A hónap alkotóját arra kértük, hogy mutassa be azokat a személyeket, dolgokat, kedvenceket, amelyek nem (csak) a fotográfiához kapcsolódnak, de szereti őket, inspirálóak számára.

Terrence Malick – Thin Red Line, Az őrület határán

Az egyetemi tanulmányaim során találkoztam ezzel a filmmel, Gyenge Zsolt óráján.  A Budakeszi úton található Filmarchívumban tartotta az órákat, ezért celluloidról vetítve láthattam. Érdekes módon fiatalon iszonyatosan lekötöttek a háborús regények, de a filmekben ez az akció már kevésbé érdekelt. Az őrület határán azért fogott meg, mert az első olyan filmélmény volt, ahol a karakterek háború által alakított reakciója hiteles volt, a halálközeli élményekkel mindenki másfajta megküzdési mechanizmus vett fel. A katonák érzései pedig egyfajta közösségi emlékezetet és érzelmi térképet rajzolnak ki. Fotográfusként azt hiszem nem csoda, hogy Malick filmjei megfogtak, a képi világa páratlan és a történetvezetését is csodálom. A nézőt már a film elején trenírozza arra, hogy sodródjon az árral és fogadja el, hogy itt nem lesz irányítója a történéseknek.

Mozgás – sport

Nem biztos, hogy sokan tudják rólam, de hosszú éveken keresztül sportoló voltam. Nyolc évig ritmikus sportgimnasztikáztam, utána vagy hat éven keresztül tőrvívóként edzettem magam és versenyeztem. Mindig is azt éreztem, hogy a sportolás és a művészet között sokkal több a kapcsolat, mint ahogyan az kívülről látszódhat. Kezdve azzal, hogy mind a kettőnek van egy fejlesztő hatása, és arra késztet, hogy a határainkat feszegessük.
A vívó éveim során rengeteget tanultam figyelemről, taktikáról, az ellenfél dekódolásáról, védekezésről és az időről. A fotográfiában is sok olyan helyzet van, amihez hasonló készségekre van szükség: az összpontosítás, a meglepetés ereje,  és a szituációk gyors olvasása elemzése és az erre adott reakció. Ugyan most már jó ideje nem vagyok részese a versenysportnak, a mozgás mindig is az életem része maradt, a szellemi munkám mindig is akkor működik jobban, ha testi épségemet is művelem.

Könyvek

Saját elhatározásból döntöttem úgy tavaly, hogy életem végéig szeretnék úgy könyveket választani, hogy különböző országok szerzőitől választok. Ezen belül nem húztam magamnak különösebb szabályokat, de a lényeg az, hogy úgy érzem, így van esélyem olyan helyekre is betekinteni, ahova feltehetőleg nem fogok eljutni életem során. Persze ez nem jelenti azt, hogy kizárólag így fogok olvasni, de a jövőbeli választásaimat befolyásolja. Ezekből választottam most egy török, egy egyiptomi és egy pakisztáni-angol szerzőtől.