A Capa Központ szakmai zsűrije 2026-ban is kiválasztotta azt az öt feltörekvő hazai fotográfust, akik kiemelt támogatásban részesülhetnek a nemzetközi FUTURES platformon való részvétel által. Cikksorozatunkban különféle perspektívák mentén mutatjuk be a fiatal tehetségeket. Írásunk mindig egy előzetes interjún alapszik, melynek során a művészeket pályájuk alakulásáról, a fotózáshoz fűződő viszonyukról, kedvelt témáikról és a jövőbeli terveikről kérdezzük.

Cikkünkben ezúttal Kereszty Anna munkásságába nyújtunk betekintést.

„A fotográfia számomra egyszerre alkotói és reflektív tér. Egyfajta leletmentés, felfedezés, megismerés és gondolkodás eszköze. A szépség és a misztikum keresése a mindennapokban. Sokszor egy nyomozásként tekintek rá, mint egy detektív egy lencsével, aki nyomok, jelek, gesztusok után kutat. Az érdekel, hogy milyen titkok és történetek húzódnak a motívumok mögött.”

Annához gyermekkora óta közel áll a fotózás, kiskorától kezdve dokumentálja a családi pillanatokat, a környezetében lévő embereket, illetve a mindennapok apró jeleneteit. „A nyaralásokon mindig elkértem apukámtól a fényképezőgépét és azt hiszem, hogy a tizedik születésnapomra kaptam meg az első saját kis gépemet. Nagyon szerettem portrékat fényképezni és szerettem visszaadni, miként látom az embereket. Eleinte a körülöttem lévő, számomra fontos dolgokat dokumentáltam.”

A fotográfia alapjait már gimnazistaként elsajátíthatta, hiszen művészeti tagozaton belül fotó specializációra járt. Az iskolában kimagasló hangsúly helyeződött a fotótörténetre, a laborálásra, illetve a különböző technikákkal való kísérletezésre. A gimnáziumban a fotózás mellett a színház világa is kifejezetten érdekelte: „Hosszú ideig színésznek készültem. Közben viszont a kedvenc tantárgyam a művészettörténet volt, így az egyetemre való jelentkezéskor a Színművészeti mellett a MOME művészetelméleti szakát is megjelöltem. A Színművészetire nem vettek fel, a MOME-ra viszont igen. Nagyon szerettem oda járni, erős elméleti alapot és kritikai szemléletet kaptunk, ami azóta is meghatározza a munkámat.”

Az alapszak elvégzése után Berlinbe költözött, ahol újból belevágott egy fotós képzésbe. „Egészen eddig a fotózásra inkább fontos hobbiként, magától értetődő tevékenységként, a húgom, a barátok portrézásaként tekintettem, nem pedig egy lehetséges hivatásként. Valahogy soha nem vallottam be magamnak, hogy fotós szeretnék lenni, nagyon sok minden érdekelt. Aztán egyre inkább kezdett kikristályosodni, megfogalmazódni bennem a gondolat, hogy képalkotással szeretnék foglalkozni.”

A Moholyi-Nagy Művészeti Egyetem Design- és művészetmenedzsment mesterképzésének elvégzése után, felvételt nyert a párizsi École Nationale Supérieure des Arts Décoratifs fotó-videó mesterszakára, ahol 2025-ben szerezett diplomát. A fotográfia mellett a művészetelméleti irány is fontos számára: „A MOME mesterképzése alatt indultak el az első kurátori munkáim. Jelenleg az alkotói és a szervezői tevékenység párhuzamosan fut egymás mellett, amit nagyon élvezek.”

A fotográfia mellett gyakran végez kurátori munkát, ami erősen befolyásolja az alkotói tevekénységhez való hozzáállását. Munkái a múlt és a jelen kapcsolatát, az időt és az emlékezetet vizsgálják. Kreatív gyakorlatának meghatározó eleme a személyes és a történelmi narratívák egymásra hatásának megfigyelése. „Sokat foglalkoztat az idő kérdése és azon belül is leginkább a múlt. Nagyon nosztalgikus alkat vagyok és ez azt hiszem a képeimen is visszaköszön. A melankólia, az emberi psziché és a történelem témája is központi gondolatkör a számomra.”

