Az E világból való – elképzelt alternatív kartográfiák című kiállítás a PARALLEL – Európai Fotográfiai Platform kurátori projektjeként jött létre, válaszul a program negyedik ciklusának tematikus felhívására: „változó idők: művészet egy új világban”.
„Szeretem a térképeket, mert hazudnak.
Mert elzárják a durva igazságot előlem.
Mert nagylelkűen, kegyes humorral
feltárnak az asztalon előttem
egy nem e világból való világot.”
– Wisława Szymborska: Térkép (Fordította: Kellermann Viktória)
„A feltörekvő médiaművészek legfrissebb munkáit bemutató kiállítás alternatív térképészeti gyakorlatok segítségével gondolja újra saját geopolitikai környezetünket. A művészek személyes történetek és politikai ügyek mentén mutatják be a szubjektivitás és a földrajz szoros kapcsolatát, a nyilvános és privát zónák vizsgálatával azt térképezik fel, hogy a térrel és a hellyel való érintkezés révén miként folyik szakadatlan diskurzus az identitásokról. A térképeket minden művész állandó fejlődésben lévő, folyamatos kutatás és felülvizsgálat alatt álló, élő dokumentumként közelíti meg. Munkájuk együttesen tárja fel, hogy a kartográfiai gyakorlatok miként segíthetik elő a tudás új formáinak és a jelentésalkotás új rendszereinek kialakulását.” (Lexington Davis kurátor)
Kiállító alkotók: Yuxin Jiang, Glorija Lizde, Mark McGuinness, George Selley & Margherita Muriti, Shelli Weiler
A történelem feltérképezése
Glorija Lizde (Horvátország): Vakmerő ifjúság, 2021
fotográfiai installáció
Lizde a Vakmerő ifjúság című installációja azt az útvonalat követi végig, amelyet nagyapja a második világháború során hadifogolyként halálmenetben megtett. Lizde a nagyapja naplóiból és negatívgyűjteményéből merítve rekonstruálja az útját, kiegészítve a táj mai megjelenéséről készített saját fotográfiai értelmezéseivel. Ehhez a projekthez a művész önarcképeket is készített, melyeken apja gyermekkori fényképét tartja a kezében, újabb képsorozattal egészítve ki családja generációkon átívelő fotóarchívumát. A Lizde családtagjai által készített archív anyagok és a projekthez készített fotográfiák vegyítésével a Vakmerő ifjúság című installáció feltárja, hogy a múlt miként képződik le a jelenre a traumákon, a maradandó emlékeken, a szereteten és a bennünket túlélő tárgyakon keresztül.
A gyarmatosítás feltérképezése
Mark McGuinness (Írország): Lassan nyugat felé: Utazás egy hajtogatott tájon keresztül, 2018–2020
fotósorozat
Az 1800-as évek közepén, a brit gyarmati uralom idején, Írország lett az első olyan ország a világon, melynek teljes területéről részletes, 1:10 560 (6 hüvelyk az 1 mérföldhöz; metrikus megfelelője centiméterben az 1:10 000 arány) méretarányú térkép készült. Az Írország feltérképezése során kidolgozott kartográfiai módszereket később az egész Brit Birodalomban alkalmazták, melyek megerősítették Nagy-Britannia birodalmi törekvéseit. A Lassan nyugat felé című sorozat elkészítéséhez McGuinness Írország szigetét átszelve felkereste az eredeti térkép készítői által a háromszögeléshez használt oszlopokat. A művész az e pontok között fellelhető emberekre és helyekre fókuszálva az őslakosok képviselete, a földtulajdon, a nyelv és a kulturális identitás mellett további olyan kérdéseket vizsgál, amelyek évszázadok óta meghatározzák Írországot, és amelyeket a hivatalos térképek nem képesek kifejezni. A Lassan nyugat felé című sorozat a térkép vizuális újragondolása helyett inkább arra keresi a választ, hogy maga a térkép miként járult hozzá „Írország” létrejöttéhez, és felteszi a kérdést, hogy az ország és a lakói milyen alternatív olvasatokkal szolgálhatnak.
