Dezső Tamás: Fotográfiai inspirációk

A hónap alkotóját arra kértük, hogy mutasson be néhány, a számára fontos vagy az utóbbi időben a figyelmét felkeltő fotográfust, illetve képeket, akik/amik nagy hatással voltak rá.

Richard Avedon az egyik kedvenc művészem, és egyértelműen a kedvenc fotográfusom. A munkáit tartalmazó albumok közül a dán Louisiana Museum of Modern Art 2007-es kiállítási katalógusa az, amit a legtöbbször forgattam. A kiállítás Avedon 2004-es halála után az első nagy, utazó, retrospektív tárlat volt, ami Dániából Milánóba, Párizsba, Berlinbe, Amszterdamba és végül a San Franciscó-i SFMOMÁ-ban volt látható, és mindenhol legendássá vált. Én a berlini kiállítást láttam 2008-ban, ami mai napig életem egyik legnagyobb kiállítási élménye. Avedon radikális portréfelfogása nagyban hatott a romániai munkámra, tőle tanultam meg azt, hogy a portré lényege az alany iránt érzett tisztelet. Ezen a kiállításon értettem meg azt is, hogy az idő és az időzítés mennyire alapvető része a portrékészítésnek is. A szóban forgó albumban 125 reprodukció öleli fel Avedon teljes életművét, a korai riportképektől a divatfotókon át az ikonikus portrékig, amiket számos művészeti író elemzése kísér.

Richard Avedon: Photographs 1946-2004 (Louisiana Museum of Modern Art, 2007) © Dezső Tamás
Richard Avedon: Photographs 1946-2004 (Louisiana Museum of Modern Art, 2007) © Dezső Tamás
Richard Avedon: Photographs 1946-2004 (Louisiana Museum of Modern Art, 2007) © Dezső Tamás
Richard Avedon: Photographs 1946-2004 (Louisiana Museum of Modern Art, 2007) © Dezső Tamás

Rengeteg könyvem van Wittgensteinről, sokat olvastam a Cambridge-ben és Norvégiában eltöltött éveiről, olvastam a naplóit is, de a legnagyobb élményt ez a kiállítási katalógus jelentette és jelenti most is. Verena Gamper és Gregor Schmoll kurátorok elképesztő kutatómunkájának hála ténylegesen sikerül elmondani valami újat és tartalmasat arról, hogy Wittgenstein hogyan látta a saját környezetét, az őt körülvevő embereket, és mit gondolt magáról a fotográfiáról. A filozófiai és a személyes jellegű írásaiban gyakran megjelenő, a fotográfia médiumával kapcsolatos megjegyzései egyértelművé teszik, hogy Wittgenstein a fotográfiát analitikus gyakorlatként értelmezte és alkalmazta. A könyv bemutatja és részletesen elemzi Wittgenstein 1930-as évekből származó fotóalbumának minden egyes oldalát, és szinte az összes fényképes képeslapot, amiket utazásai során a barátainak írt. Az eddigi legátfogóbb dokumentációt tartalmazza a katalógus a nővérének, Margarete-nek tervezett bécsi házáról. A maga teljességében korábban sosem publikált fényképek közül kiemelkedő a fotófülkés portrésorozat különleges hangulata és a norvégiai ház akkurátus dokumentációja. Az ismert képek közül egyértelmű kedvencem a Gilbert Pattisson által készített 1936-os franciaországi portré, amely a fennmaradt képek közül az egyetlen, ahol Wittgenstein önfeledtnek és boldognak látszik. A kiállítás, így a katalógus is érdekes kísérletet tesz arra, hogy Wittgenstein megállapításaival párhuzamba állítson modern vagy kortárs művészek (pl. Gerhard Richter, Thomas Ruff, Hanne Darboven, Cindy Sherman, Hiroshi Sugimoto) fotómunkáit.

Ludwig Wittgenstein: Photography as an Analytical Practice (Leopold Museum, 2022) © Dezső Tamás
Ludwig Wittgenstein: Photography as an Analytical Practice (Leopold Museum, 2022) © Dezső Tamás
Ludwig Wittgenstein: Photography as an Analytical Practice (Leopold Museum, 2022) © Dezső Tamás
Ludwig Wittgenstein: Photography as an Analytical Practice (Leopold Museum, 2022) © Dezső Tamás

A kortárs sztárművészek munkái közül Thomas Demand sorozatait különösen kedvelem. Demand papírból és kartonból életnagyságban rekonstruált, emberi jelenlétet nélkülöző terei a kollektív tudatról, a történelemfelfogás és a valóságérzékelés alapvető hiányosságairól beszélnek. Az eredetileg szobrásznak készülő művész építményei ténylegesen hatalmas szobrok, amiket dokumentálás után megsemmisít. A nézőnek már csak a kétszeres dekonstruáltság, a dokumentáció, a fotó médiuma marad. Az ábrázolt helyszínek többsége történelmi jelentőségű, de az azonosításhoz nem árt némi ismeret Demand személyes történetéről, aki a Harmadik Birodalom épületeivel telitűzdelt Nyugat-Németországban született és nőtt fel egy olyan korban, amikor az újjáépítés többé-kevésbé már lezárult, de a szembenézés folyamata még a kezdeti szakaszában volt. A kedvenc képem a Clearing (2003), ami a valóságábrázolás és fényképezés médiumának alapkérdéseit veti fel. Az egyenként kivágott, 270.000 zöld papírlevél segítségével készült öt méter széles panorámakép Demand legnagyobb méretű alkotása.

Thomas Demand: Thomas Demand (Museum of Modern Art, 2005) © Dezső Tamás
Thomas Demand: Thomas Demand (Museum of Modern Art, 2005) © Dezső Tamás
Thomas Demand: Thomas Demand (Museum of Modern Art, 2005) © Dezső Tamás
Thomas Demand: Thomas Demand (Museum of Modern Art, 2005) © Dezső Tamás

Nézd meg Vékás Magdolna, 2022. október hónap alkotójának többi bejegyzését is!

Leave A Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük