Mónus Márton: Vizuális napló

A hónap alkotóját arról kérdeztük, hogy az utóbbi időben merre járt, mivel foglalkozott, min dolgozott. Mónus Márton tavalyi velencei és nepáli útját, illetve két készülő sorozatát mutatja be.

A tavalyi évem igen izgalmasra sikeredett, így annyira nem bánom, hogy idén kevesebbet utazhattam a koronavírus-járvány miatt. A két legkülönlegesebb külföldi munkám eddig a Velencei Biennálé és egy nepáli kaland volt a Himalájában.

A kétévente megrendezett Velencei Képzőművészeti Biennálé egy hatalmas vizuális kavalkád, ahol a látogatók az élőszereplős óriási installációktól kezdve vetítéseken át a legkülönfélébb, néha egészen extrém alkotásokig rengeteg mindent tekinthetnek meg. Pont emiatt a sokszínűség, és helyenként extremitás miatt volt fotós szempontból nagy kihívás, és egyben élvezetes kirándulás. Az pedig, hogy mindez ebben a csodaszép, történelmi városban zajlik, csavart még egyet az élményen.

Mónus Márton: Renate Bertlmann Discordo Ergo Sum kiállítása az osztrák pavilonban az 58. Velencei Képzőművészeti Biennálén. A képen a művész látható. 2019. május 9. © Mónus Márton
Mónus Márton: Az indiai pavilon az 58. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálén, 2019. május 8. © Mónus Márton
Mónus Márton: Ryoji Ikeda spectra 3 nevű installációja az 58. Velencei Képzőművészeti Biennálén, 2019. május 9. © Mónus Márton
Mónus Márton: Látogatók az ausztrál pavilonban az 58. Velencei Képzőművészeti Biennálén, 2019. május 9. © Mónus Márton
Mónus Márton: A chilei pavilon az 58. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálén, 2019. május 8. © Mónus Márton
Mónus Márton: Látogatók az 58. Velencei Képzőművészeti Biennálén, 2019. május 9. © Mónus Márton

A másik, még ennél is izgalmasabb projekt egy három hetes fotózás volt a Himalájában. A feladatom az volt, hogy dokumentáljam Lengyel Ferenc hegymászó útját a Manaszlu nevű hegy (8156 m) alaptáboráig (5000 m). Azért csak az alaptáborig, mert ennél magasabbra speciális túraengedélyek szükségesek, és az igazat megvallva, nem is valószínű, hogy sokkal tovább bírtam volna a mászást és a fényképezést egyszerre.

Katmanduból indulva körülbelül hat nap alatt értük el terepjárókkal, majd gyalog a tábort. A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy míg a mászók a napi körülbelül húsz kilométeres, naponta ezer méteres szintkülönbségű, magashegyi túrákat csak minimális felszereléssel teljesíthették, hiszen terheiket öszvérek cipelték, addig nekem minden eszközömet (laptop, objektívek, gépek, töltők, stb, vagyis legalább tíz-tizenöt kilót) magamnak kellett vinnem, mivel ami az öszvéreken van, azért nem vállalnak felelősséget, ha esetleg megütődik, megsérül, elveszik. Ráadásul mindezt úgy, hogy előtte nem sok tapasztalatot szerezhettem ilyen kaliberű hegyeken. Menet közben derült ki, hogy a vérem az átlagosnál jobban tudja kötni és szállítani az oxigént ilyen mostoha körülmények között is (erre egészen büszke voltam, pedig, hát, valljuk be, ez nem az én érdemem, nem én dolgoztam meg érte:D), így legalább a magashegyi betegséggel nem kellett megküzdenem.

