Klenyánszki Csilla: A fotókon túl

A hónap alkotóját arra kértük, hogy mutassa be azokat a személyeket, dolgokat, kedvenceket, amelyek nem (csak) a fotográfiához kapcsolódnak, de szereti őket, inspirálóak számára.

A munkámban – legyen az fotózás, írás, performansz – az anyaság, társadalmi reprodukció, gondoskodás és a családpolitika területét kutatom. Most kezdtem el írni a szakdolgozatomat, ami az intézményesített, korai gyermekkori oktatás, gyermekgondozás kérdését, annak hiányosságait, lehetőségeit járja körbe, így a legtöbb (szak)irodalom, amit mostanában a kezembe veszek, ehhez köthető.

© Klenyánszki Csilla

Persze nemcsak könyvek, hanem ehhez kapcsolódó filmek, előadások, művészeti projektek is érdekelnek. Az egyik ilyen dokumentumfilm Through the Night egy éjjel-nappal (24/7) működő bölcsödét mutat be. Ilyen és ehhez hasonló, huszonnégy órás bölcsődék és napközik száma egyre növekszik, főként az Egyesült Államokban. Míg a második hullámú feminizmus többször felvetette az éjjel-nappal működő óvodák nőkre gyakorolt felszabadító hatását, a mostani huszonnégy órás óvodáknak sajnos ehhez semmi köze nincs. A legtöbb szülő, aki arra kényszerül, hogy éjszakára bölcsödébe adja a gyermeket vagy gyermekeit, általában egyedülálló, alacsony jövedelmű, vagy alsó-középosztálybeli édesanya, aki sok esetben több állásban, a szociális szférában dolgozik. S a legtöbb, huszonnégy órás óvodát működtető nők ehhez hasonló szociális háttérrel rendelkeznek. A Through the Night ezekre az egyedülálló nőkre és a túlhajszolt óvodai dolgozókra hívja fel a figyelmet, akik egészségüket feláldozva gondoskodnak gyerekeikről, legyen az otthon vagy az óvodában.

A világjárvány egyik mellékterméke, hogy olyan előadásokon lehetett online részt venni, amire más esetben – földrajzi elhelyezkedes miatt – nem volt lehetőség. A Verso kiadónak például egészen sok érdekes előadása van – többek között a társadalmi reprodukcióról, gondoskodásról –, amit érdekes megnézni.

Magyarországon a legutóbbi kiállítás, amire kifejezetten emlékszem – annak ellenére, hogy élőben sajnos nem láttam –, Trapp Dominika „Ne tegyétek reám...” című projektje volt. „Trapp Dominika egyéni kiállításában a népi kultúra által kijelölt mozgástér határait vizsgálja és feszíti szét. A népzene és a néptánc által közvetített ideálképek, valamint a paraszti kultúra egyszerre diszkurzív, szimbolikus és szomatikusan rögzült elemei mögé nézve a kiállítás az ezekben a mintázatokban megnyilvánuló közösségi normák jelenből történő újraolvasására tesz kísérletet. Azt kutatja, hogy korunkban milyen jelentésláncolatokba tud bekapcsolódni a népi kultúra, meddig tágíthatóak határai és ki hogyan próbálja a sajátjává tenni. A kiállítás a népi hagyomány keretének radikális eltérítéseire, kisajátításaira és a közösség által elfogadott normák különböző testekre (a néptáncos nő testére, a parasztasszony testére, a fétistárggyá tett testre, a halottak testére) gyakorolt befolyásaira mutat rá, és így többrétegű kritikát fogalmaz meg, amely a jelen kríziséből az archaikus felé fordulva keresi a kiutat” – olvasható a kiállításról a Trafó oldalán.

Végezetül pedig Melanie Bonajo Boundary Boss című zenei projektjét ajánlom, amit egy gyerekeknek szóló filmfesztivál részeként csináltak.

Nézd meg Klenyánszki Csilla, 2020. november hónap alkotójának többi posztját is!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük