Robitz Anikó: A fotókon túl

A hónap alkotóját arra kértük, hogy mutassa be azokat a személyeket, dolgokat, kedvenceket, amelyek nem (csak) a fotográfiához kapcsolódnak, de szereti őket, inspirálóak számára.

A képkészítéskor elsősorban az utazás és az építészet inspirál. Tudom, annak, aki ismeri a munkáimat, ezzel nem okoztam meglepetést. Számomra mindig is fontos volt mozgásban lenni, utazni. Közben nézni, látni, megismerni, megérteni. Utazások előtt annak is utánanézek, hogy milyen az építészet az adott helyen. Legutóbb Kas Oosterhuis holland építésztől kaptam egy pompás listát, amin Abu Dhabi és Doha legjobb épületei szerepeltek, köztük a Liwa Tower, amit Ilona Lenard képzőművésszel közös építészirodájuk jegyez. Alig győztük megnézni és persze lefényképezni a számos formabontó épületet.

Leggyakrabban mégis a véletlenre bízom magam. A nem véletlen véletlenre, az utcákon sétálva, szemlélődve. Legtöbbször így találok rá azokra az épületrészletekre, amik aztán a fotóimon szerepelnek.

Aldar Központ, Abu Dhabi © Robitz Anikó
Cartagena, Kolumbia © Robitz Anikó
Chiu Chiu, Chile © Robitz Anikó
Edzna, Mexikó © Robitz Anikó
Liwa Tower, Abu Dhabi © Robitz Anikó
Oswaldo Guayasamin Múzeum, Quito, Ecuador © Robitz Anikó
Panamaváros belvárosi magasépületek © Robitz Anikó

A képeket nem csak kiállítani vagy eladni öröm, de szívesen cserélek munkákat barátokkal, kollégákkal. Minden cserére büszke vagyok, nagyon szeretem ezeket a műveket. Javarészt festmények, de természetesen fotográfiák is megtalálhatók az épülő kis gyűjteményemben. Ezek közül következzen itt néhány, az alkotóik engedélyével.

Drégely Imre: Sziámi © Drégely Imre
© László-Kiss Dezső
Minyó Szert Károly: Volunteer © Minyó Szert Károly
Szombathy Bálint: Telefotó © Szombathy Bálint
Tombor Zoltán: Ling lábán árnyékok © Tombor Zoltán

A középiskolai éveim alatt bérletet váltottam egy kis moziba. A felsorolt filmcímek és a rendezők nevei eleinte még nem sokat mondtak nekem. Minden előadást megnéztem, mert kiderült, hogy az éves bérlet programját nagyon jól válogatták, és ráébredtem, hogy vannak más típusú filmek is, mint amiket én korábban néztem. Ezek mind díjazott művészfilmek voltak, klasszikusok és kortársak, időrendi sorrendben. Amolyan bevezetés a művészfilmek világába sorozat. Később a Zsigmond Király Főiskolán (most Milton Friedman Egyetem) szabad bölcsészetből szereztem diplomát film szakirányon. Nagyon szerettem odajárni és az ottani tanároktól tanulni. A főiskolán a némafilmek egészen lenyűgöztek. Fantasztikus lehetett az első mozgóképeket nézni, hiszen vizuálisan addig ismeretlen élmény volt, hogy a vásznon, a nézők orra előtt történnek a dolgok, mozog minden és mindenki. A legelső filmkészítők alakíthatták ki a hetedik művészet vizuális rendszerét, a film nyelvi eszközeit. Amit aztán folyamatosan újraírtak a kísérletező alkotók, például a francia újhullám rendezői, mint az egyik kedvencem, Alain Resnais Tavaly Marienbadban című alkotása.

Valamit létrehozni, ami addig nem létezett, fantasztikus dolog. A szabályokat újraírni, új irányokat mutatni és nem a meglévőket követni: a jó művész, a jó művészet ilyen.

Inspiráló azok életéről olvasni, akik híresek és sikeresek lettek abban, amivel foglalkoznak. Szívesen olvasok életrajzi könyveket és nézek dokumentumfilmeket ismert művészekről, különösképpen nőkről, de nem kizárólag képzőművészekről. Tanulságosak ezek az életutak, nem csupán a világhírnévhez vezető út, a csillogás miatt, hanem az összes próbatétellel, esetenként szenvedéssel együtt.

Művészekről (is) szól az a könyv, amit most mutatok. A művészet és a tudomány együtt van jelen benne. Billy Klüver az Egy nap Picassóval című könyvében 29 fénykép szerepel. A képeket Jean Cocteau egy nyári délutánon készítette, amit a barátaival a Montparnasse-on töltöttek nagy vidáman. Már csak a képek miatt is érdekes a könyv, mert nagyon érdekel az a XX. század eleji időszak, amikor Párizsba költözött minden művész, aki elismerést remélt. Az összegyűjtött fotók közlésénél sokkal többre vállalkozik a szerző: megfejteni, hogy melyik évben, pontosan melyik napon és hány órakor készültek Cocteau fotói. És itt jön a tudomány, a technológia alapú művészettörténet. A helyszínek és a személyek viszonylag könnyen beazonosíthatók voltak: Picasso, Eric Satie, Modigliani, Kisling, André Salmon, Max Jacob, Ortiz de Zarate, Marie Vaszilijeff és Pâquerette a La Rotonde teraszán és annak környékén töltik az időt, pózolnak, hülyéskednek. Klüver a párizsi Földrajzi Hivatal és a Központi Meteorológiai Hivatal munkatársaitól is kapott segítséget ahhoz, hogy meghatározhassa a képek készítésének időpontját. A Nap pozíciója, különféle meteorológiai adatok és a helyszínen végzett mérések elemzésével, például az árnyékok hossza és szöge alapján, továbbá életrajzi adatok, naplók és levelek elolvasása után beazonosíthatóvá vált, hogy 1916. augusztus 12-én, 12.30 és 16.30 között készültek a felvételek. Azok, amelyek eddig előkerültek…

Billy Klüver: Egy nap Picassóval
Életrajzi könyvkupac

Nézd meg Robitz Anikó, 2022. június hónap alkotójának többi bejegyzését is!

Leave A Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.