Claudia Küssel kurátor kedvenc kiállításai, tehetsége és könyve a 2019-es évből.
The Saga of Inventions, Les Rencontres de la Photographie d’Arles (2019. július 1. – szeptember 22.)
Az idei Les Rencontres de la Photographie d’Arles fesztivál, amely ötvenedik évfordulóját ünnepelte, számtalan érdekes és izgalmas kiállítást tartalmazott. A magyar sikereken, pontosabban Virágvölgyi István lenyűgöző A hatalom falai – Határkerítések Európa-szerte című kiállításán és Bartha Máté Prix Découverte Louis Roederer díján túl, nekem különös élménynek számított a The Saga of Inventions című kiállítás. Luce Lebart – kurátor, fotótörténész és többek között az Archive of Modern Conflict gyűjtemény kutatója – projektjeit mindig kiemelt figyelemmel követem. A kiállításai és könyvei egyedi megközelítésűek és vizuálisan gazdag élményt nyújtanak az archív fotográfia területén. A The Saga of Inventions kiállítás a gazdag francia CNRS (National Office for Scientific and Industrial Research) gyűjteményéből mutatott be egy fantasztikus válogatást a kora huszadik század úttörő felfedezéseiből, amelyek elsősorban katonai célokra készültek, de később gyakran háztartási eszközként kerültek be a mindennapi használatba. A fotók és a filmek kizárólag dokumentáció céljára, egy ember vezetése alatt készültek. Jules-Louis Breton, aki a katalizátora volt a felfedezéseknek, maga is lelkesedett a filmművészetért, 1917 es 1938 között személyesen, szisztematikusan alkalmazta a fotográfiát és a filmet a felfedezések szolgálatában.
A gépeket és tárgyakat – korai mosogatógépek, porszívók vagy felismerhetetlen, bizarr masinák – minden művészeti igény nélkül dokumentálták. Mai szemmel egyszerre naivak és meghatóak, ugyanakkor elképesztő erővel, esztétikával rendelkeznek, főleg azért, mert a szinte konceptualista szemléletmód és a konzekvens kivitelezés miatt mára már különleges látvánnyá váltak. Vizuálisan erősen kapcsolódnak kortárs művészeti megközelítésekhez, de akár futurista, szürrealista vagy konstruktivista gyakorlatot is eszünkbe juttathatnak. Az emberi kísérletek, a nyomon követhető innováció fejlődése egy meglepő dokumentációhoz vezetett, ami mind a kutató, mind a néző számára nagyszerű élményt nyújt.
Gáldi Vinkó Andi: Sorry I Gave Birth I Disappeared But Now I’m Back, FERi (2019. július 11. – augusztus 31.)
A nemzetközi kortárs művészeti diskurzusban 2019 talán egyik legjelentősebb és legtöbbet elhangzó fogalma az inkluzivitás volt. Budapesten kevés olyan kortárs intézmény van, mint az Oltai Kata által vezetett, feminista alapokon működő FERi, ahol társadalmi és szociális érzékenységű projekteket lehet látni. A nyári, Sorry I Gave Birth I Disappeared But Now I’m Back című kiállítás Gáldi Vinkó Andi anyasághoz kapcsolódó projektje volt. A szoba nagyságú térben naplószerű prezentációban, kisméretű képek apró rózsaszín ragasztószalagokkal voltak a falakon rögzítve, amelyeket kézzel írt jegyzetek kísértek. A fotók és az írások az anyaság komplexitására, és ennek fényében az élet felfordulására és a fizikai változásokra reflektálnak.
A végtelen gyönyörűség és szeretet ellenére minden romantika nélkül nyújt betekintést egy anya mindennapi küzdelmébe. A kiállítás, mint a szülővé válás folyamata, egy work-in-progress hangulatot kelt – egyszerre őszinte, személyes, gyengéd és nyers. A tabuk és a gyakran elhallgatott, lenyelt küzdelmekkel és kérdésekkel foglalkozó anyag egy kísérlet az anyaság definiálására, amely sokáig rezonált bennem. Mondanom sem kell, jó volt látni, hogy ősszel a neves, londoni TJ Boulting galériában, a Charlotte Jansen által rendezett Birth című kiállításban is szerepelt a projekt, többek között Tracey Emin, Agnès Varda és Juno Calypso mellett.
Karolina Wojtas
A lengyel Karolina Wojtas nyerte a 2019-es ING Unseen Talent Award-ot, és többször nevezték 2019 egyik legkiemelkedőbb tehetségének. A huszonhárom éves fotóművész nem hagyja magát könnyen kategorizálni. A munkái nyersek, expresszívek, kísérletezőek és provokatívak, úgy, mint a Tumblr weboldala, ahol vibráló képek és szövegek fogadják a látogatót. A korából kiindulva kiforratlannak tűnhet a munkája, amely feltűnően sok irányban kalandozik, de ez tudatosan a munkásságának része.
A British Journal of Photography-ben azt nyilatkozta, hogy megpróbál érdekes formákat találni a munkái bemutatására, amelyben a látvány reflektál a valóságra, arra, ahogy az irodája manapság kinéz. Talán úgy hívnám, mondja Wojtas, mint egy vázlatkönyv, egy elképesztő kupleráj, amit nem feltétlenül tartok irányítás alatt. De pontosan ez teszi izgalmassá a merész, nonkonformista, erős képzeletbeli világát, amelyben a lengyelországi gyermekkort és oktatást kritizálja. Az öccse a favorizált főszereplője, akivel szinte tárgyként bánik a képein, gátlástalanul, néha a kínzás határait súrolva. „Úgy gondolom, hogy én még egy gyerek vagyok, aki játszik és fényképez, és az is akarok maradni, ameddig tudok. Nem utasítok el semmilyen ötletet, ami eszembe jut, legyen az akár egy hatalmas csúszda építése vagy egy kiállítótér beborítása csillámmal. Úgy használom a fotográfiát, mint egy szórakozás.” Remélhetőleg a sok dicséret pozitívan fog rá hatni, és nem nő fel túl korán.
Photobloc, Central Europe in Photobooks, International Culture Centre Krakow (2019. november 22. – 2020. március 1.)
Bár saját projekteket nem illik ilyen helyen szóba hozni, de mivel az én közreműködésem szerény volt a teljes vállalkozáshoz képest, a Photobloc, Central Europe in Photobooks hiánypótló szerepe miatt mindenképp említésre méltó. Elsősorban, mert nagy eredménynek tartom, hogy a két kezdeményező és főszerkesztő, Adam Mazur és Lukasz Gorczyca létrehozták az első kiállítást és könyvet, amely feldolgozza a közép-európai fotókönyv első száz évének történetét. A korszakalkotó albumok, a legszebb és legérdekesebb könyvek kerültek be a válogatásba. A régió nyolc országának (Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia, Lettország, Litvánia, Észtország, Magyarország) könyvválogatásáért helybeli szakértők feletek. Ezzel egy komoly, kollektív együttműködés alakult ki, amelyben a különböző diskurzusok és perspektívák rávilágítanak a fotókönyv lokális és nemzetközi kontextusára, átfedések és kontrasztok szerepére. Bár a válogatásban a közép-európai régió nem teljes, miközben kiegészül a Baltikum országaival, a vállalkozás jelentősége mégis vitathatatlan.
A közeli és távoli múltban megjelent publikációk a fotókönyv globális jelenlétét álltalánosan mutatták be, és szemezgettek a régióból is, de lokális, átfogóbb feldolgozásra eddig még nem került sor. A könyv lengyel és angol nyelvű kiadásban jelent meg.