Friedmann Endre mielőtt Robert Capa néven,  haditudósítóként beutazta volna a világot, Budapesten nevelkedett és itt érték azok a fontos kezdeti hatások, amelyek meghatározó részévé váltak legendás személyiségének. A Capa Központ állandó kiállítását bemutató cikksorozatunk első részeiben budapesti helyszíneket alapul véve mutatjuk be a gyermek, majd a már kamasz Friedmann Endre életét. A mindennapokat, az iskolákat, az életre szóló barátságokat, a kedvenc időtöltéseket, eseményeket, helyeket felidézve rajzoljuk meg fiatalkorának világát.

A diákévek kezdete: szivarért felmentést

Bár Friedmen Endre általános iskolában eltöltött éveiről igen keveset lehet tudni, az bizonyos, hogy szülei hat éves korában elsőként a Deák téri evangélikus elemi iskolába¹ íratták be 1919-ben. A család zsidó vallású volt, azonban az intézménybe felekezeti hovatartozástól függetlenül nyerhettek felvételt a diákok. Ugyanakkor a hittan minden tanuló számára kötelező volt és a hitoktatást külön csoportokban, a vallásnak megfelelő hitoktatók végezték.² „Iskolánk az ev. Egyház szabadságszeretetéből kifolyólag senkit sem küld el ajtajából. Amíg a befogadóképesség engedi, felvesz más vallású tanulókat is. Ezzel egyfelől azt bizonyítja, hogy vallja a krisztusi tanítást: »Mindnyájan egy Atyának vagyunk a gyermekei«, másfelől iskolánk jó hírnevét terjeszti a többi vallásfelekezetek között is, mert hogy nem arra való a gyertya, hogy véka alá rejtsék.”³ – fogalmazott Szüsz Lajost elemi iskola igazgatója, 1921-ben az Evangélikusok Lapjában. 

„A kitűnő, nem felekezeti, főleg liberális kálvinista dzsentrik által kedvelt fiúiskola diákjai felekezetenkénti csoportokba osztva hetente többórás hitoktatáson vettek részt. Egy kisebb pesti zsinagóga rabbija tanította a zsidó fiúkat héberre, és avatta be őket a judaizmus tanaiba. Mivel a Friedmann szülők minden évben hoztak neki Bécsből a kedvenc szivarjából, elnéző volt a héber nyelv és a judaizmus iránt csekély érdeklődést tanúsító Bandival” – olvashatjuk Richard Whelan, Capa életrajzírójának könyvében.⁴

A háromemeletes épületet, amelyben jelenleg a Deák Téri Evangélikus Gimnázium működik, 1863-ban építtette a Pesti Evangélikus Egyház. A főváros egyik legkorszerűbb iskolaépületének számított, itt volt először gázvilágítás a pesti iskolák közül. A gimnázium információi szerint Friedmann Endre az elemi iskola 4. osztályát már magántanulóként végezte. 

Életrajzírói nem tesznek említést róla, de egy kortárs visszaemlékezésből úgy tudjuk, hogy az elemi iskola négy osztályának elvégzése után a Pesti Izraelita Hitközség Alapítványi Főgimnáziumában⁵ kezdte meg középiskolai tanulmányait: „A budapesti Szent István Főgimnázium udvarát, hol egykor futballoztam, egy keskeny kis utca, az Abonyi utca választotta el a Zsidó Gimnázium udvarától. A labdák gyakran túl magasra mentek és a szomszéd iskola udvarában kötöttek ki. Egy ebből eredő labdavisszadobás alkalmával ismertem meg egy olaszosan kinéző, merészképű kisfiút, kit Friedmann Bandinak hívtak”.⁶

A Pesti Izraelita Hitközség Alapítványi Főgimnáziuma éppen 1923-ban nyitotta meg kapuit, amikor Endre elvégezte az elemi negyedik osztályát. Az önálló zsidó középiskola gondolata már a 19. században megfogant, azonban az iskola létesítéséről szóló megállapodás csak 1909-ben jött létre. 1923-ban az épület Abonyi utcai frontja készen állt a diákok fogadására, így az épületrészben megkezdődhetett a tanítás. Ekkor avatták fel az iskolához tartozó, de még félkész imatermet is.⁷

