Szombat Éva: A fotókon túl

A hónap alkotóját, Szombat Évát arra kértük, hogy mutassa be azokat a személyeket, dolgokat, kedvenceket, amelyek nem a fotográfiához kapcsolódnak, de szereti őket, inspirálóak számára.

Lizzo

Idén januárban kezdtem el követni Lizzót, akinek akkor jött ki Juice című számának videoklipje, és azonnal éreztem a hasonlóságot. Nem is annyira a zenéje fogott meg, mint inkább a karaktere, szövegei, bár a Missy Elliott-tal készített Tempo mostanában az egyik kedvenc számom.

Nagyon szórakoztató az Instagramja is, imádom ahogyan vállalja magát, és láthatóan élvezi. Engem mindig inspirál, ha ilyen nőket látok, tele van élettel, vicces, hatalmas és gyönyörű. Szerintem sokak számára példakép lehet.

John Waters

A férjem munkája miatt (újságíró, elsősorban filmes témákról ír) otthon rengeteg filmet nézünk, és ezek folyamatos inspirációs források. Némafilmektől kezdve az olasz giallókon át a legfrissebb szuperhősfilmekig mindent megnézünk. Mostanában például John Waters-maratont tartottunk, akit kedveltem ugyan korábban is, de a korai filmjeit még nem láttam. A Female Trouble és a Desperate Living kifejezetten üdítően hatott, a mai napig tele vannak megdöbbentő jelenetekkel és teljesen furcsa humorral, a ruhákról, sminkekről, hajakról és berendezésről nem is beszélve. Néha nehéz nézni őket, mert minden elemükben meghökkentőek, de pont ezt szeretem ezekben a filmekben.

Vincent Price

És ha már a cerkabajuszú John Waters, az utóbbi időben teljesen magával ragadtak Vincent Price filmjei. Általában nem túl jók, gótikus horror a legtöbb, szintén furcsa humorral fűszerezve, de valamiért annyira jó nézni és hallgatni Vincent Price-t, hogy mindig jó kedvem lesz tőle. A karaktereinek fantasztikus köntösei vannak, a bajusz-szakáll mindig tökéletes, általában csodás kastélyokban élnek, bár a legtöbbször a film végén rágyújták az épületeket. Remek vizuális trükkök, műtermi környezet, harsány színek, teátrális színészkedés – ezek lehetnének szörnyű dolgok is, de engem rettenetesen szórakoztatnak. A filmjei közül a kedvenceim talán a The Haunted Palace, The House of Wax, Diary of a Madman, The Abominable Dr. Phibes, de ez csak néhány a rengetegből.

Les garçons sauvages

Nem csak a régi filmek inspirálnak, tavaly láttam a 2018-as Les garçons sauvages című francia filmet, aminél azt éreztem, hogy ha egyszer filmet csinálnék, valami ilyesmi lenne. Nem csak a történet izgalmas, vizuálisan is magával ragadó: váltakozik a fekete-fehér némafilmek világa a túlszaturált szürreális jelenetekkel. A huszadik század elején játszódik, néhány kamasz fiú egy súlyos bűntényt követ el, büntetésből egy kemény hajóskapitány keze alá kerülnek matróznak, aki garantálja, hogy az ő módszereivel megjavulnak majd. A fiúkat egytől egyig színésznők alakítják, ami teljesen összezavarja a nézőt, ahogy a történet alakulása is, amit most nem mondanék el, érdemes megnézni.

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük