A Capa Központ nemzetközi kiállítása, David Claerbout belga képzőművész és az Amszterdamból hazatelepült Ősz Gábor magyar képzőművész különleges, építészeti léptékű felületekre installált hatalmas vetítéseit mutatja be ANTICAMERA címmel.
„A két alkotó azzal a ma egyre aktuálisabb gondolattal foglalkozik, hogy hogyan használjuk és értjük meg a képeket, hogyan hat ránk az a nagy mennyiségű fotografikus információ, ami a közösségi oldalakon, reklámfelületeken, hírportálokon, vagy az okostelefonunkon megjelenik. A látványos installációk emellett olyan nyugalmi állapotot idéznek elő, amelyben a meditációhoz hasonló helyzet jön létre.” (Petrányi Zsolt és Mucsi Emese kurátorok)
A pályáját festőként kezdő David Claerbout (sz. 1969) az álló- és a mozgóképes kísérleteivel jutott el az idő és az ábrázolás problémaköréhez. Munkái jellemzően valamilyen hétköznapi tevékenységet vagy eseményt mutatnak be, fő tárgyuk azonban inkább az idő múlása, valamint a valóság és az illúzió közti összetett viszony. A mai fényképeket „mechanikus képeknek” nevezi, mert azok előállításához nem kell különösebb szaktudás, elég csak megnyomni egy gombot. Véleménye szerint a fotográfia elvesztette azt a mágikus karaktert, ami az elmúlt 160 évben jellemezte, de megszűnt az az intim kapcsolat is, ami a kép készítője és annak témája között volt. A fényképezésnek ez a korábbi, ha tetszik, eredeti felfogása manapság azok körében él leginkább tovább, akik valamilyen szinten és módon hatalmat gyakorolnak felettünk, nézők felett, és irányítani akarják, hogyan lássuk a világot. Ebben az értelemben az „anticamera” világa az a világ, ami a fényképező eszközök látókörén kívül esik; az igazság világa, amelyben a dolgok a maguk valóságában léteznek és nem valamilyen propaganda szolgálatában – mint ahogyan a média képei is nagyrészt eszméket terjesztenek mint valós információt. Claerbout a kiállításon bemutatott munkái ezt a dilemmát kívánják leleplezni.
Ősz Gábor (sz. 1962) szintén festészeti problémákból kiindulva jutott el a technikai kép területére kiterjesztett képelméleti vizsgálatokig. Az alapvető művészeti problémákat feszegető alkotásaiban kezdettől fogva foglalkoztatja a képnek az azt hordozó felülethez, a falhoz, illetve a bemutatás egész teréhez fűződő viszonya. A fekete-fehér, a színes fotográfia és a vetített kép belső törvényszerűségeivel foglalkozó munkáiban a fényképezés határterületeit kutatja. Témái az ábrázolás, a politika, a történelem, az épített terek vagy az ezekhez kapcsolódó tárgyi környezet találkozási pontjaiból alakulnak ki. Számára az „anticamera”, akár a kamera nélküli fényképezés értelmében, egy olyan filozófiai kiindulópont, amin keresztül a jövő fényképészetén is elgondolkodhatunk. A fény, az idő és a tér meghatározásának újszerű, tárgyilagos lehetőségeit kutatva olyan nagyszabású, preparált képrögzítő és képalkotó készülékeket készít, amelyek nem a hagyományos kamerák, vetítőeszközök elvei szerint működnek. Ősz mozgó- és állóképeinek, installációinak meghatározó elemei ezek az általa épített camera obscurák és más különleges gépezetek, amelyek azt a célt szolgálják, hogy jobban megértsük a látható világ fizikai jelenségeit, de ne a mai eszközök képein, illúzióin keresztül, hanem kritikai elemzés útján.
*Az ANTICAMERA kifejezést eredetileg Birkás Ákos (1941–2018) képzőművész használta 1981-ben a harmadik Dokumentum kiállítás katalógus-újságában publikált gondolatmenetében. A rövid cikk meghatározó inspirációs forrás volt az ANTICAMERA kiállítás tervezésének kezdeti időszakában.
Az ANTICAMERA – David Claerbout és Ősz Gábor kiállítása 2022. április 3-ig látható a Capa Központban!