A Pictorial 10 kiállításon tizenhárom fotográfus, a Pictorial Collective egykori és aktív tagjainak a képei láthatóak – most ezekből mutatunk be néhányat, a sorozatok teljes egészében a Capa Központban láthatóak.
„A Pictorial Collective immár tizenegy éve működik, néha ugyan változó, de mindig összetartó közösséget formáló tagjaival. A három alapító, Bácsi Róbert László, Móricz-Sabján Simon és Szabó Bernadett célja egy olyan fotográfiai közösség létrehozása volt, amelyben a tagok egymástól függetlenül, mégis egymást inspirálva dolgozhatnak, folyamatos párbeszédet generálva nemcsak saját munkájukról, hanem a modern fotóriport elméleti és gyakorlati kérdéseiről is.” (Csizek Gabriella és Kopin Katalin kurátorok)
„Tagjaink hisznek benne, hogy a fotográfusok tanúk és hírvivők. Fontos számunkra a mindennapi helyzetek, a különféle társadalmi problémák bemutatása egyéni véleménnyel és látásmóddal. Mindannyian saját érzéseinkre és benyomásainkra támaszkodva láttatjuk az általunk választott témát – a legkülönbözőbb társadalmi és földrajzi környezetben.” (Pictorial Collective)
Kiállító alkotók: Bácsi Róbert László, Darnay Katalin, Ferenczy Dávid, Hajdú D. András, Hirling Bálint, Mártonfai Dénes, Mohai Balázs, Móricz-Sabján Simon, Pályi Zsófia, Stiller Ákos, Szabó Bernadett, Urbán Ádám, Végh László
Bácsi Róbert László: Zen útja
„Az emberek nagyobb része városokban él, a hétköznapjait a munka és a rohanás tölti ki. A legtöbben az anyagi javak megteremtésének függőségében, egy véget nem érő körforgásban élnek, miközben harmóniára vágynak. Mások, egyre többen, keresik a lehetőséget, hogy a természettel minél teljesebb összhangban éljenek, a lehető legkisebb ökológiai lábnyomot hagyva maguk után. 2016-ban kezdtem el fényképezni egy családot, akik Magyarországon, a Balaton-felvidéken élnek egy kis házban, ahol nincs vezetékes víz, a villany pedig napelemről működik. Sokszor nem könnyű a mindennapi élethez szükséges dolgok előteremtése, ők mégsem változtatnának ezen, mert számukra a szabadság a legfontosabb.” (Bácsi Róbert László)
Darnay Katalin: Szenior úszók
„Magyarországi szenior úszóversenyen bárki indulhat, aki betöltötte a huszonötödik életévét, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ennél idősebbek vesznek részt ezeken a megmérettetéseken. Mindez jól szemlélteti, hogy bármikor lehet életmódot váltani és tenni az egészségért. A szenior versenyzőknek jobb a közérzetük, elégedettebbek, úszás közben megszűnnek a gondjaik.” (Darnay Katalin)
Ferenczy Dávid: Várakozás
„Budapesten, az angyalföldi Madridi utcában található a Magyar Vöröskereszt komplex feladatokat ellátó hajléktalanszállója. A központban átmeneti szállás, nappali melegedő, éjjeli menedék, mentális és szociális gondozás működik, vala- mint a XIII. kerületi közterületeken élő hajléktalanokat utcai szolgálat látja el. A szállón a Magyar Vöröskereszt rehabilitációs programot működtet, ahol a programra felvételt nyert hajléktalanoknak szállásra, ellátásra, továbbképzésre van lehetőségük, esélyt kapnak az újrakezdésre.” (Ferenczy Dávid)
Hajdú D. András: Zürich expressz
„Hajdú D. András 2013-ban a Robert Bosch Alapítvány támogatásának köszönhetően hónapokon át dolgozott a nyírsé- gi prostituáltakról szóló multimédiás sorozatán Vincze Bar- bara és Yvonne Staat újságírók közreműködésével. Hajdú D. András célkitűzése az volt, hogy egyetlen kiválasz- tott prostituált szemszögéből mutassa be azt az ördögi kört, amely az ott élőket csapdában tartja. A multimédiás film Ildikónak a családjával töltött mindennapjait és svájci kiutazását dolgozza fel.” (Hajdú D. András)
Hirling Bálint: A Majdan falu lakói
„2014-ben hónapokon át a jeges telet átvészelve éltek az ukrán hatalom ellen tüntetők a kijevi Majdan téren. Az ország számos részéről érkeztek különféle emberek, többek között Ukrajnában élő kisebbségek képviselői és önkéntesek, hogy harcoljanak egy fontos ügyért. […] Gyakorlatilag egy több ezres lakosú kis falu jött létre Kijev főterén, a Majdanon, amelynek lakói több hónapig sátrakban éltek. Ebben a »falu«-ban hihetetlen szervezettség, katonás rend, egymással szembeni gondoskodás uralkodott, és mindenkit összetartott a jövőbe vetett bizalom.” (Hirling Bálint)
Mártonfai Dénes: Szellemstrandok
„A néhány évtizeddel ezelőtt számos faluban, kisvárosban megépült medencék többsége mára már használaton kívül áll, egyrészt a pénzhiány miatt, másrészt pedig mert nem felelnek meg az Európai Uniós szabványoknak. Ezek a kistelepüléseken fennmaradt medencék a régi idők mementójaként léteznek tovább, míg a természet lassan újra birtokba veszi őket.” (Mártonfai Dénes)
