A hónap alkotója: Bácsi Róbert László

A hónap alkotója rovatunkban különböző aspektusból – aktualitások mentén és személyes nézőpontból – mutatunk be egy kortárs fotográfust vagy vizualitással foglalkozó alkotót, szakembert. Mivel foglalkozott a közelmúltban? Milyen helyeken fordul meg, mi érdekli a hétköznapokban? Ki a legfontosabb fotográfus számára, melyik a kedvenc könyve, milyen zenét szokott hallgatni? Ilyen, és ehhez hasonló témákról kérdezzük a hónap alkotóját.

A hónap alkotója 2022 júliusában Bácsi Róbert László.

Bácsi Róbert László © Zoltai András

1978. november 27-én születtem Budapesten. Szentendrén nőttem fel, ahol nagyon sok művésszel ismerkedtem meg, így elég korán kialakult bennem a különböző művészeti ágak iránti vonzalom. A gimnázium ideje alatt kedveltem meg a fotográfiát és akkor döntöttem el, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. A gimnázium elvégése után a Práter utcai fényképész iskolában tanultam két évig, majd a Magyar Hírlaphoz kerültem gyakornoknak. A fényképész iskola idején kétszer is nyertem a Pécsi Országos Fotópályázaton, egy első és egy második díjat, és a szakma kiváló tanulója versenyén harmadik lettem.

Az iskola elvégzése után a Demax (ma Lab4Art) fotólaborban kezdtem dolgozni, ahol akkor már elismert fotográfusoknak, fotóművészeknek (Korniss Péter, Benkő Imre, Tóth György) a kiállítási anyagait nagyítottam. Itt ismerkedtem meg Hapák Péterrel is, ő ajánlotta fel, hogy legyek az asszisztense. Nála láttam bele igazából abba, hogyan is kell a munkához hozzáállni. Megfigyelhettem, ahogy a világítást próbálja, állítgatja, ahogy portrét fényképez, igyekszik kitalálni új dolgokat. Követhettem, ahogy a saját anyagait készíti, a munkafolyamatokat, amelyeknek bizonyos értelemben részese lettem. Engedte, hogy használjam a Hasselbladját, a műtermét, hogy én is gyakoroljak, elkezdjek igazán a fényképezéssel foglalkozni.

Főképp a dokumentarista fotográfia érdekel, illetve a portré- és a társadalomábrázolás áll hozzám közel. Szívesen fényképezem a különböző országok kultúráját, az ott élő emberek életét, ezért igyekszem sokat utazni, hogy újabb és újabb riportokat tudjak készíteni. A fotózás és az utazás az évek alatt teljesen összekapcsolódott számomra. Anyagaimat, sorozataimat a mai napig legtöbbször analóg technikával, negatívra készítem.

Bácsi Róbert László képeit már a Capa Központban is láthattátok:32.34.36. és 38. Magyar Sajtófotó Kiállításokon, a LÁTKÉP – Az elmúlt félévszázad magyar fotográfiája 1967-2017, a Pictorial Collective: Dunaképp, a Pictorial 10 – Válogatás a Pictorial Collective első tíz évéből és a Capa-nagydíj 2021 című tárlatokon. Jelenleg a külső helyszínen, a Holokauszt Emlékközpontban megrendezett, Hermann Ildivel közös Szemközt – Holokauszt-történetek két távoli városból fényképeken című kiállításon láthatóak képei. A Pécsi-ösztöndíj archívumban Az örmény Karabah című sorozat látható.

Nézz meg egy válogatást Bácsi Róbert László munkáiból és kövesd a blogunkat, hogy jobban megismerhesd a fotográfust és munkásságát!

2004 és 2008 között a Hölgyvilág fotóriportereként dolgoztam. Itt háromszor lettem a kiadó pályázatán az év fotóriportere. 2006-ban szentendrei művészekről készítettem egy portrésorozatot, ezzel nyertem el az első Magyar Sajtófotó díjamat.

2007 szeptemberében elutaztam Észak-Indiába, a Himalájába, hogy az ott élő tibeti buddhisták életét fényképezzem, így nagyon közel kerültem az ott élő emberekhez és a vallásukhoz. Az itt készített sorozataimmal André Kertész Nagydíjat, a portré kategória első díját és Munkácsi Márton-díjat kaptam a legjobb kollekcióért.

© Bácsi Róbert László
© Bácsi Róbert László

2008-ban Junior Príma Díjjal tüntettek ki. 2009-ben a Fővárosi Nagycirkusz életét fényképeztem egy éven keresztül, ekkor kaptam meg első alkalommal a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjat, ezzel a sorozatommal nyertem egy második díjat is, az NPPA (National Photo Press Agency) amerikai fotópályázaton.

© Bácsi Róbert László
© Bácsi Róbert László

Ezzel párhuzamosan elutaztam az Örményország és Azerbajdzsán közti autonóm területre, Hegyi-Karabah tartományba, amelyet azóta is fényképezek. Ezzel a projekttel 2010-ben második alkalommal is megkaptam a Pécsi-ösztöndíjat.

2010-ben két kollégámmal, Móricz-Sabján Simonnal és Szabó Bernadettel létrehoztuk a Pictorial Collective fotográfusokból álló csoportot. Létrejöttét az motiválta, hogy olyan fotográfiai közösség alakuljon, amelyben a tagok egymástól függetlenül, de egymást inspirálva dolgozhatnak. Fontos számunkra a mindennapi helyzetek, különféle problémák bemutatása egyéni véleménnyel és látásmóddal.

2011-ben harmadszor is elnyertem a Pécsi-ösztöndíjat, ezúttal a Magyarországon élő szerbek életének fényképezésére.

© Bácsi Róbert László
© Bácsi Róbert László

2012-ben NKA alkotói ösztöndíjat kaptam a Stadionok című anyagom elkészítésére.

© Bácsi Róbert László
© Bácsi Róbert László

2013-ban Karabah fotózásával párhuzamosan Transznyisztria hétköznapjairól kezdtem el egy sorozatot, és három éven át jártam vissza, hogy fényképezzek. Célom, hogy még több ilyen autonóm területre eljussak, és fényképezni tudjam az ottani életet és a nehézségeket, amivel az embereknek szembe kell néznie.

© Bácsi Róbert László
© Bácsi Róbert László
© Bácsi Róbert László

2013-ban Dél-Franciaországban nomád szörfösök életét követtem, majd az ebből készített sorozat a magyarországi National Geographic magazinban jelent meg.

© Bácsi Róbert László
© Bácsi Róbert László
© Bácsi Róbert László

2015-ben NKA ösztöndíjat kaptam az autonóm területek fényképezésére. Ugyanebben az évben szerepeltem a Ferenczy Múzeumi Centrum Flow-Áramlat című kiállításán a Pictorial Collective más tagjaival együtt. Ettől az évtől kezdve vagyok tagja a Szebeni Műhelynek, mely a kortárs fotográfusok szakmai csoportja.

2017-ben a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ által szervezett Magnum fotóügynökség workshopjára nyertem részvételt. Itt Matt Black amerikai fotográfussal közösen dolgozhattam egy héten át. Ugyanebben az évben Bulgáriában fényképeztem a Duna mentén, amely anyagommal második díjat nyertem a Magyar Sajtófotó Pályázaton, a Mindennapi élet kategóriában.

© Bácsi Róbert László
© Bácsi Róbert László
© Bácsi Róbert László

2018-ban a Szabad élet című sorozatra kaptam NKA alkotói ösztöndíjat, ami egy olyan család életét mutatja be, akik a városból kiköltözve, a lehető legtermészetközelibben élik hétköznapjaikat.

© Bácsi Róbert László
© Bácsi Róbert László

2020-ban Capa-nagydíj ösztöndíjat nyertem a Hegyi-Karabahot feldolgozó sorozatom folytatására.

© Bácsi Róbert László
© Bácsi Róbert László
© Bácsi Róbert László

2020-tól 2023-ig MMA ösztöndíjban részesülök az Örökség című fotóprojekt megvalósítására.

2021-ben rendeztük meg a Pictorial Collective első tíz évét bemutató kiállítást a Capa Központban, és kiadtuk a Decade című angol nyelvű fotóalbumot.

2021-ben szerepeltem a Helsinki Fotó Fesztiválon a Kövesd a Napot! című anyagommal.

2022 februárjában Szentendrén a Ferenczy Múzeum Centrum Photolab kiállítótermében önálló kiállításom nyílt. A tárlaton öt sorozatom lett beutatva A szabadság gesztusai címen.

Leave A Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.