A hónap alkotóját arról kérdeztük, hogy az utóbbi időben merre járt, mivel foglalkozott, min dolgozott. Vékony Dorottya idén januári kiállításának hanginstallációja mellett jövőbeli terveit és gyűjtőszenvedélyeit is bemutatja.

Régóta foglalkoztat egy mini rezidenciaprogram elindítása, amire idén sikerült megtalálnom a tökéletes helyszínt, már csak alkalmassá kell tenni a körülményeket. Ez egy kis ház a Vértes lábánál, egy domboldalnyi telekkel. Az erdőbe elvonulva, csodás helyszínen, egyszerű és puritán körülmények között lehet alkotni majd egy hónapon keresztül a kiválasztott művésznek. Itt szeretném hamarosan elindítani a Cabin Residency programot.

A januári kiállításom kapcsán (AQB – Average Deviation) egy hanginstallációt készítettem, amihez nőkkel készült interjúkat használtam fel. Arról kérdeztem őket, milyen a viszonyuk saját testükkel, hogyan hat rájuk az öregedés, hogyan lehet gyerekkori abúzusok után újraértelmezni ezt a viszonyt. Hogy milyen túlsúllyal küzdeni vagy éppen hogyan viszonyul egy vak nő a testiséghez. Különböző életkorú és nagyon más problémákkal küzdő nők „vetkőztek meztelenre”. Ennek az interjúsorozatnak a folytatásán szeretnék dolgozni. Ebből néhányat itt meg lehet hallgatni.

Aztán vannak még gyűjtőszenvedélyeim. Például az otthagyott, megivott csavaros kifliket gyűjtöm évek óta, vagy télen a jászolokat országszerte, amik büszke keresztény mivoltunk ékes bizonyítékai, minden jóízlést nélkülözve – mégis minden valamirevaló falu, község, város állít magának egyet. Most a Szent István szobrokat gyűjtöm. Amúgy ebből a típusú köztéri szoborból van a legtöbb Magyarországon. Úgy tűnik, fontos és állandó jelképe próbál lenni ez a magyarságunknak, legyen az focipálya mellett, bokorban vagy út mellett felállítva.