A nonhumán feltérképezése
George Selley (Egyesült Királyság) és Margherita Muriti (Olaszország): Rita keresése, 2021-től, jelenleg is folyamatban
multimédiás installáció, hangművekkel és részvételi rajzolással
Selley és Muriti a Rita keresése című közös projektjükben nonhumán központú nézőpontot kínálva követik végig a Rita nevű vörös gém mozgását, miközben az bejárja az olasz Emilia-Romagna régiót. „Kutatói performanszuk” során a művészek Rita migrációs útvonalait vizsgálva olyan kérdésekre keresik a választ, hogy a földrajzi határok mennyire eltérően hatnak az emberekre és az állatokra, és hogy a nem emberi lények tapasztalatainak központosítása miként hozhatja létre a térről és a helyről alkotott tudás új formáit. Mivel a környezetpusztítás folyamatosan befolyásolja az állatok mozgását, maradandó hatást gyakorolva az ökoszisztémákra és a regionális földrajzra, Selley és Muriti munkája különösen aktuális. A művészek arra kérik a közönséget, járuljanak hozzá a műhöz azzal, hogy helyszíni hangfelvételek alapján térképszerűen lerajzolják, ők maguk hogyan képzelik el Rita mozgását.
A vágy feltérképezése
Shelli Weiler (USA): Patina, 2021
fotósorozat
A Patina című sorozatában Weiler azokat az otthoni, személyes tereket vizsgálja, ahol lehetőség nyílik a kimondatlan vágyak kifejezésére. A művész az emberek és intim környezetük portréin keresztül mutatja meg, hogy a nyilvánosság előtt betöltött, szabályozott és gyakran korlátozó társadalmi szerepek miként engednek utat a fantáziának és az önfeltárásnak az otthon meghittségében. A történelmileg a maszkulin közszféra – és politikai szféra – ellentétének tartott feminin otthon közege ritkán került be a feltérképezésre érdemes témák közé. Weiler fotográfiáin azonban a belső terek a belső életről és a külső identitásról, az énről és a másról, a menedékről és a fogságról folyó diskurzus kulcsfontosságú helyszíneiként jelennek meg.
A nyilvános tér feltérképezése
Yuxin Jiang (Kína): Empatikus nézőpont, 2021
többcsatornás videóinstalláció
Yuxin Jiang azt vizsgálja, hogy miként épül fel újra meg újra a kollektív kínai identitás a képek tömeges előállítása és fogyasztása révén. Jiang, aki tisztában van azzal, hogy a közösségi média hozzájárul a kínai állampolgárok
„másítás”-ához [othering], gyakran dolgozik interneten talált fimfelvételekkel, művészi gyakorlatával pedig új életet és jelentést kölcsönöz a virális képeknek. Jiang az Empatikus nézőpont című többcsatornás videóinstallációjában szülővárosa, Sanghaj portréját mutatja be, melyet archív mozgóképanyagból és a város közterületeiről készített saját felvételei kombinálásával állított össze. A legkülönfélébb forrásokkal – az algoritmusokat, videómegfigyelő programokat, külföldi látogatókat, helybeleiket és saját magát is beleértve – készített videódokumentáció összevágásával Jiang a nagyváros rétegzett és sokszínű identitására reflektál.
A PARALLEL egy európai fotográfiai szervezeteket összekapcsoló platform, amelyben az Európai Közösség tizenhat országából tizennyolc intézmény működik együtt és végzi a programban részt vevő feltörekvő művészek és kurátorok kiválasztását és mentorálását, valamint lehetőséget teremt a munkáikat bemutató kiállítások létrehozására. A platform 2018-tól 2021-ig tartó ciklusában a Capa Központ az egyik tagként több program szervezésében is sikerrel működött közre, 2021 augusztusában pedig a ciklus zárókiállításának ad otthont: a nyílt pályázat során kiválasztott két kurátori projektben tizenegy fiatal alkotó munkái reflektálnak a záróciklus hívószavára: a változó időkre.
A PARALLEL-t az Európai Bizottság Kreatív Európa programja támogatja, és a Procur.arte kulturális egyesület tervezte és vezeti. (parallelplatform.org)
A két kiválasztott kurátori projekt, az E világból való – elképzelt alternatív kartográfiák és a Koholt és törékeny jövő című kiállítás 2021. szeptember 19-ig látható a Capa Központban.