A hónap alkotóját arra kértük, hogy mutasson be néhány fotográfust, akiknek munkássága inspirálja, illetve olyan képeket, amelyeket kiemelten fontosnak tart.

Julie Poly, Mihai Barabancea, Karolina Wojtas, Diane Arbus, Petra Collins, Juergen Teller, Sergey Bratkov, Boris Mikhailov, Martin Parr, Richard Billingham, Nan Goldin és Elina Brotherus mind a kedvenc fotósaim közé tartoznak. Munkáik mély hatással vannak rám, és mindegyikük sajátos módon formálja a látásmódomat.

Magyar alkotók közül: Gerhes Gábor, Barakonyi Szabolcs, Szász Lilla, Máté Gábor, Fátyol Viola, Erdei Krisztina, Hermann Ildi, Korniss Péter.. őket nagyon kedvelem, remélem azért objektív tudtam maradni, mert sokan tanítottak is közülük. :))

Ezek a rendezők – Roy Andersson, Harmony Korine, Ulrich Seidl, Lars von Trier, Yorgos Lanthimos, David Lynch, Michael Haneke – mind olyan művészek, akiket elengedhetetlen megemlíteni, mivel munkáik mély hatással vannak a művészetemre. Provokatív stílusuk, a társadalomra és az emberi természet rejtett oldalaira tett szatirikus és gyakran szürreális megközelítéseik inspirálnak és motiválnak, hogy új
perspektívákból lássam meg a valóságot.

Juergen Teller egy olyan művész, aki képes a társadalmi normákat, a szépségideálokat és az emberi kapcsolatok komplexitását egy szórakoztató, de mélyen provokatív módon bemutatni. Sokak számára kényelmetlen lehet stílusa, de szerintem pont ettől szerethető. Szembe megy mindenféle divatipari és társadalmi normákkal, mégis hatalmas márkák kérik fel egy-egy kampány fotózásra. Az önportréi külön figyelmet érdemelnek. Nekem ez nagyon szimpatikus, hogy saját bőrét is örömmel terítékre teszi. Zseniális arc.

Diana Arbus életét és munkásságát sokat tanulmányoztam. Számomra ő nagy úttörő, gyakorlatilag feladta az addig jól bevált “sikeres” életét, hogy saját útját járja és azt fényképezzen, ami számára szívből jön. Csodálatos személyisége lehetett, a portréi is elárulják milyen közel került alanyaihoz. A portrék gyakran nyers, szembesítő módon ábrázolják alanyait, de nem ítélkeznek felettük – inkább empátiát és megértést hívnak elő. Ő is az emberi élet komplexitásának megértésre törekedet és úgy mutatja be a társadalom perifériáján élő emberek világát, hogy közben nem tekinti őket alanyoknak, sokkal inkább érző individuumoknak, akiknek mesélniük kell… Továbbá, hitelességét igazolja, hogy ő maga is súlyos depresszióval és szorongással küzdött, az élet mélyebb megértésére és az igazságra törekedett.
Munkáiban is visszaköszön ez a fajta mély érzelmi bevonódás, amit idővel végül nem is bírt elviselni.

Karolina Wojtas lengyel képzőművész, aki fotós háttérrel rendelkezik. Munkáiban a gyermekkor káosz és az abszurd világát tárja fel, miközben gyakran feszegeti a hagyományos fotográfiai médiumok határait. Nagyon szeretem azt a fajta expresszív, nyers, harsány és humoros megközelítést, ami rá jellemző.
Róla is sokat olvastam, és ő is egy izgalmas családi háttérrel rendelkezik, ahonnan bőven tudott inspirálódni és milyen jó, hogy hagyták is kibontakozni. Annyira vicces számomra, hogy utálta, hogy 12 éves korában “kapott egy kistesót” és nem bírta feldolgozni, gyermeki bájjal forrongott, hogy hát ő ebből nem kér. Aztán elkezdte a testvérét fotózni, ezzel kreatív módon kifejezve dühét és számomra ez a fajta testvéri szeretet annyira átjön a képekből. Egyszerűen nem tudsz valakiről ennyire átgondoltan kegyetlen képeket készíteni, akit nem imádsz! Egyébként a képei és a testvéri szeretet hitelességét bizonyítja, hogy azóta minden jelentős eseményre magával viszi öccsét. Nagyon cuki. Az installációi is nagyon izgalmasan ki vannak találva, ahogy bevonja a nézőt ebbe a játékba.

Szabó Emma | Instagram