Mohai Balázs: „Észak-fok, titok, idegenség”
„November vége volt. Turisták akkor nem jártak ott, az izlandiak pedig már bezárkóztak, zavarni nem akartam őket, csak külső szemlélőként rögzítettem a látványt, az állandó és múló pillanatokat. Így jött létre ez a kissé filmszerű képsorozat, amit három Adytól kölcsönzött szóval is körülírhatnánk: »Észak-fok, titok, idegenség«.” (Mohai Balázs)
Móricz-Sabján Simon: Ipszilonok
„Tapolca egyik építészeti jellegzetessége, az Y-házak a vidéki közösségek jellegzetes példái. Az egykor legendás bányászházakból összesen kilenc épült a város szélén 1972 és 1986 között. Ezek mindegyikében száz lakás kapott helyet. A sokat dicsért és kritizált épületek az 1970-es években új lendületet adtak a településnek, mára azonban ez elmúlt, a korábbi modern városrész szürkébb lett, a házak felújítási költségei pedig gyakran lehetetlen feladatok elé állítják a társasházakat. A közösségek viszont erősek maradtak, a lakók jelentős része az átadások óta él a volt bauxittelepi házakban.” (Móricz-Sabján Simon)
Pályi Zsófia: Bűnbánók
„A búcsújárás kivonulás a mindennapokból, az otthoni környezetből, ahol minden a munkára és feladatokra emlékeztet. A katolikus hitélet egyik legősibb vezeklés- és áhítatformája. Az egykor tisztán vallási eredetű szokás mára színes forgataggá, vásárral és szórakozással tarkított élménnyé változott, ahol a szakrális keveredik a profán világgal. Ezt a sokszor ellentmondásos, eltűnő, hagyományokkal teli, mégis folya- matosan megújuló közeget örökíti meg ez a fotósorozat. A három éve bővülő sorozat az MMA Művészeti Ösztöndíj Programjának támogatásával jöhetett létre.” (Pályi Zsófia)
Stiller Ákos: Roma Biblia
„Tucatnyi kisegyház és a történelmi egyházak is végeznek romapasztorációs tevékenységet, van külön romamissziójuk, térítik a szegénységben élőket, akik számára sokszor a hit jelenti az egyetlen reménysugarat, amiért érdemes sokadszorra is nekiveselkedni a munkakeresésnek, ami miatt lehet bízni abban, hogy másnap minden jobbra fordul. Meglepő volt tapasztalni, hogy szinte nincs olyan település Kelet-Magyarországon, ahol ne lenne keresztény gyülekezet, szinte nincs olyan hétvége, amikor ne tartanának valahol bemerítést. Ma Magyarországon a legfrissebb kutatások húszezer főre becsülik azoknak a romáknak a számát, akik a különböző újprotestáns gyülekezetekbe vagy missziós csoportokba járnak.” (Stiller Ákos)
Szabó Bernadett: Insta’
„Ami biztos: szükségem van a fényképezésre. Nem számít, hogy megbízásból vagy személyes okból készítem a képet. Kezdetben óriási kontrasztot láttam a munkaként készített és az Instagramos képeim között. Először azt mondogattam, ez olyan, mintha két különböző ember csinálta volna, de mostanra ez az érzés elmúlt. Mindkettő belőlem fakad és egyik sem hazudik. Hiszen a fotográfia nem hazudik. Legalábbis az alkotójáról. Nem tud. Benne vagyunk minden exponált kockában.” (Szabó Bernadett)
Urbán Ádám: A függöny mögött
„Átjárható színfalak – az alábbi alcímet is kaphatta volna Urbán Ádám fotósorozata, amely egészen új nézőpontokat kínál a cirkusz intézményével és a cirkuszművészettel kapcsolatban. A fotósorozat egyik legizgalmasabb jellemvonása a sokfélesége, ezáltal képes utat nyitni a különféle értelmezések és olvasatok előtt – kimozgatja a nézőt a befogadás hagyományos keretei közül. […] A cirkuszi történéseknek ez a sokszínűsége, a bemutatott cirkuszi világnak ez a páratlan gazdagsága teszi igazán bámulatossá a fotósorozatot, amelynek – a benne szereplő képek saját jogon kivívott esztétikai értékén túl – a dokumentumértéke is felbecsülhetetlen.” (Szerényi Tamás)
Végh László: Ottó
„Szép Ottó pásztorfiú egy kis erdélyi faluban, Alsósófalván. Szüleivel és testvéreivel minden tavasszal a falu körüli hegyek egyikén felépített esztenára (ideiglenes szálláshelyre) költözik ki, hogy egészen a tél beálltáig ott éljék mindennapjaikat a faluban rájuk bízott több száz juhval és kecskével. Ottó ebbe nőtt bele. Az esztenáról naponta járt le a majdnem tíz kilométerre lévő iskolába, tanítás után pedig sietett vissza, hogy segítsen a napi feladatokban. […] Bár az egész életét az állatok mellett töltötte, azt tervezi, hogy felhagy a pásztorkodással. A jövőben lovakat szeretne tartani és földet művelni.” (Végh László)
A Pictorial 10 – Válogatás a Pictorial Collective első tíz évéből című kiállítás 2021. szeptember 19-ig látható a Capa Központban.