Botticelli Vénusza kortárs művészek munkáiban

Sandro Botticelli: Vénusz születése (1484–1486) © uffizi.it

Sandro Botticelli (1445–1510) Vénusz születése (1484–1486) című festménye az európai művészet egyik legismertebb alkotása – az ilyen klasszikusok egyik jellemzője, hogy újra és újra megihletik, hatással vannak a különböző korok alkotóira. Olyan kortárs művészek munkáiból válogattunk, akiknek egy-egy műve megidézi Botticelli Vénuszát – ezen a közös ponton túl az alkotások megmutatják, hogy ugyanaz a motívum mennyire különböző kontextusokban jelenhet meg és milyen sokféle képzettársítást hívhat elő.

Rineke Dijkstra: Kolobrzeg, Lengyelország, 1992. július 26. és Hilton Head Island, S.C., USA, 1992. június 22.

Rineke Dijsktra (1959) holland fotográfus tinédzserekről és fiatalokról készített portréival vált ismertté. Munkásságának központi motívuma az identitás kérdése, feltárása, gyakran éveken keresztül tartja és építi a kapcsolatot az alanyaival, hogy intim módon örökítse meg őket.

Rineke Dijkstra: Kolobrzeg, Lengyelország, 1992. július 26. © Rineke Dijkstra/tate.org.uk

Dijkstra Strandportrék című, 1992 és 1998 között készített sorozatában két olyan kép is található, amely Botticelli Vénuszára utal. Dijkstra Kolobrzeg, Lengyelország, 1992. július 26. című fényképén a lány kissé balra hajtja a fejét és olyan hajlott testtartással áll, amely Vénusz tengerből való kiemelkedésére emlékeztet. Ezzel a képpel kapcsolatban is felvetődik a szépség kérdése: „Egy bizonyos fajta arcot szeretek, a nagyon klasszikusat, és ezért időtlent – például a lányét a zöld fürdőruhában Kolobrzegben. Ez egy bizonyos fajta szépség, amit más emberek talán csúnyának találnak, de ez az a fajta csúnyaság, amit én szépnek találok” – mondta Dijkstra a kép kapcsán. Egy másik, egy narancssárga fürdőruhás lányról készített portré kapcsán is gyakran megemlítik Vénuszt. A lány, a festmény fő alakjához hasonlóan, egyik kezét a bal combjára teszi, a másikkal pedig a szélfútta haját fogja. A fotográfus szerint „ez annyira mindenütt jelenlévő a kultúránkban, hogy ez volt az alapértelmezett póza a »széphez«.”

Rineke Dijkstra: Hilton Head Island, S.C., USA, 1992. június 22. © Rineke Dijkstra/nytimes.com

Pető Ildikó Anna: Renaissance (2008)

Pető Ildikó Anna magyar rendező, munkáinak fókuszában a zene és a kép kapcsolata áll.

Pető Ildikó Anna Renaissance című videója mindkét irányban lejátszható. „Halál és újjászületés – Botticelli festményében” – írja a művész az alkotásról.

David LaChapelle: Vénusz újjászületése (2009)

David LaChapelle (1963) amerikai fotóművész, rendező elsősorban hírességekről és modellekről készült reklámképeiről és a gyakran művészettörténeti utalásokat felvonultató, a szürrealizmus és a pop art hatását mutató fotóiról ismert.

David LaChapelle: Vénusz újjászületése, 2009 © David LaChapelle/lachapellestudio.com

