A hónap alkotóját arról kérdeztük, hogy az utóbbi időben mivel foglalkozott, és jelenleg min dolgozik.
Nemrég kiemelkedően fontos kiállítás nyílt a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban WASHI címmel. A papíralapú kommunikáció alkonya idején ékesen szóló protest annak felmutatása, hányféle módon és formában jár át, sőt képvisel egy kultúrát a papír anélkül, hogy fétissé válna. Ennek máris elég sok köze van e blogfolyam témájához, ha megfontoljuk, hogy a fotográfia – elsősorban, de nem kizárólag képzőművészeti vetületében – még mindig elválaszthatatlanul kötődik a papírhoz.
A tárlathoz több kortárs alkotás kapcsolódik, köztük Félhomály 3-7 című ötrészes fotómunkám, egyfelől mint autonóm mű, másfelől a japánpapír építészeti felhasználásának szemléltetéseként. A bekeretezett farácsra ragasztott papírt, azaz a shoji panelt évszázadok óta alkalmazzák külső házfalként és belső elválasztóként, valamint eltolható nyílászáróként. Egy ilyen tolóajtó vagy tolóablak használata túlmutat egy praktikus műveleten. Az egymáson tompa hanggal elmozgó áttetsző, pontosabban átfénylő síkok tapinthatóan alakítják a teret és szűrik, derítik a fényt. A világosság költői médiuma ez, transzparencia mozgásban, finomszerkezet.
A Hopp Ferencben most látható Félhomály 3-7 egy japán tolóablak öt mozgásfázisát mutatja a felnyitott állástól a lecsukásig. Ez és néhány további hasonló szekvencia 2023-ban készült, amikor A föld útjai című magyar–japán művészeti folyamat résztvevőjeként kint jártam. A több éves együttműködés a Gifui Modern Kerámiaművészeti Múzeum és a Művészetek Háza Veszprém partnerségében, Néma Júlia koncepciója alapján valósult meg. 2024-es csoportos kiállításunkon Veszprémben egy tolóajtó két fázisa, a Félhomály 8-9 képpár volt látható. Ugyanitt szerepelt ez a tájkép, mely a japán képiség iránti, régebb óta formálódó érdeklődésem egy másik területét érinti. További idevágó dolgokkal együtt mindez talán összeáll később egy önálló műcsoporttá. Lassú feldolgozó vagyok.
Néhány nap múlva nagyívű csoportos kiállítás nyílik Veszprémben Screen / Képernyő címmel. A médium mint téma szempontjából izgalmas kontraszt az imént említett világhoz képest. Itt egy hat darabból álló objektem fog szerepelni, mely egy okostelefon érintőképernyőjének felboncolt rétegeit teszi közszemlére. Ez a ready-made, pontosabban inkább undone, visszacsinált, szétszedett ipari termék utolsó önálló kiállításom, a Retina részét képezte, mely a látás, a láthatóság és a fotográfia közös határterületeivel foglalkozott. Örülök annak, hogy egy ilyen érdekfeszítő tárlat kedvéért került most elő ez a munka, melyet annak idején nem vontunk be a kereskedelmi (megvásárolható) tételek közé.
Képtermelő apparátusról lévén szó, kommentár nélkül mellékelek néhány, az objektből fakadó további képet. Munkaváltozatok.
Végül, november végén duett kiállításunk nyílik Néma Júliával a Tihanyi Bencés Apátsági Múzeum Galériájában. Amikor megszületett a címe, Közel, beugrott egy régi filozófiai szövegfordításom. „A létnek mint KÖZEL-nek megvan a maga saját térisége és időisége, ő képezi az ember történeti lakozásának hazáját.” 1 Most legelsősorban ennek előkészítése foglalkoztat.
- Emil Kettering: KÖZEL: Martin Heidegger gondolkodása a „Humanizmus”-levélben, ford. Czigány Ákos, Pannonhalmi Szemle 1998/4, 109. o. ↩︎