Három könyv, amit olvasott Robert Capa

Robert Capa életében nemcsak a képek, hanem a könyvek és az olvasás is fontos szerepet játszottak. Bár fotóriporterként vált világhírűvé, eredetileg író szeretett volna lenni, ezen kívül pedig híres volt arról, hogy órákat töltött a fürdőkádban egy-egy könyv társaságában. Most megmutatunk három könyvet, amit olvasott Capa: egy detektívtörténet, egy Pulitzer-díjas regény és az angol irodalom egyik klasszikusa.

Myron Davis: Robert Capa, Washington DC, 1942. április © Myron Davis/Capa Collection/Magnum Photos

Georges Simenon: A sárga kutya

Myron Davis 1942-es képe alapján biztosan tudhatjuk, hogy Capa olvasta Georges Simenon A Face for a Clue című könyvét. Simenon regénye franciául jelent meg 1931-ben Le Chien jaune [szó szerint: A sárga kutya] címmel, Capa kezében az első, 1939-es angol nyelvű kiadás látható.

Georges Simenon (1903–1989) belga író volt, pályafutása során közel ötszáz művet publikált, elsősorban Maigret felügyelő karakterének megalkotójaként vált ismertté. A sárga kutya című könyvben is Maigret játssza a főszerepet: miután egy francia kisvárosban meglövik a helyi borkereskedőt, M. Mostaguent, a polgármester a neves felügyelőt hívja a városba, hogy oldja meg a rejtélyt. Azonban miután Maigret megérkezik a helyszínre, további bűncselekményeknek lehetünk a tanúi, miközben időről időre feltűnik egy sárga kutya…

Mindez természetesen a sajtó figyelmét is felkelti, így a városba több újságíró és fényképész is érkezik. Utóbbi figurájának nyughatatlansága kicsit Capát is megidézi:
„Időnként egy fotográfus is lejött a szobájából.
– Nem tudna adni nekem 90 fokos alkoholt? Feltétlenül szükségem lenne rá, hogy megszárítsam a filmeket. Csodálatos ez a kutya! Azt mondja, hogy egy gyógyszertár is van a közelünkben?… Már bezárt? Nem számít!”.

Maigret felügyelő mindenesetre nem különösebb szerette a mindenhol azonnal jelen lévő fotográfusokat: az egyik bűnügy helyszínén „odalépett az ajtóhoz, amelyen egy fényképész szeretett volna besurranni, de becsukta az orra előtt”, egy másik esetben pedig úgy rendelkezett, hogy ne engedjenek be újságírót vagy fényképészt. Ami természetesen nem zavarta a fotográfust abban, hogy bemenjen, és lefotózza azt, amit nem szabadna.

John Hersey: Harangot Adanónak

„A riadókészültségbe helyezett légi deszant-hadosztály a licatai repülőtér mögött elterülő olajfaültetvényen táborozott le. Licata városának, amely John Hersey Harangot Adanónak című regénye révén vált világhírűvé, harangja ekkor még nem volt, de hallal meg savanykás vinkóval bőven szolgált. A táborban hűvös volt az este a szabad ég alatt, amely zsúfolásig megtelt csillagokkal meg szúnyoggal, az olajfák között pedig akadálytalanul és bőségesen áramlottak ide-oda az új és újabb pletykák, mendemondák” – írta Capa az olaszországi hadjáratól, 1943 őszére visszaemlékezve a Kissé elmosódva. Emlékeim a háborúról című könyvében.

John Hersey (1914–1993) amerikai író, újságíró volt, a második világháború során részt vett Szicília 1943-as inváziójában, itt ismerkedett meg Capával. Hersey Aki kitalálta önmagát címmel cikket is írt a fotóriporterről: „De ami a legfontosabb – és a képei főként erről tanúskodnak –: Capa, aki annyi energiát fordított önnön személyiségének kitalálására, mélységes, humánus részvétet érez minden emberi lény iránt, akit a valóság csapdába ejtett”.

