A hónap alkotóját arról kérdeztük, hogy az utóbbi időben merre járt, mivel foglalkozott, min dolgozott. Szabó Emma az elmúlt időszakról mesélt.

2024 eddig az egyik legizgalmasabb évem volt alkotóként. Rengeteg új impulzus és lehetőség ért, amik mind új utakat nyitottak meg előttem, és segítettek más szemszögekből is látni az alkotói munkát. Öt csoportos kiállításon vettem részt és egy egyéni kiállításom is volt. Ebből három külföldön, úgyhogy viszonylag sokat utaztam. Ezeken túl most érkeztem haza egy ösztöndíjas rezidencia programról, amit
Lanzarotén töltöttem az osztálytársaimmal, úgyhogy még teljesen a hatása alatt vagyok. Több, mint gyönyörű a sziget és felszabadító érzés volt ott alkotni valami teljesen újat.

Szeptemberben elkezdtem az egyetemen (MOME fotográfia) a mestert, azért is nagyon hálás vagyok mert csodálatos emberek vesznek körül nap, mint nap. Szuper inspiráló és összetartó és támogató a közösség, sokat tanulunk egymástól minden szempontból.

Artist talk keretein belül személyesen találkoztam Elina Brotherussal, aki nagy hatással volt rám még a karrierem kezdetén és azóta is követem a munkásságát, úgyhogy ide nem is kellenek szavak.

Az egyik meghatározó kiállításom tavaly a Photon Galéria (Ljubljana) által szervezett Budapest Dialogues volt, ahol Dr. Máté Gábor tanárommal/mentorommal közösen mutattuk be munkáinkat. A kiállítást általában a fiatalabb és középgenerációs szlovéniai művészeknek szentelik, de az utóbbi időben egyre gyakrabban mutatnak be közép- és kelet-európai fotóművészeket is. A Művészpárbeszéd formátumban
általában olyan műveket és művészeket választanak ki, akiknek vannak bizonyos közös jellemzőik, legyen szó formai vagy tematikai tulajdonságokról, vagy hasonló esztétikai-koncepcionális megközelítésről. A művészek közvetlenül, vagy a galéria kurátorának segítségével egyfajta „párbeszéd” során választják ki a kiállításra szánt műveket.

2023-ban a Different Worlds nemzetközi pályázat győztese lettem, így kaptam a meghívást erre a közös tárlatra Máté Gáborral. Ezt valóban egy jelentős mérföldkőnek érzem, és hatalmas megtiszteltetés volt, hogy részese lehettem ennek a kivételes projektnek.

A kiállítás később Zágrábban és Belgrádban is bemutatkozott, úgyhogy egy izgalmas nemzetközi utat járt be.

Mayer Kitti felkérésére 2024 áprilisában a Telepen egyéni kiállításom nyílt, amely a fiatalok életét bemutató sorozatom legújabb darabjait tárta a közönség elé. A tárlat pop-up jellegű volt, hangsúlyozva, hogy az alkotói munkám még folyamatban van. Mindezek ellenére különösen megható élmény volt, hogy a kiállításra ellátogatott néhány kedves kisbarátnőm a modelljeim közül, akik ámulattal figyelték a képeiket a falakon. Egyfajta bensőséges találkozás jött létre, ami számomra egy új dimenziót nyitott meg.

Párhuzamosan a Telepen rendezett kiállítással, a K6 Galériában is látható volt ugyanez a sorozatom egy csoportos tárlaton, ahol a Friss Hús pályázat nyertesei mutatkoztak be a Budapest Fotófesztivál keretében. Nagyon izgalmas volt látni, hogy egy közös térben találkoznak különböző munkák, mégis megszületett egy nagyon színvonalas és egységes összkép.

Tavaly decemberben az elsőéves MA-osztályommal bemutattuk az első félév fotográfiai projekt kurzusának eredményét. A kurzust Erdei Krisztina és Szalontai Ábel vezették, és Budapestre összpontosított, ami különösen izgalmas volt, mivel sok osztálytársam különböző országokból érkezett, eltérő kulturális háttérrel. A célunk az volt, hogy egy közös alkotói folyamat során összehangolódjon a csapat, miközben Budapest jelenlegi állapotát különböző perspektívákból vizsgáltuk és reflektáltunk rá.

Most télen, bár különböző mértékű sikerrel, de alkotóként sikerült egy kicsit feltöltődnöm. Néha szükségem van arra, hogy „csöndben” gondolkodjak, tervezgessek – ilyenkor skiccelek, írok vagy filmeket nézek. Viszont már nagyon várom a tavaszt, hogy újra kapcsolódjak a fiatalokkal, mert számomra ez az évszak tele van energiával és inspirációval. Ez a célom a közeljövőben. Addig is, megosztok néhány werkfotót az ilyen találkozásokról.

Mint említettem, középiskolában festő szakon végeztem, és januárban úgy döntöttem, hogy újra előveszem a tíz évvel ezelőtti festményeimet, hogy egy kicsit más szemmel, friss perspektívából értelmezzem őket. Még nem tudom, pontosan milyen irányban fogok elmozdulni velük, de egyre inkább foglalkoztat a gondolat, hogy talán egy kísérletezőbb megközelítést alkalmazva, a festészetet a fotográfia médiumával ötvözném, így új dimenziót adva a korábbi munkáknak.

Sokat hezitáltam, hogy megosszam-e, de még nem szeretném lelőni a poént. Alapvetően a csöndes munka híve vagyok, de most valami egészen új projektbe kezdtem a tinis sorozatom mellett, és olyan határtalan intenzitást érzek most ebben…Egyszer bemutatom ezt is!

Szabó Emma | Instagram