A Capa Központ Fókusz és Távolság című beszélgetéssorozatának keretében a mai középnemzedékhez tartozó magyar fotósok munkásságáról, életviteléről, ars poeticájáról tudhatunk meg tényeket és titkokat. Olyan sikeres alkotókat kérdezünk, akik számos kiállítást, hazai és külföldi elismerést, bizonyos esetekben oktatói gyakorlatot tudhatnak magukénak. A gyerekkortól indulunk, beszélünk a kezdeti motivációkról, nagy témákról, szakmai dilemmákról, kedvencekről, kudarcokról, sikerekről, végül pedig a fókusz a jelenlegi tevékenységre és a jövőbeli tervekre irányul. A szavakat képek kísérik és fordítva.
Sopronyi Gyula (1974, Budapest) a hazai és nemzetközi fotós szakmában elismert fotográfus. 1997 és 2011 között 17 alkalommal díjazták munkásságát a Magyar Sajtófotó Pályázaton és kétszer nyerte el az Év Fotóriportere díjat, 2011-ben Balogh Rudolf-díjjal tüntették ki. 2008-ban bejutott a híres, londoni Magnum ügynökség Masterclass osztályába, ugyanebben az évben lett szabadúszó fotográfus. Többek között olyan külföldi sajtóorgánumoknak készített anyagokat, mint a The New York Times, COLORS Magazine, Huffington Post. Közel-keleti háborús konfliktusokról tudósító képei élénk nemzetközi figyelmet kaptak. 2011 és 2013 között az ENSZ Menekültügyi Hivatalának fotósa volt. Az utóbbi évek sorozatai egyfajta művészi debütnek, de legalábbis egy alkotói pálya határozott újrapozicionálásának tekinthetők. Lebegő nézőpont címmel 2015-ben nyílt egyéni kiállítása Párizsban, valamint a budapesti Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. Ugyanebben az évben elnyerte az először meghirdetett Robert Capa Nagydíj ösztöndíját Kilencven perc című sorozatáért. 2016-ban jelölték a Prix Pictet nemzetközi díjra.
2019. november 13-án Sopronyi Gyula volt a Capa Központ Fókusz és Távolság című beszélgetéssorozatának a vendége, Winkler Nóra kérdezte.
Válogatás Sopronyi Gyula képeiből
Nézd meg a Fókusz és Távolság beszélgetéssorozat többi részét is!