FUTURES tehetségek 2024: Zellei Boglárka

A Capa Központ szakmai zsűrije 2024-ben is kiválasztotta azt az öt feltörekvő hazai fotográfust, akik kiemelt támogatásban részesülhetnek a nemzetközi FUTURES platformon való részvétel által. Cikksorozatunkban különféle perspektívák mentén mutatjuk be a fiatal tehetségeket. Írásunk mindig egy előzetes interjún alapszik, melynek során a művészeket pályájuk alakulásáról, a fotózáshoz fűződő viszonyukról, kedvelt témáikról és a jövőbeli terveikről egyaránt megkérdezzük.

Cikkünkben ezúttal Zellei Boglárka munkásságába nyújtunk betekintést.

„Többek közt azt szeretem a fotóban, hogy rögzítek valamit, amit aztán meg lehet nyugodtan nézni részletről részletre fel lehet fedezni, elemezni vagy érzéseket felismerni, belevetíteni.”

Zellei Boglárka gyermekkora óta fotós szeretett volna lenni. Eleinte vidéki környezetben, például elhagyott épületekben készített képeket. Annak ellenére, hogy családjában nem volt korábban képzőművész, a kezdetektől számíthatott az őt körülvevő kreatív közeg támogatására. „Először nem igazán tudtam hova tenni, hogy mit is jelent a kortárs fotó, de az nagyon jó alapot és motivációt adott, hogy a gimnáziumi rajztanárom, Puha Ferenc egy hús-vér festő, aki mindig is nagy erővel mesélt az alkotásról, még művészeti kávéházi esteket is rendeztünk a tanulókkal, és folyóiratot jelentettünk meg. A mai napig hálás vagyok ezért, és jó szakmai, baráti kapcsolatban vagyunk.”

A gimnázium után a Kaposvári Egyetem fotográfia képzésén számos stílussal és technikával kísérletezhetett. Később, már a MOME mesterszakos hallgatójaként egy szemesztert Brémában töltött, ahol képzőművészeti osztályban tanult a Hochschule für Künste egyetemen. „Az nagyon megmaradt, amikor az egyetemi felvételin megkérdezték, hogy miért a fotózást választottam. Bár nagyon váratlanul jött a kérdés, rögtön ráböktem, hogy azért, mert ennek sok köze van a valósághoz, és engem az érdekel. Persze akkor még nem sejtettem, hogy a láthatatlan valóság legalább ugyanannyira fog érdekelni, mint a látható, és azt kell majd valahogyan megjelenítenem.”

Projektjeihez egyre több eszközt használ, előszeretettel alkalmaz egyedi installációs módszereket. Nyáron elkezdett agyaggal, gipsszel, papírmaséval dolgozni, ezeket is szeretné beépíteni az alkotói folyamatba. Egyre jobban érdekli, a fotográfia határának feszegetése, a formai kísérletezés. Képeinek elkészítésekor kedvelt módszere, hogy a saját testét performatívan használja. „Néha saját, néha mások történeteit veszem alapul, itt sokszor fontos maga a képkészítés folyamata (van, hogy fázisképek születnek), a kísérletezés a testben léttel, és a korlátok feszegetése. (…) Szeretem vegyíteni a leíróbb jellegű és a poétikusabb képeket, és mindkettőhöz igyekszem felhasználni a fotográfia sajátosságait, legyen az a jó összehasonlíthatóság vagy a bemozdulás, a kiégés, a mélységélesség, vagy egyéb fény-árnyék hatások. A leíróbb képeknél az érdekel, hogy felfedezhessünk a tapintható valóság mögötti társadalmi, személyes folyamatokat. Itt sokszor a helyszín adja meg az alapot, vagy a közeg, amiben mondjuk zarándokolok. A líraibb képeknél már többször a tapasztalatok újrajátszásáról vagy előhívásáról szólnak.”

Törekszik rá, hogy másokkal együtt, közösségben élhesse meg a fotózást: „…ritkán sikerül bevonni egy bensőséges közösségi együttlétbe a kamerát. Pedig olyan jó lenne ezeket elmondani valahogy, így aztán egyre inkább abban gondolkodom, hogy legyek csak jelen, érzékeljem, rögzítsem magamban mi történik és később dolgozzam fel, legyen az fotó vagy más technika.”

