A hónap alkotóját arról kérdeztük, hogy az utóbbi időben merre járt, mivel foglalkozott, min dolgozott. Geibl Kata az utóbbi időben készített közös és saját munkáit mutatja be.
Az utóbbi időből két olyan projektet emelnék ki, amely közel áll a szívemhez. Mindkettő közös munka, amelyek a világjárvány közepette segítettek újra megtalálni a közösség és a közös gondolkodás felszabadító erejét. A fotográfia műfaja alapvetően igencsak magányos alkotótevékenység, és ezt a fajta egymástól elszigeteltséget a pandémia még inkább felerősítette. Éppen ezért kollektíven gondolkodni és alkotni egy újfajta erőt adott ebben az ismeretlen és traumatikus helyzetben.
Amikor még tavaly márciusban Európát is elérte a járvány, az osztályommal (Royal Academy of Arts, Photography and Society Mester szak) éppen egy projekten dolgoztunk, amelynek a témája a Veszteség volt. A meghozott korlátozó intézkedések mindenkinek hatással voltak a munkájára, éppen ezért olykor éles kanyarokat kellett vennünk vagy akár teljesen újra kezdeni egy-egy sorozatot. Egymást segítve és ötletelve végül létrehoztunk egy járványra reflektáló kollektív munkát Parts Unknown címmel, melynek a végleges formáját nyomtatásban prezentáltuk a FOAM Magazin In Limbo számában.
A másik közös munka, amelyet kiemelnék, Don Tamás kurátor felkérésére készült a MODEM Mindenütt jó, de… projektje kapcsán. Csörgő Attila művésszel együtt alkottunk egy párost, és az elmúlt év kényszerű elszigeteltségére és ürességére reflektálva egyfajta csendes dialógust hoztunk létre. Hogy kisebb legyen az üresség, elkezdtünk képeket küldözgetni egymásnak, melyek végül az Aki Á-t mond, mondjon B-t is kiadványban összegződtek. Ebből most részleteket láthattok, Attila képeit a kiadvány bal oldalán, az enyémeket pedig a jobb oldalán találjátok.
Mindeközben persze önállóan is alkottam, az utóbbi időben, valami megmagyarázhatatlan belső indíttatásból, elkezdtem újra foglalkozni az írással. A fotó médiumában mindig az vonzott leginkább, hogy a képek némák. Ez a fajta kitartó ellenállás – amit a fotográfia tanúsít a szavak ellen – áll annyira közel hozzám. Az elmúlt időben ez a hang kezdett el hiányozni és kezdtem el kísérletezni fotó és szöveg viszonyával. Hogyan jöhet létre egy harmadik jelentés a kettő között, mi az ami a leképezésen túlmutat.
Emellett éppen a napokban fejeztem be a mesterdiplomám szakdolgozatát, melyben azzal foglalkozom, hogy a szabad nyugati világban hogyan szakadtunk el saját magunktól. Hogy a határtalan szabadságnak és önmegvalósításnak milyen hátulütői vannak és ezek az elvárások milyen hatással vannak a művészeti világra és az abban dolgozó alkotókra. Azokat a problémák, amelyeket a készülő sorozatomban poétikusan, metaforákon keresztül közelítek meg, ebben a munkában teoretikusan és önreflexió segítségével elemzem. Ennek a kiadványnak most éppen a designján dolgozunk, hogy befogadható és könnyedebb módon tudjak prezentálni egy amúgy komoly és ellentmondásokkal teli problémát.
Nézd meg Geibl Kata, 2021. március hónap alkotójának többi posztját is!