A Művelődési és Közoktatási Minisztérium által 1991-ben létrehozott, jelenleg a Magyar Kultúráért Alapítványhoz tartozó Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj célja a fiatal, 35 év alatti fotográfusok szakmai pályafutásának segítése. A program keretében jelenleg évente hat alkotó részesül egy éven át havi 200 ezer forint támogatásban műveik létrehozásához. Cikksorozatunkban bemutatjuk a 2024-ben kiválasztott ösztöndíjas tehetségeket.

Elsőként Lantos Olivér munkásságába nyújtunk betekintést.

Lantos Olivér (sz. 1992) jelenleg Budapesten elő és alkotó fotográfus. Munkái leginkább hosszútávú projektek, melyek kiinduló pontja általában személyes élményben, vagy zsigeri reakcióban keresendő. A kutatásainak és megfigyeléseinek a rendszerbe helyezése, valamint ezeknek a rendszereknek a felépítése és konstruálása foglalkoztatja. Sorozataiban leginkább a kortárs politika hatásait, LMBTQ közösséget, továbbá a különböző globális társadalmi rendszerek problémáinak ok-okozati összefüggéseit és annak következményeit, valamint az emberi pszichére és a természetre gyakorolt hatásait vizsgálja. A budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szerzett diplomát 2022-ben, előtte a KREA Kortárs Művészeti Iskolában tanult. 2023 óta tagja a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának.

Mikor és hogyan kezdődött el a fotográfiai karriered? Milyen háttérrel vágtál bele a fotózásba?

Gyerekkorom óta érdekeltek a művészetek, eleinte rajzoltam, de sosem merültem el benne igazán. Általában kitalálni szerettem dolgokat és megtervezni. A fotó véletlenül került a látóterembe. Előtte divattal, tervezéssel foglalkoztam, másodmagammal megalapítottam az OST konzept nevű márkát. Folyamatosan fotózásokat kellett szerveznünk, és az ilyen alkalmakkor tulajdonképpen, mint werkfotós fotózgattam egy nagyon egyszerű analóg géppel, miközben a ruháinkat fotózták. Utólag azonban sok esetben az volt az érzésünk, hogy ahhoz a márkához, amit elképzeltünk organikusabbak azok a képek, amiket én készítettem, mint amiért az egészet szerveztük. Később aztán úgy gondoltam jó lenne ezt megtanulni, és elkezdett jobban érdekelni. Ez a felismerés 2018 végén volt. Rögtön utána jelentkeztem a MOME fotó szakára, felvettek, és az egész dolog teljesen új irányt vett. Rájöttem, hogy mennyire izgalmas és hogy valójában mi az, ami eddig hiányzott az életemből. 

Milyen személyes motiváció vitt téged a fotó felé? Miért és hogyan vált fontossá számodra? 

Számomra azt hiszem furcsa mód a felvételi féléve közben vált igazán fontossá a fotó. Kaptunk egy tipikus egyetemi egyszavas feladatot, ami az volt, hogy „most”. Erről valamiért a szüleim válása jutott eszembe. Megpróbáltam valahogy ábrázolni, hogy felnőttként milyen ezzel kapcsolatban a viszonyom. A képeket, amelyeket oda készítettem a tanárok egyből értették és a pozitív visszajelzések is ösztönöztek, hogy foglalkozzak a fotózással, mert van értelme. Alapvetően addig is tudtam, hogy miről szeretnék beszélni, (divat terén sem a „szépre” hanem alapvetően egy koncepció-piac egyensúlyra törekedtünk) csak nem tudtam, hogy ezt milyen formában artikuláljam. Rájöttem, hogy vannak problémák, amelyeket sokkal jobban, vagy legalábbis számomra izgalmasabban és egyszerűbben meg lehet közelíteni fotóval mintsem mondjuk divattal. Mivel elég türelmetlen vagyok, az sem volt utolsó szempont, hogy a fotó sokkal gyorsabb médium szemben mondjuk a divattal, vagy bármi más képzőművészeti ággal. Hogy mit szeretnék a fotográfián belül képviselni, milyen témák érdekelnek mindig is megvolt, azonban, hogy hogyan is szeretném rendezni és felépíteni a sorozataimat az egyetem utolsó évében vált egyértelművé.

Miként látod a fotográfiához fűződő viszonyodat, hogyan használod ezt a médiumot?   

Az autonóm munkáim úgy gondolom a szubjektív dokumentarizmus műfajába férnének bele, de nem igazán szeretem ezt a részét felcímkézni. Ha a projektjeim rendszereit nézzük akkor bonyolultak és komplexek, vizualitásukat tekintve viszont egyszerűek. A képkészítés folyamata, illetve egy-egy anyag felépítése asszociatív módon zajlik. A MOME végén kezdtem el tudatosan foglalkozni szimbólumokkal, asszociációkkal. Azóta is így alkotok. Szeretem, ha a képek finoman és nagyon bújtatottan utalnak egymásra, vagy a témára. Alapvetően minden mindennel összefügg, bizonyos esetekben a legbanálisabb és látszólag oda nem illő dolgok is egy nagyobb történet építőkövei tudnak lenni. Furcsa mód az autonóm projektjeimben, – szemben az alkalmazottal – a képkészítési, vagy a „képcsinálási vágy” nincsen meg. Szeretek problémákból, érzésekből koncepciót fejleszteni, majd utána járni a témának, kutatni, olvasni, beszélni róla másokkal, gyűjteni, skiccelni, rendszert kreálni belőle, lehetséges installációterveket készíteni. Kitalálni milyen hangulata legyen, hogy épüljön fel, érzéseket hozzákapcsolni. Eldönteni hogy mi vele a célom, hogy menjen majd el a néző az adott sorozat kiállításáról, stb. Furcsa mód csak ezek után kezdek el gondolkodni a képekről.

Általában van egy előzetes rendszerem egy összerakott koncepcióm, nyelvezetem. A fejemben már sokszor azelőtt kész a sorozat 70%-a, hogy elkezdeném fizikailag létrehozni őket. Természetesen az előzetes felépítése változik valamelyest a készítés során, a rendszere is lazul, adaptálódik. Inkább ezek azok folyamatok, amelyek felvillanyoznak, nem feltétlen a kép készítése. Egy projekt folyamán a „cetlizést” illetve a kockás papíron való rajzolási stádiumát élvezem igazán. (cetlizés: amikor csak post-iteken vannak a képek, leírva, esetleg referencia képpel, vagy pl egy adott tárgyról egy stockfotó ami kell a képre, de effektíve nincs még kép) Amikor még csak sketchbookban tervezem a sorozatot.

Lantos Olivér: Du musst dein Leben ändern, részlet a sorozatból

Formailag elég konzervatív módon állok a fotóhoz és magához a fotózáshoz is. Törekszem arra, hogy minél egyszerűbb legyen a végeredmény. Ne legyen feltétlenül különleges, legalábbis úgy ne ahogyan ezt a jelzőt a fotók tekintetében szoktuk használni. Ugyanakkor mégis mindennek, amit a képen látunk legyen a miértje, még akkor is ha végeredményben talált látványt látunk. Inkább rendszerben mintsem önálló képekben gondolkozok.

Milyen kérdések foglalkoztatnak leginkább általában, és hogyan reflektálsz ezekre a munkáidban? 


Alkotásaim általában társadalmi témákra reflektálnak. Egyfelől a személyes tapasztalataim, a környezetemben történő események, hangulatok, amik inspirálnak. Szeretnék olyan munkákat készíteni, amelyek gondolatok vagy diskurzusok katalizátorai tudnak lenni. A sorozatok illetve a benne lévő képek a témát tegyék fontossá, és ne fordítva. 

Lantos Olivér: Du musst dein Leben ändern, részlet a sorozatból

Jelenleg nagyon zavar a társadalom polarizáltsága. Azt tapasztalom, hogy a hétköznapibb dolgokról sem tudnak az emberek úgy kommunikálni, hogy arra ne üljön rá egy nyomasztó feszültség. Ennek úgy érzem az okai a jelenlegi politikai diskurzusban keresendők. 

Általában egy nagyobb ernyőtéma alatt szeretek gondolkozni, és lehetőség szerint azon belül a lehető legjobban körül járni a témát. Fontosnak tartom, hogy objektívek legyenek a munkáim, pláne mivel alapvetően vagy a témája, vagy a kiindulási pontja legtöbb esetben megosztó.

Mi volt az eddigi legfontosabb fotósorozatod témája?

Legfontosabbnak a két legutolsó munkámat tekintem. Témájuk tekintetében különbözőek, bár személy szerint azt gondolom azonos tőről fakadnak. Az utolsó befejezettnek tekintett munkám a Du musst dein Leben ändern¹ a politikának a természetre, illetve az emberi pszichére gyakorolt hatásait vizsgálja, miközben a fentebb említett polarizált politikai diskurzusra is reflektál. Ennél a sorozatomnál fontosnak éreztem az objektivitást, hogy ne legyen evidens a néző számára, – csupán egy-egy kép utal a témára – hogy mivel is foglalkozik a sorozat. Így kiiktathatók a polarizálságból fakadó negatív érzések és objektívebben tudja szemlélni a témát a néző. Hatalmas mennyiségű szimbolikus képből áll melyek között asszociációs kapcsolatok vannak, emiatt a néző a megfejtésen kezd dolgozni mintsem, hogy milyen oldalról jönnek a gondolatok. 

Lantos Olivér: Du musst dein Leben ändern, részlet a sorozatból

A másik sorozatomban, amelyet a Pécsi József Fotóművészeti ösztöndíj keretein belül kezdtem el, – és amin jelenleg is dolgozok – pedig a férfiasságot, mint fogalmat járja körül. A célom hasonló, mint az előzőnél. Egyelőre ez az anyagom még nem áll meg önállóan a lábán, hatalmas téma, rengeteget kell vele még foglalkozni, több kisebb fejezet is kibontásra vár, de nagyon érdekel és izgat, hogy hogyan fog a jövőben összeállni egy kész sorozattá.

Lantos Olivér: Male Geist – Férfi szellem, részletek a sorozatból

Bemutatnád röviden a pályázatra benyújtott munkatervedet?

„Az elmúlt harminc év szexuálpolitikai fölbolydulását leginkább a nők társadalmi helyzetének megváltozásaként értelmezték. Azonban egy külcsönös kapcsolat egyik tagjának megváltozása jelzi a másik helyzetének megváltozását is.” – Hadas Miklós 2009

A Pécsi József Fotóművészeti ösztöndíjas projektem munkacíme Male Geist – Férfi szellem volt.

Boncolgatom benne a sztereotípiákat, annak hatásait, a hozott mintákat, az egyének önmagukról alkotott képét, ugyanakkor ok-okozati összefüggéseket is keresek. Egyfajta kísérlet arra, hogy megrajzoljam a jelenlegi kor férfijét, minden esendőségével, problémájával együtt. A múltban a férfihez, és a férfiassághoz társított sztereotípiákat szeretném árnyalni.

Lantos Olivér: Male Geist – Férfi szellem, részletek a sorozatból

A projekt alapját szociálpszichológiai szakirodalmak, férfiakkal készült interjúk, illetve beszélgetések adják. Ezeket feldolgozó asszociatív képek alkotják a sorozat vázát. Ezeket a saját élményeimmel, illetve a kortárs környezet megfigyelése során talált képekkel is kiegészítem. Terveim szerint a későbbiekben egy rendszert kreálva térképezem fel a XXI. századi férfi pszichét, valamint az azt ért hatásokat.

A projekt több síkon készül párhuzamosan, eddig ez a legkomplexebb és legnehezebb sorozatom. Mivel a projektnek nagyon fontos összetevője más személyek élményei és történetei, emiatt a végeredmény még képlékeny, hogy hogyan fog összeállni egy teljes egésszé. Nagyon inspiráló ugyanakkor azt érzem megterhelő is. A személyes beszélgetések felszínre hoznak bizonyos esetben traumákat is, amire előzetesen nem voltam felkészülve. Továbbá készítés közben egy önismereti terápiává is vált a sorozat.

Lantos Olivér: Male Geist – Férfi szellem, részletek a sorozatból

Milyen alkotók inspirálnak? Van-e olyan kiállítás- vagy könyvélményed stb., amit kiemelhetnénk? 

Fotósok közül nagyon szeretem August Sander, Alec Soth, Gregory Halpern, Wolfgang Tillmans munkáit. Ami friss élmény, és valamilyen szinten kötődésem is van hozzá és nagyon jó érzéssel tölt el Bartha Máté: Anima Mundi című nemrég megjelent könyve. Még az egyetem végén Máténál voltam szakmai gyakorlaton, volt szerencsém bele látni és segíteni az akkor még gyerekcipős projektjébe. Jó volt látni, hogy mennyi munka és ötlet van benne, és hogyan formálódik azzá, amivel végül mindenki találkozik majd, mennyi lamentálás van egy-egy döntés mögött.

Nagyon szeretem a photobook műfaját. Viszonylag friss élmény Perlaki Márton Third Hand című könyve, amit nagyon szeretek. Kiállítások közül, – bár régi – Jüergen Teller: Macho című kiállítását emelném ki. 

A munka során kiemelt szerepe van és meghatározó inspirációs forrás a zene. Leginkább elektronikus, illetve klasszikus zenét szoktam hallgatni, vagy ezek keverékét. Valamiért nagyon vonzódok a betegesen szomorú és nyomasztó dallamokhoz. Minden projektemhez választok még a vázlatolás során egy-egy konkrét zenét, vagy összerakok egy tracklistet, amely aztán végigkíséri és meghatározza azok hangulatát.

1. A címválasztást – „Változtasd meg az élted!” – Rainer Maria Rilke Archaikus apolló-torzó című versének utolsó sora inspirálta. (ford. Tóth Árpád) ↩︎

Olivér Lantos (b. 1992) is a Hungarian photographer currently living and working in Budapest. His works are mostly long term projects, whose starting points are personal experience or a visceral reaction. He is interested in the systematization of his observations and researches, and the process of building these systems.  In his projects, he usually explores the effects of contemporary politics, the LGBTQ community, and the causal relationships between the problems of global social systems and their consequences, as well as their effects on human psyche and nature. He graduated from the Moholy-Nagy University of Art and Design (MOME) in Budapest in 2022, before that he studied at the KREA Contemporary Art Institute. Member of the Studio of Young Photographers since 2023.

Lantos Olivér | Instagram

Az itt bemutatott munka a Magyar Kultúráért Alapítvány által meghirdetett és a Petőfi Kulturális Ügynökség által lebonyolított Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj 2024 támogatásval jött létre.

A Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj kuratóriumának tagjai 2024-ben Csizek Gabriella, a Capa Központ kurátora, Kudász Gábor Arion Balogh Rudolf-díjas fotográfus, a MOME fotográfia mesterképzés szakfelelőse, Szatmári Gergely Balogh Rudolf-díjas fotográfus, a MATE fotográfia mesterképzés szakfelelőse, Urbán Ádám Balogh Rudolf-díjas fotográfus, valamint Virágvölgyi István, a Capa Központ művészeti vezetője voltak.

A Magyar Kultúráért Alapítvány által meghirdetett kulturális és művészeti ösztöndíjak nyerteseinek listája ide kattintva érhető el. https://petofi.hu/tamogataskezeles/palyazati-dontesek/palyazati-dontesek-2024

A Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjról bővebben ezen a linken tájékozódhat.