Zellei Boglárka: Keresők, részlet a sorozatból | from the series: Seekers © Boglárka Zellei, 2018-2021

Kifejezetten érdeklődik a kortárs lelkiség/spiritualitás, vallás, istenkeresés mai formái iránt. Ezt a kérdéskört mindig más szemszögből közelíti meg. Valamikor a vizuális kultúrát, a fiatal felnőtteket, a természetet, a kulturális örökséget vagy a nőiséget állítja fókuszba. Megfigyeli ezek között húzódó kölcsönhatásokat. „…Mindebből fakad egy nagy fokú személyesség, hiszen úgy gondolom, hogy arról beszélhetek a leghitelesebben, amit a saját bőrömön is érzek.” Más nők élményeit egyaránt igyekszik reprezentálni, akár saját testén kipróbálva azokat. „Tulajdonképpen számomra ez egy hosszú távú, folyamatos kísérletezés, hogy a központi témámhoz, a transzcendenshez és az ehhez kötődő emberi vágyódáshoz milyen vizualitást tudok társítani, hogyan tudom kapcsolni az aktuális helyzetemhez, és hogyan tudok kapcsolódási pontokat létrehozni a különféle emberek, közösségek, kulturális szférák közt.”

Zellei Boglárka: Örökléspróba részletek a sorozatból | from the series: Attempts at inheriting © Boglárka Zellei, 2015-

Az Örökléspróba című sorozatát 2015 óta folyamatosan bővíti. Kísérleti terepként tekint rá, ahol mindig újrafogalmazhatja az identitásához fűződő kapcsolatát. A kulturális környezetéből, örökségéből alkotott benyomásait gyűjti össze, amik ezt a keserédes viszonyulást formálják. „Fiatal közép-kelet európai keresztény alkotó nő vagyok. (…) A rendszerváltás utáni években születtem, ennek az időszaknak a kaotikus vallásosságát hordozom magammal. Miután csalódtam a hagyományos vallásosságban, egyedül folytattam ezt a spirituális keresést, amely egyben alkotói útkereséssé is vált.”

Zellei Boglárka: Örökléspróba részletek a sorozatból | from the series: Attempts at inheriting © Boglárka Zellei, 2015-

A lelkiség és az alkotás összefonódik nála, a személyes életében és a társadalommal való kapcsolatában egyaránt. Ezen területek párbeszédét jeleníti meg a képeken keresztül. „Ezek a különleges helyi ábrázolások és templomok történeteket mesélnek ennek a posztkommunista régiónak a történelméről, bizarr és egyben gazdag vallási kultúrájáról. Időnként felfedezem bennük saját belső világomat is, ahogyan önarcképeim is a lelki utamra reflektálnak. A képkészítés aktusa és a performatív gesztusok által arra törekszem, hogy újraértelmezzem ezt az elhasználódott örökséget.”

Zellei Boglárka: Női lelkiség, részletek a sorozatból | from the series: Women’s spirituality © Boglárka Zellei, 2021-

Jelenleg A Női lelkiség munkacímű projekten dolgozik a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíj keretén belül. A projekt alapját a különböző vallási, spirituális háttérrel rendelkező, lelki úton járó nőkkel folytatott beszélgetései adják. A témát feldolgozó asszociatív képeket az ő gondolataik, illetve saját élményei inspirálják. A projektet addig szeretné bővíteni, amíg körülbelül 30 beszélgetés gyűlik össze, a lehető legszínesebb embereket szeretné elérni vallás, életút, életkor, és világlátás szempontjából. „Már 15 nővel készítettem beszélgetést, a főleg keresztény vallásúak után belekezdtem a zsidó és buddhista nőkkel való interjúzásba, amit nagyon élvezek, rengeteget tanulok tőlük. (…) Együtt hozzuk felszínre azokat a testi-lelki tapasztalatokat, amelyek a kultúránkban nincsenek előtérben. A tudás és az életutak átörökítése – legyen az hagyományos vagy újító – friss perspektívákkal gazdagíthatják a lelki úthoz való hozzáállásunkat. Munkámban fokozatosan haladok a számomra ismeretlen vallások és világlátások felé, kiterjesztve ezzel a saját nőképemet is.”

A régebb óta futó Örökségpróba és az Ösvény sorozatainak kiegészítést, hozzájuk kapcsolódó kiadványok megjelentetését tervezi. „Már nagyon várom, hogy mindkét projektből elkezdhessem szerkeszteni a könyvet, és összálljon a végső kép, hiszen új sorozatokba kezdenem mindig sokkal könnyebb, mint lezárnom a sok párhuzamosan futó projektet. A jövőben szeretnék koncentráltabban dolgozni, és úgy gondolom egy első fotókönyv megjelenése lenne a következő nagy lépés a munkámban.”