Urbán Ádám: A fotókon túl

A hónap alkotóját arra kértük, hogy mutassa be azokat a személyeket, dolgokat, kedvenceket, amelyek nem (csak) a fotográfiához kapcsolódnak, de szereti őket, inspirálóak számára.

Számomra a vizualitás minden szinten meghatározó, épp ezért a legfontosabb inspirációs forrásaim is vizuális jellegűek – gondolok itt elsősorban képes, mozgóképes alkotásokra. Mivel jómagam is sokat vagyok mozgásban, és szinte egyik fotózásról a másokra járok, sajnos kevesebb időm jut az olvasásra, mint szeretném, helyette a filmnézés vált számomra az egyik legfontosabb szórakoztató időtöltéssé, ami egyúttal ihletforrás is.

A mozifilmek közül kiemelném a The Salt of the Earth, vagyis A föld sója című, Wim Wenders által rendezett dokumentumfilmet, amely a brazil fotográfus, Sebastião Salgado lebilincselő történetét mutatja be, aki munkája során éhínségekkel, háborúkkal találkozott, de ezúttal érintetlen természeti területek felfedezésére indul. Projektje egyben tisztelgés a bolygó egésze és a természet nagysága, illetve nagyszerűsége előtt, a film rengeteget tanít alázatról és a fotográfia drámájáról.

A streaming szolgáltatók választékát is nyomon követem, így került elém a Social Dilemma című alkotás. Az elgondolkodtató dokumentumfilm korunk egyik legfontosabb lappangó problémájáról, a közösségi média addiktív és az emberi gondolkodást kártékonyan befolyásoló működéséről rántja le a leplet.

Már gyerekkoromban elhatároztam, hogy ha tehetem, foglalkozni fogok a fogyatékkal élő embereket érintő problémákkal. Szintén az egyik streamingoldal kínálatában látható A feltámadó Főnix című dokumentumfilm, ami rendkívüli módon megérintett. A történet a paralimpiai játékok históriáját mutatja be, ezen keresztül mesél szolidaritásról, elfogadásról és emberfeletti küzdelemről. Egy ilyen mély és érzelemdús film humánus alkotóként is állandó hivatkozási pont és motivációs forrás számomra.

A filmnézés mellett az elmúlt években azon kaptam magam, hogy egyre inkább elvágyódom a természetbe, a nagyvárosi közegtől igyekszem eltávolodni, keresem a csöndet és a nyugalmat, amit manapság egyre nehezebb megtalálni. Épp ezért a zsúfolt túraútvonalak helyett az olyan extrémebb tevékenységek kezdtek el izgatni és érdekelni, mint a barlangászat, a sziklamászás vagy a canyoning.

Ezeknél a sportoknál létfontosságú a megfelelő koncentráció. Olyannyira észnél kell lenni, hogy nincs rá lehetőség, hogy az ember a hétköznapi dolgokkal foglakozzon, magával vigye a munkát, a stresszt a hegyek közé vagy a föld alá. Ezek az alkalmak képesek felfrissíteni a gondolkodásomat, ami a fotográfia területén is új ötletekre és új megközelítésekre sarkall.

© Urbán Ádám
© Urbán Ádám
© Urbán Ádám
© Urbán Ádám

Egy társadalomábrázoló dokumentarista alkotó esetében meglepőnek tűnhet, de számomra a humor, a komikum is nagyon fontos. Mivel gyakran egyénekről és közösségekről készítek felvételeket, fontos, hogy az alanyok „hangulatba kerüljenek”, vagyis hogy rövid idő alatt egy közvetlenebb, intimebb légkört teremtsek. A hangulat oldásának az egyik leghatékonyabb eszköze a humor. Ilyen értelemben sokat köszönhetek az angol humor egyik legkiválóbb alkotásának, a Monty Python Repülő Cirkuszának, hiszen a sorozat szkeccsein nőttem fel. Alkotói oldalról pedig a humorral rokonítható groteszk ábrázolásmód esztétikailag egy nagyon izgalmas, inspiráló és termékeny terület a számomra.

Nézd meg Urbán Ádám, 2020. december hónap alkotójának többi posztját is!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük