A hónap alkotója rovatunkban különböző aspektusból – aktualitások mentén és személyes nézőpontból – mutatunk be egy kortárs fotográfust vagy vizualitással foglalkozó alkotót, szakembert. Mivel foglalkozott a közelmúltban? Milyen helyeken fordul meg, mi érdekli a hétköznapokban? Ki a legfontosabb fotográfus számára, melyik a kedvenc könyve, milyen zenét szokott hallgatni? Ilyen, és ehhez hasonló témákról kérdezzük a hónap alkotóját.

A hónap alkotója 2025. januárjában Esther Horvath.

6 éves kislányként, Sopronban, még a vasfüggöny mögött, zárt határokkal, minden héten néztem a Delta tudományos magazint a tévében, csak hogy lássam a bevezetőt, ahol a sarkvidéken hóviharban férfiak meneteltek. Ma már tudom, hogy japán tudósok voltak, akik az Antarktiszon lévő állomásukra haladtak. Lenyűgöztek ezek a képek, és szerettem volna az arcomon érezni ezt a hóvihart, de ez kislányként elérhetetlennek tűnt, mert én csak sarkkutató férfiakat láttam, és zárt határok mögött éltünk.

Ma a fotóim a sarkvidéki tudományos expedíciókra összpontosítanak, bemutatva az emberiség számára éghajlati adatokat szolgáltató emberek napi odaadó munkáját.

Az éghajlatváltozás nem egy nap alatt történik. Az éghajlatváltozást csak akkor értjük meg, ha hosszú távú megfigyeléseket végzünk, minden nap, minden héten, minden hónapban és minden évben. A nők gyakori részvétele a sarkkutatásban csak a 90-es években kezdődött. Munkámmal nem csak a kutatásba fektetett odaadásra szeretnék rávilágítani, hanem a női expedíciók résztvevőinek szerepére is, hogy inspiráljam a felfedezők következő generációját, és azt is, hogy az álmokat el lehet érni, ha hiszünk bennük és keményen dolgozunk értük.

A tudományos adatgyűjtés az Északi-sarkvidéken a jegesmedvék földjén való munkát jelenti, azt jelenti, hogy majdnem 5 hónap terepmunka a sarkvidéki éjszaka sötétségében, akár -55 °C hőmérséklettel.

Munkámmal az a célom, hogy a tudósok szemszögéből meséljem el az éghajlati tudomány történeteit, hogy humanizáljam a tudományt, és megmutassam az embereket az éghajlati adatok mögött. Munkám célja, hogy bemutassam munkájukat, személyüket, hiszen ők a sarkvidéki éjszaka legfényesebb csillagai.

Visszagondolva a 6 éves énemre, szeretném elmondani neki, hogy elérheti az álmait, és érezni fogja a harapós szelet az arcán, együtt a többi nővel, akiknek ugyanez az álmuk a végtelen hideg és jeges táj iránt.

Nekünk felnőtteknek az a feladatunk, hogy a következő generációnak megmutassuk a lehetséges utat, hogy ők is tovább tudjanak menni, mint mi.

Az Alfred Wegener Intézet Helmholtz Sark- és Tengeri Kutatóközpontjának fotósa, National Geographic Explorer, a Természetvédelmi Fotósok Nemzetközi Szövetségének (International Leage of Conservation Photographer) tagja és Nikon Nagykövet vagyok.

World Press Photo pályázat Környezet kategóriájának első díját 2020-ban nyertem el, első magyar nőként.
2020-ban az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Természetvédelmi Szövetségtől Ranger Rick Év Fényképésze díjat kaptam munkámért, amely segít a gyerekeknek, hogy megértsék és megszeressék a vadon élő állatok életét és a természetes környezetet.

2022-ben megkaptam a New York-i International Center of Photography Infinity Award díját a természetvédelem, a környezeti igazságosság és a klímaváltozás tudatosítása terén végzett munkámért.

2024-ben National Geographic Wayfinder díjjal tüntettek ki. Ezzel azok teljesítményét ismerik el, akik úttörő szerepet töltenek be a tudomány, a természetvédelem, az oktatás, a mérnöki tudományok, illetve a történetmesélés terén azzal a céllal, hogy – a Társaság célkitűzésével összhangban – feltárják és megóvják világunk csodáit.

TEDx előadó vagyok, továbbá gyakran jelenek meg a nyilvánosság előtt beszédeimmel és a tudományos eredmények vizuális ismertetésével könyvek, nemzetközi kiállítások és oktatási tevékenység formájában.

Magyarországon születettem, és a Nyugat-magyarországi Egyetemen szerzetem közgazdász mesterdiplomát. A fotózás iránti szenvedélyemet követve 2012-ben New Yorkba költöztem, hogy részt vegyek az International Center of Photography képzésén, ahol dokumentarista fotógráfia és fotóriporter szakon végeztem. Hat évig laktam New Yorkban, majd 2018-ban Németországba költöztem, ahol jelenleg is élek.

Fotográfusként a sarkvidéki éghajlatkutatás dokumentálására fókuszálok 2015 óta. Mostanra 25 arktiszi és antarktiszi tudományos expedíció munkáját és műhelytitkait dokumentaltam be. Számos kutatócsoport tevékenységét követem, akik a sarkvidéki régiók változásainak megismerésén dolgoznak. 2019–20-ban expedició fotógráfusként a Jeges-tenger középső térségébe szervezett MOSAiC expedíción vettem részt, amelyet a valaha volt legnagyobb jeges-tengeri tudományos kutatóútként tartanak számon.

Itt készült fotóimat könyv formában a Prestel Verlag adta ki Expedition Arktis címmel német, illetve Into the Arctic Ice címmel angol nyelven. Képim többek között a National Geographic, a The New York Times, a GEO, a Stern, a TIME és a The Guardian is közli.

Horvath Esther A sarkvidéki éjszaka csillagai című kiállítása 2025. február 9-ig látogatható a Capa Központban.

Horvath Esther | Web | Instagram