A hónap alkotóját arra kértük, hogy mutasson be néhány, a számára fontos vagy az utóbbi időben a figyelmét felkeltő fotográfust, illetve képeket, akik nagy hatással voltak rá.
Többszörösen is nehéz feladat a kedvenceimről írni. Egyrészt nem könnyű válogatni közülük, mert sok műfaj számos alkotója áll közel a szívemhez, másrészt többeket már bemutattak előttem a blog hasábjain. A kedvenc klasszikusok helyett/mellett most olyan alkotókat és projekteket hozok, akikre-amelyekre néhányan talán örömmel csodálkoznak majd rá.
Az inspiráció kimeríthetetlen forrásai számomra a Magnum és VII fotóügynökségek képválogatásai, cikkei, videó, beszélgetései. A Magnumos fotós, Jonas Bendiksen vizuális nyelve és a folyamatos megújulásra való képessége mindig lenyűgözött. Engem is nagyon foglalkoztat a közösségek élete és dinamikája, amely Bendiksen fotósorozatainak állandó témája. Évekig fényképezte a volt Szovjetunió területét, majd magukat messiásnak valló személyeket követve vizsgálta a vallás mechanizmusát, mint társadalomformáló erőt. Legutóbbi könyvében, a Book of Velesben pedig meghökkentő módon reflektált a média, újságírás jelenlegi helyzetére és közeli jövőjére – különös tekintettel az álhírterjesztésre, a képi manipulációra. A kb. 55 000-es lakosú Észak-Macedón Veles a 2016-os amerikai választások idején egy jelentős fake-news központ volt, ahol több száz álhírterjesztő weboldal készült, ezeken keresztül tulajdonképpen kreatív tinédzserek szóltak bele az amerikai elnökválasztásba. Erről a helyről készített 2020-ban fotóesszét Jonas Bendiksen. Látszólag. Valójában pedig a téma és a kivitel rendkívüli módon kapcsolódott össze: bár ténylegesen fotózott a településen, üres telkeket, irodákat, tájképeket örökített meg, ezeken szereplő portréalanyai pedig az interneten vásárolt és alakítgatott 3D-s avatarok voltak. Várta, mikor „bukik le”, de megkérdőjelezhetetlen hitelessége miatt az olvasók és szerkesztők nem gyanakodtak, és végül magát kellett lelepleznie. A komplex, humoros, ám ijesztő jövőképet felvázoló teljes történetről érdemes meghallgatni magát a szerzőt, akár az alábbi podcasten.
A finn Arja Hyytiäinenre egy utazás alkalmával akadtam egy szlovén könyvesboltban tallózva. Véletlenül emeltem le a polcról a szétesőben lévő, tenyérnyi méretű Marseille 2006-2008 könyvet. Nagyívű történések helyett mindennapi, banális momentumokat találtam az albumban, elképesztő formai asszociációkkal és olyan tiszta tekintetekkel, hogy nehezen hiszem el nézőként, valóban jelen volt egy fotós a kamerájával. Nagyon vágyom rá, hogy egyszer ilyen intimitást sugárzó képeket készítsek. Hyytiäinen egyébként a L’Atelier De Visu rezidencia program keretében töltött időt Marseilleben, de a Vu fotós Európában sokfelé megfordult a kétezres évek elején, és hasonló személyes hangú képekkel tért haza.
Harmadiknak lokálpatriótaként egy pécsi fotográfustól mutatnék képeket. Dr. Szász János (1925–2005) jogi egyetemet végzett, majd grafikusként és dekoratőrként dolgozott, 1960 és 1980 között pedig a Pécsi Tervező Vállalatnál helyezkedett el, ahol lakótelepi házakat és építkezéseket dokumentált. Az építészeti felvételek mellett tájat és embereket is fényképezett – minden témáját erősen absztrahálva, vakító feketékkel és fehérekkel, őrületes formai játékokkal örökítette meg. Magam is szeretem a szigorú, pontos kompozíciókat, és Szász János grafikus, konstruktivista, formalista világát mindig jól esik nézegetni. Emellett pécsiként jó dolog rácsodálkozni a városom több tíz évvel korábbi életére is.
Ilvy Njiokiktjien holland fotós 2009 és 2019 között, tíz éven keresztül fotografálta, írta és videózta Born Free Generation című projektjét. 1994-ben Dél-Afrika felszámolta apartheid rezsimjét, Nelson Mandela lett az ország első demokratikusan megválasztott elnöke. Több évtizedes fehér kisebbségi uralom után az új alkotmány minden dél-afrikainak egyenlő jogokat biztosított, bőrszíntől, kultúrától, vallástól vagy szexuális irányultságtól függetlenül. Az 1994 után született generáció a Born Free, azaz Szabadnak Született, velük dolgozott a VII-ös Njiokiktjien, azt vizsgálva, hogy mi a helyzet a papíron létező egyenlőséggel a valóságban. Borzasztóan izgalmasnak tartom az ennyire nagy ívű, a témát minden lehetséges irányból feltáró komplex projekteket, vágyam, hogy egyszer én is dolgozzam valami hasonlón. Az alábbi vizuális élmény a multimédiás publikálásban rejlő lehetőségekre is jó példa.