© Mónus Márton
Mónus Márton: Lengyel Ferenc, a Kalifa Alpin csapat hegymászója a nepáli yak Kharka közelében, útban a Manaslu alaptábora felé, 2019. szeptember 10. © Mónus Márton
Mónus Márton: Lengyel Ferenc, a Kalifa Alpin csapat hegymászója a nepáli Bimthang közelében, útban a Manaslu alaptábora felé, 2019. szeptember 10. © Mónus Márton
Mónus Márton: Öszvérek a nepáli a nepáli Bimthangban, 2019. szeptember 10. © Mónus Márton
Mónus Márton: Lengyel Ferenc, a Kalifa Alpin csapat hegymászója nepáli Bimthangban, 2019. szeptember 10. © Mónus Márton
Mónus Márton: Játszó gyerekek a kb. 3500 méteres tengerszint feletti magasságban lévő nepáli Samagaunban 2019. szeptember 15. © Mónus Márton
© Mónus Márton

A tábor után a nepáli fővárosba való visszatérésem kicsit váratott magára, mivel ítéletidő köszöntött be, és a megáradt patakok miatt az utak és ösvények járhatatlanná váltak. Épphogy lejjebb tudtam ereszkedni és csak vártam, hogy ki vezet vissza majd. Mivel úgy tűnt, megfeledkeztek rólam, napokig rostokoltam egy menedékházban, végül befizettem egy kör helikopterezésre, mivel az idő csak nem akart mellém állni – így még egy helyi focipályán történő kényszerleszállás is tovább színesítette a programomat. Akkor nagyon örültem, hogy végre hazaértem. De az idő elfeledteti a rossz részeket, már csak a szépre emlékszem, hiszen egy lélegzetelállító helyen lehettem. Ma alig várom, hogy újra hasonlóan egzotikus tájakra sodorjon az élet és a munkám.

Mónus Márton: Focizó serpák a nepáli Bimthangban, 2019. szeptember 10. © Mónus Márton
Mónus Márton: Lengyel Ferenc, a Kalifa Alpin csapat hegymászója véroxigénszintet mér a nepáli Samdoban, 2019. szeptember 12. © Mónus Márton
Mónus Márton: Lengyel Ferenc, a Kalifa Alpin csapat hegymászója a Manaslu körülbelül 4900 méteres tengerszint feletti magasságában fekvő alaptáborában, 2019. szeptember 15. © Mónus Márton
Mónus Márton: Hegyek a 3500 méter magasan fekvő nepáli Szamagaon közelében, 2019. szeptember 18. © Mónus Márton
© Mónus Márton
© Mónus Márton
© Mónus Márton

Szerencsémre a koronavírus idén nem vágta ketté egy projektemet sem, sőt, abból a szempontból „jól” is jött, hogy kicsit hagyott lassítani, végiggondolni, mire fókuszáljak majd, ha újraindul az élet. Rájöttem, hogy itthon is megtalálom a témát, és lett időm különböző ösztöndíjakra is pályázni. Eddig kettőn szerepeltem sikerrel, így részt vehetek két, a VII Photo által szervezett masterclasson. Az egyik témája a dokumentarista fotózás, ezt a lengyel Maciek Nabrdalik és az orosz Mary Gelman fotósok tartják, erre az Oltalom Sportegyesület focicsapatáról készítek anyagot (csodálatos munkát végeznek, érdemes utánanézni a tevékenységüknek!:)).

© Mónus Márton
© Mónus Márton
© Mónus Márton
© Mónus Márton
© Mónus Márton

A másikat pedig a norvég Espen Rasmussen vezeti, itt a projektek megtervezése, elkészítése és prezentálása a téma, illetve az, hogy mivel lehet színesíteni, egyedibbé, hatásosabbá tenni a sorozatainkat. Ide az észak-kelet magyarországi légszennyezettségről csinálok sorozatot. Mindkét lehetőség sokat segített, hogy újra motiváltnak érezzem magam, nagyon inspirálóak az órák, a társak és a tanárok is.

© Mónus Márton
© Mónus Márton
© Mónus Márton
© Mónus Márton

Nézd meg Mónus Márton, 2020. október hónap alkotójának többi posztját is!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük