A Hónap alkotója: Hajdú József

A hónap alkotója rovatunkban különböző aspektusból – aktualitások mentén és személyes nézőpontból – mutatunk be egy kortárs fotográfust vagy vizualitással foglalkozó alkotót, szakembert. Mivel foglalkozott a közelmúltban? Milyen helyeken fordul meg, mi érdekli a hétköznapokban? Ki a legfontosabb fotográfus számára, melyik a kedvenc könyve, milyen zenét szokott hallgatni? Ilyen, és ehhez hasonló témákról kérdezzük a hónap alkotóját.

A hónap alkotója 2024 februárjában Hajdú József.

1961-ben születtem Ormosbányán. A gimnázium elvégzése után műszaki pályára készültem, és vegyipari üzemmérnökként végeztem 1983-ban. Két év után azonban szakmát váltottam, és egy tervezőintézetnél helyezkedtem el fényképészként, mert a fényképezés jobban érdekelt.  A Postamúzeummal 1992-ben kerültem kapcsolatba, ahol egy postaépítészeti kiállítás előkészítésében vettem részt. A kiállítás megnyitása után felkínáltak egy részmunkaidős állást a múzeum fotótárában, amelyet elfogadtam, és ez azóta is tart. Vonzó volt számomra a múzeum gyűjteményében található magas színvonalú, minőségi archív  képanyag, amit a kor legjelesebb fényképészei készítettek, Klösz György, Erdélyi Mór. Képeikből sokat tanultam, amit gyakorló fényképészként is tudtam hasznosítani.

Közben aktívan bekapcsolódtam különböző fotós művészeti csoportok munkájába. A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójába 1988-ban nyertem felvételt, és négy évig voltam tag az akkori rendszer szerint. A stúdiós évek alatt nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ez az alkotói légkör, a művek létrehozása és bemutatása fontos dolog számomra. Szerencsésnek érzem magam, hogy abban az időszakban voltam stúdiós, amikor Kerekes Gábor volt a művészeti vezető, akit mesteremnek is tekintek. Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíjban 1993 és 1996 között részesültem.

Detvay Jenő 1994-ben indította a Bolt Fotógalériát feleségével, Hangyál Judittal. A havi rendszerességgel nyíló kiállítások találkozási pontként is szolgáltak, a korábbi stúdiósok pedig egymás után jelentkeztek egyéni kiállításokkal. Itt valósult meg két fontos kiállításom, a Teaképek 1996-ban, a Röntgenhanglemezek pedig 1998-ban, de a galéria művészeként számtalan csoportos kiállításon szerepeltem képeimmel itthon és külföldön egyaránt. Erre az időszakra esett a nemzetközi fotóműtárgy piacra való kilépés, az első eladások a Teaképekből voltak. Segítette a dolgot, hogy 1998-ban megnyertem a VII. Polaroid Final Art Awards pályázat fődíját.

Első könyvem “Ipari táj ” címmel 1998-ban jelent meg budapesti gyárépületekről. A könyvre felfigyeltek az építészek, várostörténészek, építészettel foglalkozó művészettörténészek és hirtelen keresett épületfényképész lettem. Működésem súlypontja az alkalmazott fotó irányába mozdult el.

Munkamódszeremet illetően legtöbbször hosszabb-rövidebb projektekben gondolkodom. Ez alól talán csak a gyárépületek a kivétel, amiket változó intenzitással, de folyamatosan fényképezek. Az utóbbi években a Postamúzeum fotótárában található archív fotókat is felhasználom projektjeimhez.

2007-ben Balogh Rudolf-díjat kaptam.

A Lőtéri lövedékek sorozat darabjai egy szabadtéri lőtéren talált, sziklának csapódott és
eldeformálódott lövedékekről készültek 2021-ben.

 

A Roncsolt Lapok sorozat képei a Postamúzeum könyvtárának 1945-ben ért belövés után megsérült
könyveiről készültek 2022-ben.

 

Budapest, Váci út, 2016

Budapest, Graphisoft Park, 2019

Budapest, Folyamőr utca, 2018

Budapest, Gubacsi út, 2022

Budapest, Csepel Művek, 2022

Budapest, Hunor utca, 2013

Leave A Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük