Szatmári Gergely: Vizuális napló

A hónap alkotóját arról kérdeztük, hogy az utóbbi időben merre járt, mivel foglalkozott, min dolgozott. Szatmári Gergely egy jelenleg készülő munkáját mutatja be.

A téma, amellyel mostanában foglalkozom, a Benelux államokban található kortárs építészet és tértervezés társadalmi, ipari és környezeti változásainak nyomait kutatja. Olyan helyszíneket keresek, ahol az épített környezet és a tervszerű építészet a várható társadalmi változásokra próbált innovatív és adekvát válaszokat adni. Elsősorban utópisztikus jelenségekre és objektumokra fókuszálok. Olyan elképzelt jövőképek fizikai megvalósulásaira, amelyek nem úgy realizálódtak, ahogyan elképzelték, mert a változó körülmények felülírták őket.

Szatmári Gergely: Antwerpen port (Zaha Hadid) © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: Antwerpen port © Szatmári Gergely

Leginkább az építészet az, a maga összetettségével, amely követi és közvetíti számunkra a technológiai és társadalmi változásokat. Ezen keresztül kapunk képet az irányokról. Gondolatkísérlet zajlik szinte minden esetben.

Az is látható, hogy a jövő több arcú és mindenhol másfajta válaszokat indukált, és hogy a jövő felé történő versenyfutásban vannak élenjárók és lemaradók. Markáns különbségek érzékelhetők az egyes régiók, városok és kultúrák között. Ez egyben azt is jelenti, hogy a technológiai gyorsulást nem követi megfelelő mértékben az ember biológiai és szellemi fejlődése.

Szatmári Gergely: Place de Brouckére, Brüsszel © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: Amszterdam © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: IKEA, Anderlecht © Szatmári Gergely

Fotográfiai szempontból a téma egy technikai, de egyben tartalmi aspektusa a digitális és az analóg képalkotás közötti viszony vizsgálata. Egyfajta dehumanizációs folyamatban a digitális átállás olyan jellegű diskurzust eredményez az analóg és a digitális képvilág között, amelyek korábban a festészet és fotográfia között zajlottak. A sorozat egyik alaptétele a virtualitás erősödése és a természetről történő leválás folyamata. Viszont az elmúlt időszakban határozottan érezhető egyfajta enyhe fáradtság a digitális technika kínálta lehetőségekkel kapcsolatban. Mintha a technika által tökéletessé varázsolt világ kezdene kiüresedni és tartalmatlanná válni. Hiányzik az ihletettség és a közvetlenség.

Szatmári Gergely: Antwerpen port © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: Ardennek © Szatmári Gergely

Az analóg világban képződött jövőképek tárgyi és építészeti emlékeinek ábrázolását egy archaikusnak tekinthető technika kísérleti alkalmazásának segítségével igyekszem megközelíteni. A camera obscura a régi világképünket szimbolizálja és azt a fajta vizuális értelmezést, amelyen keresztül definiáltuk környezetünket és a valóságot. Különösen ismert a reneszánszban és németalföldi festészetben és térábrázolásban. Megteremti a perspektivikus képet és gondolkodásmódot. A perspektíva alkalmazása a teljes látás feladásával történik. A perspektíva ismeretében az ember kivágatok és metszetek világában él és gondolkozik. Így nem is az ábrázoltról, hanem az ábrázoló gondolkodásáról és világképéről kapunk képet. Nem véletlen, hogy ebben a korban születtek meg az utópiák is.

Az utópisztikus terek az ábrázolásokban mindig az emberi jelenlét hiányával operálnak. Ezekben az ideális városokban általában nem látható ember, mintha nem is léteznének azok, akik majd ezekben az épületekben és terekben élni fognak. Pedig elvileg nekik és értük épül. Az üres terek mozdulatlansága is tud drámaivá fokozódni.

Szatmári Gergely: Szent Szív-székesegyház, Koekelberg © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: Blegny © Szatmári Gergely

A jövő elképzelt terei és városai mindig azt jelzik, hogy mi emberek itt vagyunk és még sokáig itt leszünk és az örökkévalóságnak tervezünk. Van még időnk. Pedig ez egyáltalán nem biztos hogy így van. Visszanézve a jövő jegyében épült terek és társadalmi koncepcióik melankolikus és különös eróziós folyamaton mennek keresztül. „Ahogy nem teljesítik be kívánt küldetésüket, a fény és isten városai földi pokollá változnak. Kozmikus közöny árad ezekből a terekből. Időtlenség.” (Földényi László: Az eleven halál terei, Jelenkor, 2018)

Szatmári Gergely: Bolwoningen © Szatmári Gergely

A részben camera obscurával készülő sorozatom célja az alaposabb megfigyelés. A megfigyelés mellett a technika adta képi minőség is kialakít egy gondolati síkot a maga enyhén életlen, elmosódott jellegével, amely fokozza a bizonytalanságot a képi értelmezést illetően.

A formálódó sorozat másik vonulata olyan jelenségeket, apró mintázatokat céloz meg, amelyek meghatározó társadalmi elmozdulásokat sejtetnek és amelyek előrevetítenek bizonyos jövőbeni folyamatokat.

Szatmári Gergely: Bolwoningen © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: Bolwoningen © Szatmári Gergely

Ma a jövő egy olyan brand, amit kereskedelmi és politikai értelemben használunk, egy olyan vízió, amelyet fogyasztható formában kínálunk megvételre. Egy olyan vízió, amit kivetítünk, amely ezáltal érzelmi és mentális hatással van ránk, technológiai és társadalmi értelemben meghatározza a jelen folyamatait, formálja tetteinket és gondolatainkat a jelenben.

Szatmári Gergely: Boullion © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: Charleroi © Szatmári Gergely

A jövő képlékeny, változtatható és kiszámíthatatlan formákban létezik, mégis némiképp detektálható, mint ahogyan az emberi cselekedetekben is vannak mintázatok, amelyekből következtetéseket vonhatunk le, ilyenformán a jövőre nézve is lehetnek biztosnak tűnő támpontjaink. Ezeknek a mintázatoknak a feltárása és megfejtése érdekel.

Szatmári Gergely: Charleroi © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: Krematórium, Aarschott © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: Euro space center © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: Kasterlee © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: Leopold II. © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: Oostend © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: Terhulpen © Szatmári Gergely
Szatmári Gergely: Verviers © Szatmári Gergely

Nézd meg Szatmári Gergely, 2022. január hónap alkotójának többi bejegyzését is!

Leave A Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.