjuk az André Kertész: A szentimentalista című új állandó kiállításunkat, amelyben a Szigetbecsének ajándékozott képeiből válogatunk.