A hónap alkotója: Szatmári Gergely

A hónap alkotója rovatunkban különböző aspektusból – aktualitások mentén és személyes nézőpontból – mutatunk be egy kortárs fotográfust vagy vizualitással foglalkozó alkotót, szakembert. Mivel foglalkozott a közelmúltban? Milyen helyeken fordul meg, mi érdekli a hétköznapokban? Ki a legfontosabb fotográfus számára, melyik a kedvenc könyve, milyen zenét szokott hallgatni? Ilyen, és ehhez hasonló témákról kérdezzük a hónap alkotóját.

A hónap alkotója 2022 januárjában Szatmári Gergely.

© Szatmári Gergely

„A Magyar Iparművészeti Főiskola Fotó szakán diplomáztam 1990-ben. A kilencvenes évek elejétől nemzetközi és hazai reklám- és kreatív ügynökségeknek dolgoztam alkalmazott fotográfusként. 2004-ben szereztem egyetemi diplomát a Magyar Iparművészeti Egyetem Fotográfia Szakán. 2001-től egyetemi tanársegédként, majd egyetemi adjunktusként dolgoztam a MOME Fotográfia Tanszékén. Számos egyéb – nem szorosan az oktatási területhez tartozó – feladat is megtalált a Média Intézetben.

2015-től a MATE Rippl-Rónai Művészeti Intézetében dolgozom. A Fotográfia mesterképzés és a Média Design alapképzési programjának elkészítésében vállaltam szerepet. A MATE Fotográfia mesterképzés szakfelelőse vagyok.

2008–2009-ben a HAESF ösztöndíjával az Egyesült Államokban tartózkodtam, a Montclair State University-n. 2006-ban Conventional, 2010-ben Meadowlands, 2012-ben pedig American Idler címmel jelent meg önálló fotográfiai albumom. 2014-ben a You lovely swans címmel Japánban készült anyagom, 2015-ben a Seoul Cool című sorozat a budapesti Koreai Intézet megbízásából készült, 2017-ben publikáltam a Nálunk/Villanások című könyvemet, 2018-ban pedig a Pakisztánban készített Flow című képanyagból a Reflection of reality című album jelent meg.

Az alkalmazott fotográfusi tevékenység mellett egyrészt a belső indíttatás, másrészt az egyetemi oktatói munka hatására kezdtem el az autonóm területek felé fordulni.

Munkáimat tematikus, projektalapú, klasszikus esztétikai alapokon nyugvó vizuális értelmezés jellemzi, amelyben egyfajta rendező és szervező attitűd érvényesül, más részében társadalmi változásokra történő, észlelésekre épülő azonnali reflexiók.

Hosszú távú projektekben gondolkodom. Szükségem van az időnek a hatására, amely oldja a fotó azonnali, efemer jellegét és elhelyezi egy nagyobb idősíkban a képeket, amelyek összetett történetet hozhatnak létre, ezzel különös hangsúlyt kapnak a narratívák. A projektekben, amelyek meghatározóak munkásságomban, tetten érhető egyfajta szociális érdeklődés és igény az emberi természet, az épített környezet, az individuum és társadalmi csoportok működésének megértésére és vizsgálatára.

A Faur Zsófi Galériával számos nemzetközi művészeti vásáron szerepeltünk Európában, Ázsiában és az Egyesült Államokban. 2016-től vagyok tagja a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj bizottságának.” (Szatmári Gergely)

Szatmári Gergely képeit már a Capa Központban is láthattátok: a THIRTYTHREE – A fotográfia új horizontjai a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, a Nyolc hét. Magyar fotográfusok a járvány idején és a GYÓGYÍR című kiállításokon. 2018-ban a Fókusz és Távolság beszélgetéssorozat vendége, 2021-ben a Capa-nagydíj zsűrijének elnöke volt.

Nézz meg egy válogatást Szatmári Gergely munkáiból és kövesd a blogunkat, hogy jobban megismerhesd a fotográfust és munkásságát!

Conventional (2001–2017)

A Conventional több éven át tartó és több helyszínen játszódó történet, amely szituációs helyzetek kialakításán keresztül vizsgálja, hogy egy belső valóság különböző helyszíneken hogy ölt formát. A projektet alapvetően geográfiai, egyfajta individuális és szociográfiai rátekintés jellemzi. A sorozatban a fikciós helyzeteknek a valóság elemeivel történő ütköztetése zajlik. A helyszínek és szituációk keveredése folytán kialakuló játék a vívást egy más dimenzióba helyezi át. A Conventional alakjainak egyfajta mesébe illő átalakulása, transzformálása történik egy valós, de a sport világától távoli környezetben, ahol mindannyian a kaland részeseivé válnak. A projekt célja ennek a kalandnak a tematizálása és kiterjesztése addig a határig, ameddig eljuthatok térben és időben a fotográfia adta lehetőségekkel. Műfajilag a stage, a narrative fotográfia szabályrendszerét követi, amely az elmesélés, a sztori szempontjából adekvát kifejezési forma ahhoz, hogy történetekben dolgozzuk fel az eseményeket, jelenségeket, amelyekkel lehet azonosulni és amely segít a befogadásban.

Szatmári Gergely: Conventional, részlet a sorozatból © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: Conventional, részlet a sorozatból © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: Conventional, részlet a sorozatból © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: Conventional, részlet a sorozatból © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: Conventional, részlet a sorozatból © Szatmári Gergely

Meadowlands (2008–09)

A Meadowlands egy anti-impresszionista sorozat egy különös természeti képződményről. A Meadowlands egy kisvárosokkal sűrűn körbeépült mocsaras, lápos terület New York City, azaz a shinning diamond árnyékában. Ezen a wetlanden keresztül több tízezren ingáznak napi rendszerességgel a City-be és vissza, a mocsáron át, az elhantolt és nádassal benőtt szeméttelepek mentén.

A térség érzékelhetően a jelen problémáinak egy valóságos helyszíne. Newark a térség fővárosa, pedig egy hajdan prosperáló, de ezt a virágzást elsöprő gazdasági és társadalmi vihar látható maradványa, amely igyekszik kitörni saját elszigeteltségéből.

A műszaki géppel készített felvételek sajátossága a nagy felbontás és a könyörtelen mélységélesség, mely minden részletet egyforma hangsúllyal mutat meg. Ez a képalkotási mód nem mérlegel a képen belül történő részletek fontossága között. A kevés embert ábrázoló képek nem térnek ki a karakterek részletes ábrázolására. Nincs elmosódó ködbe vesző látkép, bizonytalanságra, fantáziálásra okot adó részlet.

A táj ábrázolása régóta nem csak esztétikai kérdés, nem csupán a tájban megtestesülő esztétikum érzékelése, hanem egyéni mitológiákat, politikai és társadalmi kérdéseket is megfogalmazó műfaj. Már nem a festői műfajokhoz kötődő paraszti idill és egyfajta Árkádia bemutatása. A Meadowlands inkább egy anti-Árkádia.

Szatmári Gergely: Meadowlands, részlet a sorozatból © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: Meadowlands, részlet a sorozatból © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: Meadowlands, részlet a sorozatból © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: Meadowlands, részlet a sorozatból © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: Meadowlands, részlet a sorozatból © Szatmári Gergely

American Idler (2008–09)

Az American Idler sorozat az időről szól, amivel szinte soha nem rendelkezünk megfelelően. Az automatizáció az, amely felszabadíthatja az embert a kényszeredetten végzett munka terhe alól. A felszabaduló szabadidő viszont nem a rekreáció és a fejlődés ideje, hanem az az idő, amit el kell tölteni valahogyan.

A modern társadalmak embere nem tud a szabadidejével önállóan bánni, hacsak nem fizethet érte. Ezért jönnek létre a szórakoztató témaparkok és az intézményesített és irányított, látni és csodálni való természeti és épített képződmények. A képanyagból összeállított könyv egyfajta kézikönyvként, útikalauzként szolgál bolyongó lelkek számára az idő hasznos és haszontalan eltöltésére vonatkozóan.

Szatmári Gergely: American Idler, részlet a sorozatból © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: American Idler, részlet a sorozatból © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: American Idler, részlet a sorozatból © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: American Idler, részlet a sorozatból © Szatmári Gergely

You lovely swans (2014–16)

Ázsiában nyilvánvalóvá válik az ember fura léte a földön. A sors, a munka, az egyén számára leosztott szerep és a terület sokak életét egyszer és mindenkorra meghatározza. Szöul és Tokió olyan metropoliszok, amelyekben a dolgok progresszívan változnak. Mindez valószínűleg eléggé megterhelő lehet az egyén számára. Európai ésszel felfoghatatlan egy 30-40 milliós város dinamikája, és még inkább felfoghatatlan az épített környezet és az emberi életformák látszólagos homogenitása, amely végtelen módon terjed ki térben és időben. Követhetetlen a közösség jelenben alkalmazott, évszázadok alatt kikristályosodott szabályrendszere és esztétikája, amely nem enged hozzáférést önmagához. A You lovely swans és a Seoul Cool küldetése ezekben az ismeretlen és megérthetetlen világokban elveszni és megpróbálni megtalálni az igazodási pontokat.

Szatmári Gergely: You lovely swans, részlet a sorozatból © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: You lovely swans, részlet a sorozatból © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: You lovely swans, részlet a sorozatból © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: You lovely swans, részlet a sorozatból © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: You lovely swans, részlet a sorozatból © Szatmári Gergely

Nálunk (2017)

A képanyag polaroid képekből szelektált és tematikusan összeállított válogatás, amelyeket a ’90-es évek során készítettem promóciós célokból. A polaroid egyfajta próbája volt a később filmre rögzített végső tartalomnak, amely segítette az alkotókat és a megrendelőt a megfelelő vizuális üzenet kialakításában.

A ’90-es években egy új életstílus kialakulásának voltunk tanúi. A vizuális kultúra is egy érdekes átalakulási folyamaton ment keresztül. A régi vizualitás keveredett a beáramló nyugati vizuális kifejezési módszerekkel. Az ábrázolt embert mindig új helyzetekben találta a technológia, az életstílus, a gazdasági és pénzügyi gyorsulás. A képek szerkesztettsége megidéz hagyományos képzőművészeti kompozíciókat, amely ámulatba ejti a nézőt, fogyasztót. A kezdeti próbálkozások gyakran követték azt a képzőművészeti gyakorlatot, amely inkább a romantika, a klasszikus és hagyományos portréábrázolás stílusjegyeit hordozta magában, a benne megjelenő fenségesség fogalmával. Ezek a képek ma légüres térben lebegnek, hiszen az őket létrehozó aura megszűnt és a kontextusuk elenyészett. Meghatározó headline nélkül saját, önálló, mindentől elkülönülő, csak a bennük rejlő jelentéstartalmuk az egyedüli kulcs az értelmezésükhöz. Ebben a vákuumban még inkább szembeötlő az abszurditásuk.

Szatmári Gergely: Nálunk, részlet a sorozatból © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: Nálunk, részlet a sorozatból © Szatmári Gergely

Bellin, Hamburg, Augustenhof (2007–19)

A sorozat képei egy szűkebb közösség sorsfordító eseményeit, kataklizmáit mutatják be. A gyász, az öröm és a hétköznapi események édes-keserű ábrázolásai. A képi események az ölelések, érintések, tekintetek és mozdulatok mentén szerveződnek. A sorozat hosszú évek óta bővül az egyes történések alkalmával. A folyamatosan készülő képek az idő haladtával puzzle-szerűen rendeződnek újabb és újabb formációkba. Ahogy múlik az idő és sokasodnak a történések, a fel-fel bukkanó képek mindig más összetételben érdekesek és másként értelmezhetőek. Ily módon a sorozat bármeddig folytatható és bárhogyan variálható. Ha csak képek alapján értelmezzük a család regényét, akkor mindig újra össze lehet állítani belőle egy másik életet, sorsot, történetet. A sorozat tavaly volt látható a GYÓGYÍR című kiállításon a Capa központban.

Szatmári Gergely: Bellin, Hamburg, Augustenhof, részlet a sorozatból © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: Bellin, Hamburg, Augustenhof, részlet a sorozatból © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: Bellin, Hamburg, Augustenhof, részlet a sorozatból © Szatmári Gergely

Nézd meg Szatmári Gergely, 2022. január hónap alkotójának többi bejegyzését is!

Leave A Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.