Végh László: Fotográfiai inspirációk

A hónap alkotóját arra kértük, hogy mutasson be néhány, a számára fontos vagy az utóbbi időben a figyelmét felkeltő fotográfust, illetve képeket, akik/amik nagy hatással voltak rá.

Hogy ki inspirál?

Az első – akkor még fotóriporterként dolgozó – ember, aki óriási hatással volt rám a pályám elején (és még a mai napig is nagyon inspirál), az Dezső Tamás. Tamás munkáival először a Józsefváros című könyvében találkoztam, majd a 2005-ös Sajtófotó évkönyvben. Nagydíjas anyaga, a Románia: Helyzetkép az uniós csatlakozás előtt teljesen beszippantott. Tökéletesen megszerkesztett anyag, tisztán, precízen és nagyon érthetően komponált képekkel.

Mivel sokat jártam Erdélybe a nagyszüleimhez, ezt a képi világot és mondanivalót nagyon közel éreztem magamhoz.

Ezzel a sorozatával Tamás Wolrd Press-díjat is nyert, így az anyag online is elérhető.

© worldpressphoto.org

Jó pár évvel később a kisfilmes formátumot középformátumra cserélve, de hasonlóan letisztult képi világgal megjelent Tamás könyve, a Notes for an Epilogue, amely a mai napig az egyik kedvenc albumom. Minden egyes alkalommal, amikor fellapozom, felfedezek benne valami újat. Számomra megunhatatlan.

Dezső Tamás: Notes for an Epilogue
Dezső Tamás: Notes for an Epilogue

Mély nyomot hagyott bennem James Nachtwey War Photographer című dokumentumfilmje is. Nagyon tetszett, ahogy bemutatja a film, Nachtwey hogyan dolgozik terepen. Teljesen új szemszögből láthatjuk, mi zajlik a kamera előtt. Hihetetlen, hogy ez az ember az elmúlt közel harminc évben minden háborús konfliktusnál és történelmi pillanatnál ott volt és ép bőrrel megúszta az összes éles szituációt. Nagyon közel van mindenhez és mindenkihez, de mégsem annyira közel, hogy az zavaró legyen. A teljes film megtekinthető itt.

A film után nem sokkal került a kezembe az Inferno című albuma. Nagyon súlyos könyv. Nemcsak mérete, hanem a tartalma miatt is. Szó szerint a földi poklot mutatja be 1990-től 1999-ig Romániától Szomálián át egészen Koszovóig. Sokkoló képek a háború borzalmairól. Olyan helyekről, amelyek nagyon közel vannak hozzánk – olykor épp a szomszédos országban. 

James Nachtwey: Inferno
James Nachtwey: Inferno

James Nacthwey háborús fotói után következzék az egyik kedvenc portréfotósom: Platon. Zseniális, hogy a mai napig fimre készíti portréit, mindig ugyanazzal a világítással, kamerával és filmmel dolgozik. Ahogyan ő fogalmazott a filmben: „Erősen diszlexiás vagyok. Gondot okoz az írás, nagyon lassan írok. Az olvasás is hatalmas problémát jelent számomra. Ezért nekem le kell egyszerűsíteni egy meglehetősen bonyolult világot. A dizájn számomra kiutat jelent a zűrzavarból.”

Kamerája előtt megfordult már Obama, Putyin, és számos más ismert ember. Nem is olyan régen szembejött velem a Wired magazin címlapja Karikó Katalinnal. Ahogy megláttam a képet, egyből tudtam, hogy ezt Platon készítette.

Az elmúlt években sok ember munkája volt rám hatással. Lehetetlenség lenne most mindenkit bemutatni, de azért pár embert még megemlítenék: Hajdú D. András, Brent Stirton, Gárdi Balázs, illetve Jason Bell, aki egy másik kedvelt portréfotósom.

Nézd meg Végh László, 2021. november hónap alkotójának többi bejegyzését is!

Leave A Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük