5 dolog, amit Garry Winograndtől tanulhatsz a fotográfiáról

Garry Winogrand (1928–1984) amerikai fotográfus, az „utcai fényképészet úttörője”, a street photography egyik legjelentősebb képviselője volt. 2018-ban a Capa Központban láthattátok Women Are Beautiful című sorozatát. Most megmutatunk öt dolgot, amelyre pályafutása és képei tanítanak.

Judy Teller: Garry Winogrand portréja © Courtesy of Greenwich Entertainment

1. Mosolyogj, amikor fotózol!

Winogrand egész pályafutása során nagy látószögű – többnyire egy 28 mm-es – objektívet használt, így a képei többségénél közel kellett lennie az alanyaihoz. Ugyanakkor, ellentétben például Henri Cartier-Bressonnal, nem próbált meg láthatatlan maradni, inkább az események aktív részesévé vált, elmerült a tömegben. Mason Resnick, aki 1976-ban vett részt egy Winogrand által tartott workshopon, így emlékszik vissza a fotográfussal kapcsolatos élményeire: „Hihetetlen, az emberek nem reagáltak, amikor fényképezte őket. Ez meglepő volt számomra, mert Winogrand nem akarta elrejteni a tényt, hogy útban áll és lefényképezi őket. Csak néhányan vették észre és úgy tűnt, senkit nem idegesít. Winogrand állandóan mosolygott vagy biccentet az emberekre, amikor fotózott. Mintha a fényképezőgépe csak másodlagos, a fő célja pedig a kommunikáció lett volna, és a gyors, de személyes kontaktus az emberekkel, akik elsétáltak mellette”. Winogrand az utcán járva teljesen nyilvánvalóan fotózott – ahogy ezt az alábbi videó is jól mutatja.

2. Adj időt a képeknek!

„A fotográfusok összetévesztik a kép készítésekor megtapasztalt érzéseiket annak megállapításával, hogy az adott fotó jó-e” – mondta Winogrand, akinek az volt a munkamódszere, hogy nem hívta elő a filmet a fotózás után. Szándékosan várt egy vagy két évet – sőt, képei egy jó részét soha nem is látta –, így gyakorlatilag nem volt emléke az adott fotó elkészítésének körülményeiről. Ez, állítása szerint, könnyebbé tette számára, hogy a kontaktokat kritikusan közelítse meg. „Ha jó kedvem volt, amikor fotóztam egy nap, azonnal előhívtam a filmet, és talán azért választottam egy képet, mert emlékeztem, hogy milyen jó volt, amikor készítettem, nem feltétlenül azért, mert jól sikerült. Jobban tudsz választani, ha hidegfejűen közelítesz a kontaktokhoz, elválasztva a szerkesztést a képkészítéstől.”

Garry Winogrand kontaktok © Estate of Garry Winogrand

3. Örökítsd meg a kor változásait!

Winograndot nem az újságok címlapján megjelenő, a sajtó által fókuszba állított események érdekelték, mégis „az ötvenes évek elejétől a nyolcvanas évek elejéig tartó időszak társadalmi változásainak fotográfusa” volt. Az 1950-es években az Eisenhower-érát, az 1960-as évtizedben a feminizmus második hullámát, az 1969-ben elkezdett és 1977-ben megjelent Public Relations című sorozatában – korát megelőzve – a „média eseményekre gyakorolt hatását” fotózta, kiállításmegnyitókat, sajtótájékoztatókat, meccseket, demonstrációkat, díjátadó ünnepségeket, születésnapi bulikat örökített meg. Leghíresebb sorozata azonban talán mégis a Women Are Beautiful, amely az 1960-as években készült fotókat tartalmaz. „Az 1960-as években változás következett be a nők attitűdjében, amely a magánéleti (belső) és a nyilvános (külső) szabadság intenzív megélésében gyökerezett. Garry Winogrand fényképezőgépének lencséje minden másnál érzékletesebben mutatja be ezt a társadalmi változást: egy évtizedet felölelő képei egyedi és páratlan dokumentáció formájában örökítik meg a nőiség életteli forradalmát a fotótörténet számára.”

Garry Winogrand: New York, 1968 © Estate of Garry Winogrand

4. Fotózz másokkal együtt!

Az utcai fotográfusokról alapvetően az a kép él bennünk, hogy egyedül járnak-kelnek a nagyvárosban, miközben elkészítik a fényképeiket. Pályafutása nagy részében ez talán Winograndre is igaz volt, ugyanakkor éveken keresztül Joel Meyerowitz társaságában rótta az utcákat, és Tod Papageorge is gyakran mellészegődött. Winogrand és Meyerowitz 1962-ben találkozott és három éven át kószáltak New Yorkban, hogy „váratlan pillanatokat” keressenek. A napi rutinjuk része volt, hogy reggel a 96. utca és a Kilencedik sugárút sarkáról a Central Parkon keresztül átsétáltak az Ötödik sugárútig, és fel-alá járkáltak – „csak beszélgettünk, néztük az életet, jól éreztük magunkat”, emlékezett vissza Meyerowitz.

Garry Winogrand: Világkiállítás, New York, 1964 © Estate of Garry Winogrand

5. Ismerd a nagy elődöket, de járd a saját utad!

Winogrand – aki oktatott is – arra bátorította a tanítványait, hogy nézzenek sok fényképet a nagy elődöktől. Robert Frank, Walker Evans, Robert Adams, Lee Friedlander, Paul Strand, Brassaï, Kertész, Weegee, Cartier-Bresson, Atget, Edward Weston – többek között őket említette, mint akiknek a képeit érdekesnek találja, és akiktől tanulhat. „Az első alkalommal, amikor fotográfusként igazán kiléptem New Yorkból, 1955-ben volt, és körbe akartam utazni az országot. Az egyik barátom, akivel erről beszéltem, megkérdezte, hogy láttam-e Walker Evans könyvét, és azt mondtam, nem. Soha nem hallottam addig Walker Evansről. Azt mondta, ha körbemész az országban, nézd meg a könyvét. Nagy szívességet tett nekem.” A korábbi fotográfusok munkásságának ismerete nagy hatással lehet arra, hogy ki, milyen képeket készít. Ugyanakkor Winogrand „újra és újra figyelmen kívül hagyja a művészet formai elemeire vonatkozó alapvető tanításokat”, „képszerkesztési elvei felrúgják a klasszikus szabályokat”, ez által vált egy műfaj úttörő alkotójává, és tudott összetéveszthetetlen stílusú képeket készíteni.

Garry Winogrand: Los Angeles, 1964 © Estate of Garry Winogrand/Fraenkel Gallery
Garry Winogrand: Los Angeles, repülőtér, 1967 © Estate of Garry Winogrand/Fraenkel Gallery

Sasha Waters Freyer a fotográfusról szóló díjnyertes, Garry Winogrand: All Things are Photographable című dokumentumfilmjét 2018-ban a Capa Központban láthattátok Magyarországon először.

Források:
Garry Winogrand – Fraenkel Gallery
Garry Winogrand: Women Are Beautiful

Joel Meyerowitz on what he learned about street photography from Garry Winogrand
Mason Resnick: My Street Photography Workshop With Garry Winogrand

Monkeys Make the Problem More Difficult – A Collective Interview with Garry Winogrand (1970)
O. C. Garza: Class Time with Garry Winogrand

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük