A hónap alkotóját arról kérdeztük, hogy az elmúlt években merre járt, mivel foglalkozott, min dolgozott.

Huszonhárom évesen, friss diplomásként (akkor még fényképezőgépem sem volt) megnéztem a World Press Photo kiállítását Bécsben. A képeket nézve, arra gondoltam, milyen fantasztikus élmény lehet egy fotós számára, ha a sajátmunkáját a World Press Award kiállításán látja, és díjat nyer. Ez az élmény nagyon erősen megmaradt bennem.

Amikor huszonötévesen megkaptam az első fényképezőgépemet, tudtam, hogy fotógráfus szeretnék lenni, és a World Press Photo Award megnyerése lett az egyik nagy álmom.

2020-ban megnyertem a World Press Photo Awardot a Környezetvédelem kategóriában egy jegesmedvéről és kölykéről készült fotóval, amint kíváncsian felfedezik a MOSAiC kutatótáborát a Polarstern jégtörő reflektorfényében. Ez az a fotó, amelyről az emberek szeretnek beszélni.

2019-2020-ban 110 napot töltöttem 24 órás sötétségben az Északi-sark közelében, miközben a MOSAiC expedíciót fotóztam, amely történelmünk legnagyobb kutatási expedíciója a Jeges-tengeren.

Megbabonázott a sötétség. Ez volt a legszebb természeti jelenség, amit valaha tapasztaltam. Minden nap, minden időjárási körülmények között a tudósokkal együtt voltam a tengeri jégen 6-8 órán keresztül. Sok napon -55 Celsius-fok volt a széllel együtt. Még a fényképezőgép akkumulátorának cseréje is fájdalmas volt, mégis ez volt az a hely, ahol lenni akartam.

A MOSAiC-expedíció során a Polarstern jégtörő az Arktiszi óceán jégbe fagyott, és egy éven át sodródott, miközben a tudósok éghajlatkutatást végeztek. A sarki éjszakában az egyetlen fényt a hajónk fényszórói, a résztvevők fejlámpái és tiszta időben a holdfény adta.

A jegesmedvés kép, mellyel a World Press Photot megnyertem, már a MOSAiC expedíció előtt, mint egy vizuális elképzelés a fejemben élt. Tudtam, hogy az expedíció során jegesmedvéket fogunk látni. Az én célom az volt, hogy a kutatótáborban fotózzam a jegesmedvéket (ne közeli portré szerűen), hogy megörökítsem az interakciójukat a kutatással. Persze ez csak egy álom volt, nem tudtam, hogy meg is fog történni.

A kép elkészülésének napján, vacsora után a hajófedélzeten voltam, amikor észrevettem, hogy két jegesmedve, egy anyamedve a bocsával látogatóba jönnek. Láttam, hogy a hajó orra fele haladnak, így a fedélzeten, a hozzájuk legközelebbi ponthoz siettem, hogy minél közelebb kerüljek hozzájuk. Azonnal tudtam, hogy ez egy nagyon különleges pillanat. Vizuálisan még soha nem láttam ehhez hasonlót. Amikor elkészült a fotó, tudtam, hogy ez a kép messzire fog utazni, de azt nem gondoltam volna, hogy ez lesz az a kép, amely megnyeri a World Press díjat.

2015 óta kísérek tudományos expedíciókat. Mindig nappali fényben, egészen a MOSAiC expedícióig. A MOSAiC, 2019-2020-ban volt az első alkalom, amikor a 24 órás sötétséget tapasztaltam, és teljesen elvarázsolt. Az expedíció során született meg bennem az ötlet a Stars of Polar Night projekthez, hogy a sarkvidéki éjszaka alatt zajló kutatásokat dokumentáljam. Ez a projekt a Spitzbergákra vitt el. 2025 február 4-ig látható az itt készült fotóimat bemutató kiállítás a Capa Központban.

Horvath Esther A sarkvidéki éjszaka csillagai című kiállítása 2025. február 9-ig látogatható a Capa Központban.

Horvath Esther | Web | Instagram