A Harangót Adanónak című regény Hersey Licatában, illetve az olaszországi hadjárat során szerzett élményein alapulnak. A könyv 1944-ben jelent meg, szerzője 1945-ben Pulitzer-díjat kapott érte. A regény az olasz származású amerikai Joppolo őrnagy történetét meséli el, aki Adano felszabadítását követően elnyeri a helyi emberek tiszteletét és szeretetét, és megpróbál nekik új harangot szerezni, miután a korábbi, több száz éves, a város életében központi szerepet játszó harangot a fasiszták elszállították és beolvasztották.

A könyv első kiadásának borítója
© wikipedia.org

A regényben szereplő Borth őrmester alakját mintha részben Capa ihlette volna: azon kívül, hogy magyar származású, „a háború az ő szemében cinikus tréfa volt, amelyben neki személy szerint az a feladata, hogy az emberek kevésbé vegyék komolyan magukat”. És Borthra is igaz az, amit Hersey Capáról írt: „minden lódítgatása és szerepjátszása ellenére a lénye középpontjában mégis valami valódiságot őriz”.

Mindazonáltal valószínű, hogy nem csak Capa volt hatással Hersey-re, hanem Hersey és könyve is Capára. Bár nem tudhatjuk bizonyosan, hogy Capa olvasta-e Hersey regényét, háborús visszaemlékezésének stílusa és humora néhol megidézi a Harangot Adanónak sorait, és feltételezhetjük, hogy nem csak hallomás után említette a regényt.

William Makepeace Thackeray: Hiúság ​vására

„Capa még Moszkvában ellopott néhány könyvet az útra, például három bűnügyi regényt, Makszim Gorkij jegyzetfüzeteit, a Hiúság vásárát, és az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának 1927-es jelentését. Mindezek a könyvek visszakerültek valakihez, mielőtt elhagytuk Oroszországot, de biztos vagyok benne, hogy egyik sem az eredeti tulajdonosához jutott vissza” – írta John Steinbeck az Orosz naplóban, amelyből azt is megtudjuk, hogy (ahogy azt Myron Davis fényképe is mutatja) Capa gyakran órákat töltött a fürdőkádban újságot vagy könyvet olvasva.

Steinbeck csak egy konkrét könyvet említ: a Hiúság vásárát, William Makepeace Thackeray (1811–1863) angol író klasszikusát. Az 1840-es évek végén írt regény Becky Sharp és Amelia Sedley, két fiatal lány kalandjain keresztül a tizenkilencedik századi angol társadalom szatirikus leírását adja. Nem tudjuk, hogy a vaskos könyvet Capa elolvasta-e a másfél hónapos szovjetunióbeli tartózkodása során, de feltételezhetjük, hogy beleolvasott Thackeray regényébe (vagy esetleg már korábban olvasta, és azért esett erre a könyvre a választása).

A Hiúság vására sorozat első kiadásának címlapja © wikipedia.org

A Hiúság vásárában nem szerepel se fotográfus, se fénykép (megírásának idején még csak néhány éve találták fel a fotográfiát), ugyanakkor a regény szórakoztató társadalomkritikája közel állhatott Capához:
„– Crawley, te becsíptél, mint rendesen – válaszolta a felesége, és másnap reggel, amikor a lelkész felébredt és hígított sört kért, emlékezetébe idézte azt az ígéretét, hogy szombaton meglátogatja Sir Huddleston Fuddlestont, s minthogy a lelkész tudta, hogy ebből görbe éjszaka lesz, megállapodtak abban, hogy majd csak vasárnap reggel nyargal haza, hogy idejében ott legyen a templomban. Ebből látható, hogy a Crawley egyházközség hívei éppen olyan szerencsések voltak a földesuruk, mint a papjuk tekintetében.”

Ajánló: Robert Capa 1948-as budapesti képeinek a nyomában

Tudj meg többet Robert Capáról!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük