A hónap alkotóját arról kérdeztük, hogy az utóbbi időben merre járt, mivel foglalkozott, min dolgozott. Bácsi Róbert László az utóbbi időben készült kiállításáról és sorozatairól mesél.

Jelenleg több olyan anyagon is dolgozom, ami nagyon fontossá vált számomra.

Az elmúlt évben a Pictorial Collective életében egy fontos mérföldkőhöz érkeztünk. Egy komoly kiállítással, és az eddigi tíz évből összeállított könyvvel zártuk a tavalyi évet. Ezeknek az anyagoknak a válogatásával és szerkesztésével nagyon sok időt töltöttem, persze nem egyedül. Nagy öröm volt számunkra, hogy mindkét tervünk valósággá vált.

A kiállítás, amit a Capa Központban valósítottunk meg, hűen tükrözte az eddigi munkásságunkat. Az ehhez kapcsolódó könyv pedig szintén nagyon fontos lenyomata lett a csapat tevékenységének.

Az idei év elejét egy számomra nagyon fontos és az eddigi sorozataimat alaposan bemutató kiállítás létrehozásának munkálatai töltötték ki. Ez a kiállítás a Ferenczy Múzeum Centrumban, a PhotoLab tereiben jött létre és A szabadság gesztusai címet kapta. Az itt megjelenő öt sorozatot Kopin Katalin kurátor elképzelése kovácsolta eggyé a kiállítási térben. A kiállítást Kováts Adél színésznő, a Radnóti színház igazgatója nyitotta meg. Ez a tárlat nagyon fontos volt számomra, hiszen a szülővárosomban, Szentendrén valósulhatott meg, és két hónapon keresztül volt látható.

Persze a kiállítások mellett két másik anyagon is dolgoztam és dolgozom a mai napig, ahogy az időm engedi.

Az egyik a szüleimről szóló sorozat, aminek a Július 17. címet adtam. Mivel mindkettőjüket elveszítettem már, édesapámat tizenöt évvel ezelőtt, édesanyámat pedig három éve, eldöntöttem, hogy róluk szeretnék készíteni egy sorozatot, amiben egy kicsit bemutatom, milyen emberek is voltak ők, és milyen kimondhatatlan űrt hagynak maguk után a szeretteink. Amikor elkezdtem, gondoltam, hogy nem lesz könnyű az emlékek közt kutatva elkészítenem ezt a sorozatot, de egy sokkal átfogóbb és mélyebb anyagba kezdtem bele, miközben rengeteg lelki nehézséggel kellett megküzdenem. A sorozatot az NKA támogatásával készítettem. De ahogy egyre mélyebbre ástam a szüleim múltjában, és a bennem rejlő emlékekben, mindinkább az az érzésem, hogy még sokáig fogom ezt a történetet fényképezni.

Az MMA ösztöndíjjal készülő munkámat párhuzamosan készítem a szüleimről szóló sorozattal. Itt elsőként olyan embereket kezdtem el portrézni, akik fontos szerepet töltöttek be abban, hogy a népművészeti hagyományok továbbörökíthetőek legyenek. Itt is rengeteg munka vár még rám, hiszen sok mindenkit szeretnék megörökíteni, akik fontosak a témában. Nyáron Erdélybe is elutazom, hogy ott is felkutassam a népművészet mestereit.

Mivel a munkám során a Centropa Alapítványon keresztül kapcsolatba kerültem holokauszttúlélőkkel, 2010-ben Czingel Szilvia segítségével mélyebben elkezdtem foglalkozni a témával. A róluk készített portréimból a Holokauszt Emlékközpontban augusztus végéig egy kiállítás tekinthető meg, amelyen Hermann Ildi hasonló témájú anyaga is látható. Nagyon fontos volt számomra, hogy Ildivel közösen jelenhettem meg ezen a kiállításon. Nagyon nagyra tartom az ő munkásságát és halála előtt terveztük, hogy jó lenne egyszer, egy közös tárlaton bemutatni a képeinket. Sajnálatos módon ez csak így, utólag tudott megvalósulni. A kiállítás kurátora Virágvölgyi István.

Nézd meg Bácsi Róbert László, 2022. július hónap alkotójának többi bejegyzését is!