A fotótörténeti könyvekben egy-egy fotográfusnak általában csak néhány, a leghíresebb képeit láthatjuk. A lépcsőről lefelé ugró nő vagy a száguldó versenyautó. A hátrafelé hanyatló vagy a vízben menő katona. Nők vagy nőket bámuló férfiak New York utcáin. Van egy dolog, ami közös Lartigue, Capa és Winogrand ikonikus képeiben: mindegyik fekete-fehér. A három fotográfusban ugyanakkor az is közös, hogy színes filmre is fotóztak – ezek, a színes képeik pedig jóval kevésbé ismertek.

Jacques Henri Lartigue (1894–1986)

Jacques Henri Lartigue a korai, fekete-fehér fotóival vált ismertté, a művész életében azonban a színek is fontos szerepet játszottak. Minthogy festő (is) volt, talán nem meglepő, hogy színes fotókat is készített: „Az élet és a szín számomra elválaszthatatlanok egymástól” – mondta.

Először 1912 és 1927 között fotózott színes filmre, mielőtt annak korlátai miatt és a szükséges eszközök hiányában abba nem hagyta – ez a fajta film akkor még nem volt alkalmas arra, hogy megörökítse a spontán pillanatokat, amelyeket a monokróm képein láthatunk. Az 1950-es években azonban ismét elkezdett színes filmeket tenni a Rolleiflex és Leica gépeibe. Ekkor írta: „Hogy nem indíthat meg valakit a színek által nyújtott harmónia? Amíg se nem túl nyers, se nem túl éles, bizonyos homályosság miatt számomra a színes fotográfia tűnik a legalkalmasabbnak a báj és a költőiség kifejezéséhez – olyan költőiséghez, amelyhez jól illik egy kis humor”.

A szín mindenhol jelen van a Lartigue által készített albumokban (ezek élete során soha nem lettek bemutatva vagy kiállítva), a Donation Jacques Henri Lartigue által őrzött majdnem százhúszezer Lartigue-képnek pedig közel negyven százaléka színes. A színek iránti szenvedélyét egy 1962-es naplóbejegyzése is jól érzékelteti, amely egy naplementét ír le: „A hőség óriás fátylában minden rózsaszín elválik a kéktől. Egy kivételes ‘kék’, amely lilában sétál egy zöld ösvény nyomában. Ez nem egy naplemente, ez egy színes éjszaka, amely tart és tart, amíg el nem tűnik minden, lábujjhegyen sétálva a fénytelenség mélyébe”.

Jacques Henri Lartigue színes képeit 2019. június 7. és 2019. szeptember 1. között a Capa Központban megrendezett Jacques Henri Lartigue – Life in Color című kiállításon láthatjátok.

Robert Capa (1913–1954)

„Meglepő, sőt egyesek számára egyenesen megdöbbentő, hogy Robert Capa, a híres fotóriporter színesben is fényképezett és nemcsak időnként, hanem 1941 után rendszeresen. Életművének ez a része számunkra lényegében ismeretlen. Capa a fekete-fehér háborús fotózás mesterének számít, aki a huszadik század közepén Nyugat-Európa legfontosabb politikai eseményei közül többet is dokumentált. Az 1930-as évek Párizsáról, a spanyol polgárháborúról, a második világháborúról, a háború utáni Európáról készített felvételeit és utolsó indokínai képeit fekete-fehérben ismerjük. Az életművét bemutató poszthumusz retrospektív projektek közül – néhány ritka kivételtől eltekintve – egyik sem tartalmazott színes felvételeket.

Capa először 1938-ban kísérletezett színes filmmel, két évvel azután, hogy a Kodak az első színes tekercsfilmet, a Kodachrome-ot kifejlesztette. Amikor Kínából a kínai-japán háborúról tudósított, így írt Pixnek, a New York-i ügynökségüknél dolgozó barátjának: »Légy szíves küldj azonnal 12 tekercs Kodachrome-ot az összes használati utasítással együtt, hogy kell-e speciális szűrőket használni, stb. – röviden, mindent, amit tudnom kell. Küldd gyorsha­jóval, mert van egy ötletem a Life (magazin) számára«. Capa kínai színes képei közül csak négy maradt meg, de ő megőrizte lelkesedését a színes film iránt. 1941-ben ismét színesben fotózott és a következő két év során keményen küzdött azért, hogy rávegye a szerkesz­tőket arra, hogy fekete-fehér képei mellett a színeseket is megvegyék. A háború után a magazinok lelkesedtek a színes képek iránt és ezért Capa több megbízást is kapott rájuk. Élete hátralévő részében majdnem mindig két fényképezőgépet hordott magával: egyet fekete-fehér és egy másikat színes filmmel” – írta Cynthia Young, a Robert Capa Archívum kurátora a fotográfus színes képei kapcsán.

Robert Capa színes fotóit – Európában először – a Capa Központban láthattátok, a 2015-ben megrendezett Capa in Color kiállításon.

Garry Winogrand (1928–1984)

Akárcsak Capa és Lartigue, Garry Winogrand is a fekete-fehér képeivel lett híres. Winogrand többek között arról ismert, hogy hihetetlen mennyiségű fotót készített, és ezek jó részét soha nem hívta elő, és nem is nézte meg – halálakor több ezer feldolgozatlan filmtekercset hagyott hátra. A Winogrand-életművet így csak nemrég kezdték el teljes egészében feltárni, amit az utóbbi időben neki szentelt számtalan kiállítás, könyv és film is bizonyít. Ezzel párhuzamosan kerültek elő a fotográfus színes képei: az 1950-es évek elejétől az 1960-as évek végéig több mint negyvenötezer színes felvételt készített.

Az 1950-es években fotóriporterként kezdett el színes filmre fotózni a Sports Illustrated és a Collier’s magazinok anyagaihoz. Később utcákat, portrékat, csendéleteket, az 1960-as években pedig az utazásai során a mindennapi élet jeleneteit örökítette meg ezzel a technikával. Az 1967-ben megrendezett New Documents című kiállításon slide show formájában bemutatta nyolcvan színes képét (azt nem tudni, hogy melyikeket). Winograndnek nem volt forrása ahhoz, hogy drága és időigényes színes printeket készítsen, ennek ellenére elkötelezett maradt a médium iránt, gyakran két fényképezőgéppel járkált: egy fekete-fehér és egy Kodachrome színes filmessel. Számos ismert fekete-fehér képének megvan az azt kísérő színes párja – a kettőt sokszor csak pillanatok választják el egymástól. Drew Sawyer, a Garry Winogrand: Color című kiállítás kurátora szerint a fotográfus színes képei „ izgalmas lehetőség[et adnak] arra, hogy ne csak egy nagy hatású művész életét, de a színes fotográfia történetét és annak ábrázolásmódjait is újragondoljuk”.

Garry Winogrand fekete-fehér képeit a Capa Központban is láthattátok, a 2018-ban megrendezett Garry Winogrand: Women Are Beautiful című kiállításon. Nézz meg 5 dolgot, amit Winograndtől tanulhatsz a fotográfiáról!

Források:
Lartigue’s life in colour
Martine D’Astier, Martine Ravache: Lartigue. Life in Color. Abrams Books, New York, 2017
Robert Hirsch: Seizing the Light. A Social & Aesthetic History of Photography. Routledge, Taylor & Francis Group, New York, 2017
Cynthia Young: Capa in Color. Prestel, München, 2014
Garry Winogrand: Color
Garry Winogrand’s Rarely Seen Color Photos at the Brooklyn Museum