„A reklámkampányok és a magazinos munkák kimértek, és az adott korszak szépségideálja által meghatározott paraméterek között kell maradnod. […] Amikor a saját alkotásomon dolgozok, rendszeresen újradefiniálhatom, mit jelent a szépség” – mondta magáról LaChapelle 2016-ban. A reneszánsz hatásáról, a Vénusz újjászületése című képéről, annak elkészítéséről így nyilatkozott: „Botticelli Vénusza az egyik legismertebb női akt a művészettörténetben. Mindig is hatottak rám a reneszánsz szobrok és festmények. A Vénusz újjászületése (2009) című munkámmal Botticelli mesterművének kortárs változatában a női forma szépségét akartam ünnepelni. […] Egy cseh modellt, Hana Soukupovát választottam, hogy pózoljon a Vénusz újjászületéséhez. Csináltunk egy fotósorozatot Hawaii-on, ahol élek, és egyszerűen azt gondoltam, hogy gyönyörű. Hagyományosan a festményeken a kagyló a női nemet reprezentálta; a helyett, hogy Hana egy kagylón állt volna, az egyik istenszerű fiatal fiú fülkagylót tart elé és kinyilatkoztatja a szépségét. […] A trópusi beállítás nem pontosan a mediterrán, amely Botticelli művét inspirálta, a színek erőteljesebbek. A szalagok, amelyek szétdarabolják a keretet, utalás egy másik, A három grácia (c. 1482) című Botticelli-képre, amelyen mintha a festő három női alakja egy májusfa körül táncolna. Szeretem a szalagok energiáját – majdnem olyan, mintha irkafirka lenne a fénykép oldala mentén. […] Botticelli Vénusz születése a tiszta szépségről szól: adj neki időt és elragad a világ sötétségétől. Ezért, hogy a munkája a mai napig időszerű”.

Erdei Krisztina: Vénusz születése és más történetek (2018)

Erdei Krisztina magyar fotográfus. „Vizuális kérdésfeltevései váratlan kapcsolatokat világosítanak meg. Nem eufemizál vagy csiszolja a helyzeteket, hanem zsigeri, szinte esetlen, véletlenszerű látásmódot enged át a keresőn keresztül. Valójában a művész teste kiterjesztéseként használja a kamerát” – írja róla Juliana Engberg.

Erdei Krisztina: Vénusz születése és más történetek (részlet a sorozatból) © Erdei Krisztina

Erdei Krisztina Vénusz születése és más történetek című munkája annak az egyéves munkafolyamatnak az eredménye, amelyet a 2017-ben elnyert Budapest Fotográfiai Ösztöndíj tett lehetővé számára. A sorozatból készült kiállítás „képanyagának fő szála Vénusznak, a telep egyik legutolsóként kiköltöző lakosának története. Vénuszt a projekt során ismerte meg a művész. A fiatal lány története tulajdonképpen szimbolikus jelentésű a telep lakóinak eltérő, de a társadalmi marginalitással járó helyzetekre rámutató események sorában. […] A fotósorozat Vénusz álláskeresésének helyszíneit mutatja, egy olyan hálózatot, mely a város egy sajátos mentális térképét adja. Meglepő lehet, hogy a Dzsumbujban lakóknak alkalmasint mennyire szűkös ez a mentális városképük, ami már önmagában is komoly hátrányt jelent számukra. Erdei Krisztina ugyanis, mint a kísérőszövegben olvashatjuk, Vénuszt azzal segítette a munkakeresésben, hogy az álláshirdetések helyeit kikereste a térképen és elküldte neki, hogyan tud ezekre a helyekre eljutni. Eközben jutott arra az elgondolásra, hogy fotósorozattal dokumentálja a helyeket. A fotókhoz egy kagylóformát utánzó, újságpapírokból összetapasztott (papírmasé) tárgyat készített. Vénusz születése így többszörös referenciahálót képez a magas művészet és a művészeti ábrázolásokon kívül esők kérdésétől a reprezentáció fókuszának problémáján át az életkezdés esélyének nehézségéig” – olvashatjuk Varga Tünde Élet a város peremén túl: a Dzsumbuj nem látható története című, a sorozathoz írt tanulmányában.

Erdei Krisztina Vénusz születése és más történetek című kiállítása a Capa Központ 8F Galériájában © Capa Központ

Erdei Krisztina Vénusz születése és más történetek című kiállítása 2019. március 21-én finisszázzsal búcsúzik, de 2019. március 24-ig még megtekinthető lesz. A kiállításhoz készült katalógus kapható a Capa Központ pénztárában.

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük