A FUTURES projekt egyik fő célja feltörekvő tehetségek felfedezése és a nemzetközi fotográfiai életbe, különös tekintettel a műtárgypiacra való bevezetése. A 2021-ben kiválasztott öt feltörekvő fotográfus a magyar fotográfiát és a Capa Központot képviselheti az idei FUTURES – Európai Fotográfiai Platformon.
Hodosy Enikő
Hodosy Enikő (1987) fotográfus. 2016-ban mesterdiplomát szerzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakán. A 2013-as szemesztert Erasmus-ösztöndíjjal Brüsszelben, szakmai gyakorlatát Erasmus+ ösztöndíjjal Párizsban töltötte. 2013-ban Google Photography Prize első 100 shortlistese. 2014-ben az Átlátás 2.0 ösztöndíjának keretében Bleu című önálló kiállítását, a Várfok Galéri Projekt roomjában mutatták be. 2015 her Animalia Variabilis című sorozata shortlistes a 5. World Biennal of Student Photography, Novi Sad-ban. Az utóbbi években olyan helyeken állították ki a képeit, mint a Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum, Mai Manó Ház, Vienna Photobook Festival, Várfok Galéria Project Room, Berlin Photobook Festival, der Grief magazin, a Mark Grosset Prize, Vendome, a K.A.S. Galéria, Kiscelli Múzeum, és a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ. 2012 óta tagja, 2020-tól pedig vezetőségi tagja a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának. Fő érdeklődési köre az emberi test-lélekszellem közötti összefüggések. Társadalmi és pszichológiai problémák inspirálják, azok brutalitása és szépsége, melyeket egy légies és intim atmoszférán keresztül mutat be.
Mikor és hogyan találkoztál először a fotográfiával?
Hodosy Enikő: Tizenéves koromban kezdtem el fotózni aktokat a barátnőimről, anyukám régi Chinon gépével. Mindenképpen képeket akartam készteni, így a fotográfia kézenfekvő volt, úgy éreztem, képileg tudom kifejezni legjobban a gondolataimat.
Miért és hogyan vált fontossá számodra?
H.E.: Nagy izgalommal töltött el a fotózásokra való készülődés, meg a várakozás, hogy jól sikerültek-e a képek, mivel akkor még filmre fotóztam. Megmutattam pár szakmabelinek, hogy érdemes-e ezzel foglalkoznom és csupa pozitív megerősítést kaptam, így beiratkoztam a fotografus.hu szabadiskolába, itt kezdtem el sorozatokban gondolkozni. Aztán a konzulensem megkérdezte, hogy nem akarok-e a MOME-ra menni. Ő ültette el a gondolatot a fejemben, majd kis kitérő és többszöri próbálkozás után végül maximum pontszámmal vettek fel.
Miként látod a fotográfiához fűződő viszonyodat, hogyan használod ezt a médiumot?
H.E.: A fotózással érzéseket, gondolatokat, benyomásokat fejezek ki. A kimondhatatlan benyomások, igazságok foglalkoztatnak, amikre képileg rá lehet mutatni és így kifejezhetőek. Összesűríteni a fogalmakat egy hangulattal, hogy tudat alatt hasson és rögtön átmenjen az információ – ez tetszik a kép készítésben.
Néha a képeimen keresztül értek meg dolgokat és a hozzájuk fűződő viszonyomat. Van egyfajta megértésem a világról, amit képekben tudok a legjobban kifejezni. Egyfajta ön- és környezetanalízis. Néha csak utólag veszem észre, hogy egy képen mi is van, mennyire pontosan mutatja azt, amit mondani szeretnék, de a képkészítés ösztönös. Ha elmerülök egy témába, elkezdem mindenben azt látni magam körül, így folyamatosan inspirál a külvilág. Egy-egy sorozatom képei vegyesen tartalmaznak megrendezett és talált képeket is.
Milyen kérdések foglalkoztatnak leginkább általában, és hogyan reflektálsz ezekre a munkáidban?
H.E.: Társadalmi témák és személyes élmények, érzések inspirálnak. Próbálok nyitott lenni a környezetemre és figyelni, meglátni az aktuális problémákat és ezekre reflektálni művészileg. Mostanra, úgy érzem, túl vagyok a „személyes” korszakomon és próbálok egyre inkább olyan témák felé fordulni, amelyek általánosabbak, de a kiindulópont mindig saját tapasztalat vagy intuíció. Szeretem úgy és annyira manipulálni a képeimet, hogy a végeredmény ne legyen teljesen egyértelmű, és maradjon egyfajta lebegtetés, feszültség benne.
Hogyan látod a fotográfia jelenlegi helyzetét, illetve jövőjét?
H.E.: Folyamatosan átalakulóban van, tágul a médium. Hullámzóan állok hozzá, volt pár év, amíg úgy gondoltam, hogy nincs értelme képekkel foglalkozni, most meg úgy látom, hogy csak ennek van értelme. Szerintem a képeknek mindig is fontos szerepe lesz a kultúrában, mivel egy képbe sokkal több információt bele lehet sűríteni, így gyorsabban lehet hatni, sokkal több emberhez elérhet. A minőségi tartalom felhígul, de a képek uralma alól sosem fog kilépni az emberiség, legfeljebb akkor, ha már majd tudunk olvasni egymás gondoloataiban. Jó lenne, ha a jövőben sokkal több ember tudna képet olvasni.
Min dolgozol most, mik a terveid a közeljövőben?
H.E.: Az elmúlt évben több projekten is dolgoztam, készítettem egy sorozatot a meditációról. Az anyag felkérésre, a GYÓGYÍR című kiállításra készült, így volt egy határideje, amikorra le kellet zárni az anyagot. A karantén miatt másként dolgoztam fel a témát, mint ahogyan eredetileg elképzeltem, így mindenképpen folytatni szeretném.
Nemrég részt vettem a CAPAZINE – LET’S EAT nevű workshopján, ahol egy régen megvalósításra való ötletemet dolgoztunk fel Fajgerné Dudás Andrea képzőművész, performerrel és Matók Zsuzsi food designerrel. Nagyon élveztem a közös munkát, ahogy Andival a kettőnk alkotói attitűdje összeolvadt, így már tervezzük a sorozat folytatását és kiállítást is tervezünk a közeljövőben.
Az elmúlt és az idei évben FFS vezetőségi tag vagyok, a járvány ellenére próbálunk minél aktívabbak maradni, hamarosan megnyitjuk az MFSZ-FFS közös galériáját a Képíró utcában, jelenleg pedig egy workshopot szervezünk, amiben projektvezetőként és alkotóként is részt veszek, őszre tervezünk belőle kiállítást, ez lesz most az új projekt. Részemről a deep fake jelenséggel és az testidentitással szeretnék foglalkozni, de ez még alakul, csak pár hete kezdtük el a munkát.
Ismerd meg a Capa Központ többi Futures-tehetségét is!
Nézd meg Hodosy Enikő, 2021. június hónap alkotójának többi posztját is!