A Capa Központ Fókusz és Távolság című beszélgetéssorozatának keretében a mai középnemzedékhez tartozó magyar fotósok munkásságáról, életviteléről, ars poeticájáról tudhatunk meg tényeket és titkokat. Olyan sikeres alkotókat kérdezünk, akik számos kiállítást, hazai és külföldi elismerést, bizonyos esetekben oktatói gyakorlatot tudhatnak magukénak. A gyerekkortól indulunk, beszélünk a kezdeti motivációkról, nagy témákról, szakmai dilemmákról, kedvencekről, kudarcokról, sikerekről, végül pedig a fókusz a jelenlegi tevékenységre és a jövőbeli tervekre irányul. A szavakat képek kísérik és fordítva.
Molnár Zoltán fotóművész a Képző-és Iparművészeti Szakközépiskola fotószakán, 1993-ban a végzett. A Magyar Iparművészeti Egyetemen (ma: Moholy Nagy László Művészeti Egyetem) 1998-ban szerzett diplomát. 2020-ban a Magyar Képzőművészeti Egyetem képzőművész-tanár szakon másoddiplomázott. Az emberi létezés vizuális lenyomatainak készítésével értelmezi korunk társadalmi, szociális rendjét és struktúráját. A fotográfia művészeti irányán belül leginkább a valóság ábrázolás, dokumentarista fotográfia érdekli. A valóság kutatásában az emberi esendőség, az emberi méltóság, a létezés mélységeinek bemutatása áll fotoesszéinek a középpontjában. 2004-ben André Malraux-ösztöndíjjal Franciaországban, Nancyban tanulmányúton vett részt, 2007-ben Unesco ösztöndíjjal Brazíliában, 2010-ben André Kertész-ösztöndíjjal Párizsban fényképezett, azóta számos hazai és külföldi kiállítóhelyen mutatkozott be. 2012 óta a Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium művész tanáraként nagy szerepet vállal a fiatal fotográfusok nevelésében.
2020. október 27-én Molnár Zoltán volt a Capa Központ Fókusz és Távolság című beszélgetéssorozatának a vendége, Topor Tünde kérdezte.
Válogatás Molnár Zoltán képeiből
Nézd meg a Fókusz és Távolság beszélgetéssorozat többi részét is!