A hónap alkotóját arra kértük, hogy mutassa be azokat a személyeket, dolgokat, kedvenceket, amelyek nem (csak) a fotográfiához kapcsolódnak, de szereti őket, inspirálóak számára.
Majdnem húsz éven át vonatoztam mindennap. A régebbi vonatoknál megvolt az a bizonyos tu-duk-du-duk, a forró, műbőr MÁV-os fotel ülése, melyen az előttem ülő fenéklenyomatába kellett beleülni és szükség volt egy kis időre, hogy felvegye a sajátmat. És mindeközben bambultam kifelé az ablakon és csak merengtem a folyton változó, elsuhanó külvilágban. Meghatározóak voltak különböző tárgyak, objektumok, terek. Egy iszonyat erős szerelmi élmény kötött a budai tévétoronyhoz, mert ott történt egy csodálatos, hosszú beszélgetés. A kapcsolat nem működött, de a misztika annál inkább, mert a tévétornyot nap mint nap látni az utazás során és felruházni emlékekkel és aztán ebbe belecsavarodni elég érdekes egy szenvedésbe ment át. Kellett hozzá három év, hogy ezt át tudjam alakítani. Általános iskolai időkben volt nálunk egy gyerekzsúr és ott volt egy lány, aki nagyon tetszett és nálunk felejtette a pulcsiját. Egy héten keresztül minden reggel felkelve és titokban tartva mindenki előtt, lehunyt szemmel, mélyen beleszagoltam abba a pulcsiba, és körbejárt az az élmény, ami hozzá fűzött. Aztán vissza kellett adnom a pulcsit. Az az illat még most is tisztán itt van az orromban. Mint ahogy az az illat is, amikor a homokozóban egy gigantikus méretű várat építettem és az egyik kotrásnál egy macskafosba nyúltam bele, de tudjátok, úgy, amikor belemarkolsz a homokba és még az utolsó nedve is kicsordul az ürülékből. Hiába telt el huszonöt év, még mindig emlékszem. Vagy például két szó volt, amit tíz éven keresztül nem mertem kimondani sőt még gondolni sem mertem rá: agy, daganat. Ezektől a szavaktól rettegtem, féltem, utáltam őket. Sok idő kellett, de sikerült átalakítanom magamban. Ez is egy élmény volt.
Most az art quarter budapestben bérlek műtermet és egy olyan alkotói közösség részese lehetek, ahol mintha egy család lennénk, olyan összetartó erő van jelen, amit sehol másutt nem éreztem. Mindenki inspirál különböző módon. A falak között járnak a művészet kérdései. Szeretem átélni a dolgokat, teljesen benne lenni mindenben. Nyugodt, csendes egyedüllét és nyüzsgő külvilág, figyelni és benne lenni.
Nézd meg Neogrády-Kiss Barnabás, 2021. augusztus hónap alkotójának többi posztját is!