Kutatásalapú projektjeihez előszeretettel használ archív fényképeket. „Az időhöz és a múlthoz való viszonyom talán megjelenik abban, hogy évek óta gyűjtök bolhapiacokon talált amatőr fotókat. Egészen különös gyöngyszemekre lehet bukkanni itt. Ezek a képek is inspirálnak, ahogyan a családomon belüli archívumok képei is nagyon érdekelnek. Saját projektjeimben gyakran több idősíkot vegyítek: a saját képeimet archív fotókkal állítom párbeszédbe. Ebben talán valóban van egy kurátori attitűd: nemcsak létrehozok, hanem válogatok, rendszerezek, kontextusba helyezek. Érdekel, hogyan tudják a képek áthidalni az időt, hogyan idézhető meg nosztalgia és a melankólia, miként fejezhető ki egyfajta belső táj.”

Az eddigi legfontosabb fotósorozatai közé sorolja Az ég a vízzel összeér, illetve az Adrian Alcott című munkáit. „Az egyik a Balaton körül játszódik, ez az anyai családi ágamhoz kapcsolódik. Itt az ősök, a hely szelleme és a család női alakjai voltak a középpontban. A másik sorozat az apai nagypapám alakját idézi. Az ő történetét dolgoztam fel, összekapcsolva a mai Párizst és a szocialista Magyarországot egy fikciós narratíván keresztül. Itt a megfigyelés témája volt a fókuszban. Ez a két sorozat számomra két alappillér. Mindkét munkában fontos a történetmesélés gesztusa és a történelem kontextusa. Az egyik inkább egy feminin, a másik egy maszkulin szálat képvisel, de mindkettőben fontos alap a személyes családi emlékezet.”

Filmektől, könyvektől, valamint képzőművészeti és fotográfiai munkákból egyaránt merít inspirációt. Fotográfusok közül Luighi Ghirri a legmeghatározóbb alkotó a számára: „Ahogy ő gondolkodik a fotográfiáról az nekem nagyon meghatározó. Filmekből is szeretek inspirálódni, kedvenc rendezőim Eric Rohmer, Michelangelo Atonioni és Ingmar Bergmann. Filmjeik pszichológiai érzékenysége, látványa és lassúsága az, amit nagyon szeretek. Képzőművészet tekintetében Gerhard Richter munkássága áll hozzám közel, valamint nagy hatással volt rám Aby Warburg ’Mnemosyne Atlasza’ és az abból rendezett kiállítás Berlinben. Irodalomban a mágikus realizmus műfaja inspirál és gyakran a képalkotásomban is szeretek egy hasonló világot létrehozni, amelyben a valóság és a fikció keveredik.”

Anna jelenleg több projekten is dolgozik. Legújabb kollázskísérleteiben saját képeit állítja dialógusba a talált fotókból álló gyűjteményének darabjaival. Ezzel párhuzamosan a bolognai temető sírképeit feldolgozó sorozatán dolgozik, amely hamarosan egy kiadvány formájában is megjelenik. Diplomamunkájának utánkövetéseként a megfigyelés témakörének alaposabb vizsgálatát tervezi. Munkásságát a jövőben dokumentarista irányba szeretné elmozdítani, és hosszú távú céljai között szerepel az első fotókönyvének publikálása is.

Kereszty Anna | Web | Instagram

A Capa Központ 2017 óta minden évben pályázatot hirdet a FUTURES európai fotográfiai platformban való részvételre. Az intézmény a 21 európai partnerből álló hálózat egyetlen magyar képviselője. Az Európai Unió – Kreatív Európa programjának társfinanszírozásában megvalósuló projekt célja, hogy felhívja a figyelmet Európa tehetséges, feltörekvő fotográfusaira. A beérkezett pályázatokat mindig egy 5 tagból álló szakmai zsűri bírálja el.

A Capa Központ szakmai zsűrijének tagjai 2026-ben:
– Kopin Katalin, a Capa Központ kurátora
– Mucsi Emese, a Capa Központ kurátora
– Rechnitzer Zsófia, a TORULA művészeti vezetője, a Rechnitzer Galéria tulajdonosa
– Szalai Dániel, fotográfus, képzőművész, a MOME doktorandusza, FUTURES Talent2020
– Virágvölgyi István, a Capa Központ művészeti vezetője

FUTURES | Európai Fotográfiai Platform