Ahogy 2018 óta minden évben, idén is megkérdeztünk kurátorokat és elméleti szakembereket, hogy mely fotósorozatok, kiadványok, kiállítások és események ragadták meg a figyelmüket, voltak fontosak számukra az elmúlt esztendőben.
Gellér Judit kurátor kedvencei a 2021-es évből.
Az első szó: hibrid
A 2021-es évet a hibrid szóval jellemezném. Míg a tavalyi lockdownos-pandémiás helyzetet inkább a virtuális világban megjelenő kiállítások, programok és foglalkozások uralták, idén a hangsúly a hibrid események megrendezésére került. Újra elkezdtünk utazni, mégsem jutottunk el mindenhova. Jártunk konferenciákon, mégis volt, aki Zoomon csatlakozott. Megjelentek fotókönyvek, mégis a legtöbbről újságokból vagy a közösségi médiából értesültünk.
Fesztivál, galéria, kiállítás
Újranyitottak a nagyobb nemzetközi fotográfiai fesztiválok például Amszterdamban, Arles-ban, Lodz-ban, Párizsban, számomra a legizgalmasabb vállalkozást mégis egy pici galéria, a FOG Bratislava megnyitása jelenti. Az OFF Bratislava fesztivál testvérintézménye ugyan piaci elveken jött létre, missziója azonban hasonló a progresszív szlovák fesztiváléhoz: a fotóval és újmédiumokkal dolgozó közép-kelet-európai kortárs alkotók bemutatása és becsatornázása a nemzetközi művészeti vásárok színterére. Az első kiállításuk stílusosan a köd (fog) témája köré épült, melynek magyar résztvevője a Capa-nagydíjas fotográfus Kudász Gábor Arion volt. Szerintem érdemes lesz figyelemmel kísérni az elkövetkező kiállításokat, aktivitásokat is.
A hazai kiállítások közül kivételesen nem egy nem fotográfiai, hanem egy kultúrtörténeti tárlat tetszett legjobban, melyen – bár csupán reprodukció formájában – látható volt Alfred Stieglitz fotója Marcel Duchamp ikonikus 1917-es Forrás című munkájáról. Aki már látta vagy hallott róla, ebből a kicsi információból rögtön rá is jöhet, hogy a Kiscelli Múzeum Kloáka, kanális, klozet – kis dolgok és nagy változások. Budapest csatornázásának kultúrtörténete című kiállításáról van szó. Gondosan és részletesen kidolgozott, egyszerre érdekes, tabudöntögető és közben humoros – a nagy érdeklődésre való tekintettel pedig január 9-ig hosszabbított nyitva tartással meg is tekinthető.
Portfolio review-k, konferenciák
A fotográfusok nagy lehetősége a különböző portfolio review-kon való részvétel, itt kezdődnek el ugyanis azok a beszélgetések, kapcsolatok, melyek később különböző megjelenésekbe, publikációkba, kiállításokba torkollanak. Persze a legjobb a személyes találkozás, de azért az online kurátor-alkotó randi sem rossz, ráadásul költséghatékony.
Ahogy a legtöbb portfólió review-t, mint például a francia Rencontres d’Arles vagy a párizsi Circulation(s) fesztiválokkal egyidőben, online rendezték meg, úgy számos konferencia is ebbe a hibrid helyzetbe került. Ezeknek a tudományos eseményeknek a hátránya az előnye, többségük ugyanis online követhető, rögzíthető volt, és ezáltal utólag megtekinthetők. Bár az volt a szerkesztői felkérés, hogy ne említsünk saját érdekeltségű eseményeket, én mégis két ilyen, utólag is megtekinthető konferenciát ajánlok sötét téli estéken való megnézésre. A MOME Work In Context szimpózium két kiadása a közép-kelet-európai fotográfiai helyzetet elemzi különböző aspektusokból. Az A tükör. Pszichológia, analízis és fotográfia pedig egy öt előadásból álló videó-sorozat, mely a Capa Központ GYÓGYÍR című kiállításához kapcsolódott.
Fotókönyvek
Drágul a papír, drágulnak a nyomdaköltségek (nem viccből írom), a fotókönyvek népszerűsége szerencsére mégis kitart. Idén több nagyszerű fotókönyv is megjelent, többek között Geibl Kata, Neogrády-Kiss Barnabás, Puklus Péter, Szalai Dániel munkái is birtokolhatókká, kézzel foghatókká, lapozhatókká váltak. A nemzetközi színtéren is megjelennek lassanként a szokásos éves shortlistek, az Aperture és a MoMA kedvenceit is át lehet átböngészni.
Olvasni
Olvasni papíralapon szeretek, de nyilván sok-sok mindent az online térből, folyóiratokból tudok. Például a Heti Fortepan cikkek közül idén a figyelmem egy, a személyes érdeklődésemet jellemző cikk ragadta meg, amiből sok mindent megtudtam a pálmák kultúrtörténetéről.
Az Instagramra néhány évvel ezelőtt, azután regisztráltam, hogy megírtam néhány tanulmányt a digitális archívumokról, s gondoltam esetleg jó lenne megnézni, hogy tulajdonképpen mi is ez az egész. Kezdetben kizárólag, mostanra úgy fogalmazok, hogy elsősorban fotós, művészeti, múzeumi intézményeket és folyóiratokat követek, így onnan értesülök az aktuális eseményekről, cikkekről, és amelyik posztot érdekesnek találom, részletesebben is megnézem, utánajárok. Különösen kedvelem a párizsi Le Bal és a Jeu de Paume oldalait, valamint inspirál a New York-i ICP könyvtárának és az olasz Archivio folyóirat tevékenysége is.
Utolsóként pedig egy olyan cikket ajánlok, mely az áltam rendszeresen olvasott aperture magazine editorial rovatában jelent meg, s összefüggésben van a jövőbeli munkámmal és kutatásaimmal is. Az alcíme magyarul kb. úgy hangzik: Mit tanulhatnak a művészek, az archiváriusok és a közösségek a natív fényképezés történelmi gyűjteményéből?
Cikkíróinktól azt kértük, hogy olyan projektről ne írjanak, amelyben érintettségük van.
Nézd meg a 2021 kedvencei sorozat többi részét is!