Az izrealita hitközség gimnáziumában töltött időszak azonban mindössze egy rövid epizódnak bizonyult iskolai pályafutásában. Ahogy arra Csizek Gabriella kurátor rámutatott Bandi csupán pár hónapot, talán fél évet tölthetett el az izraelita gimnázium Abonyi utcai padsoraiban, ugyanis még 1923-ban átiratták a szülei a VII. kerületben található Madách Imre Gimnáziumba, amely a főváros legrégebben, 1881-ben alapított állami középiskolája. Alapításakor az intézmény a VII. ker. Állami Gymnasium nevet viselte, majd  1921-ben Magyar Királyi Állami Madách Imre Gimnáziumra keresztelték át.⁸

Sportélet és lázadás a Madách Imre Gimnáziumban 

Az életrajzírók véleménye megoszlik abban a kérdésben, milyen tanuló is volt Bandi. Richard Whelan inkább átlagos tanulóként írja le: „vékony, zöldkötésű bizonyítványa, fedelén a Madách Gimnázium címeres pecsétjével, azt tanúsítja, hogy osztályzatai többnyire közepesek voltak, habár elsőben megbukott matematikából és ábrázoló geometriából, s egész nyáron nagybátyja, Adolf korrepetálta”⁹ – az említett rokon Bandi édesanyjának, Júliának egy testvére volt a sok közül. Alex Kershaw a kétezres években megjelent biográfiájában már inkább átlag alatt teljesítő diákként mutatja be a tizenéves Friedmann Endrét: „rövid ideig volt képes egy dologra koncentrálni, gyakran a házi feladát sem készítette el, és az osztálytársai eléggé gyenge képességű álmodozónak tartották”.¹⁰

A fiatal Endréről azonban biztosan elmondható, hogy a téli sportokat kifejezetten kedvelte. Tizenéves korában sokat korcsolyázott a Városligeti Műjégpályán, gimnazistaként hokicsapatban is játszott. Másik nagy szenvedélye a síelés volt, ami iránt élete végéig lelkesedett. Tizenöt éves volt, amikor először felment a Svábhegyre Besnyő Évával, akihez addigra szoros kapcsolata alakult ki. „Korábban egyikük lábán sem volt síléc, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy beüljenek egy síliftbe, és a csúcsig vitessék magukat. (…) »Soha nem félt attól, hogy új dolgokat próbáljon ki, főleg nem az új, kicsit talán veszélyes kalandoktól – mondja Éva. – Reméltem, hogy nem fogja a lábát törni, és nem is esett baja. Lecsúszott, aztán gyorsan visszamászott a csúcsra. Mindig személyesen akarta felfedezni a dolgokat.«”¹¹

A VII. kerületi gimnázium éves értesítőiben évfolyamonként szerepelnek az osztálynévsorok tanulmányi eredményekkel, különböző statisztikai kimutatások, a tanárok listája, tankönyvjegyzék, szakkörlista és a sporteredmények is. Innen tudható, hogy az iskolai hokicsapat, amelynek Friedmann Endre is tagja volt, 1930-ban egy hokibajnokságon negyedik helyen végzett, illetve ugyanebben az évben a kerületi síbajnokságon száz induló közül a huszonhetedik helyet érte el Endre. Azonban a lázadó tinédzsert nem csak a sport kötötte le a gimnáziumban töltött évek alatt.¹²

K. Horváth Zsolt a Kelet és Nyugat között című, 2010-ben megjelent publikációjából  kiderül, hogy a Madách Imre Gimnázium az 1920-as évek közepétől és végétől „radikálisan balos szervezkedéseiről vált közismertté”.¹³ Endre az  intézmény hetedik osztályos tanulója volt, amikor megismerte Kassák Lajost és körét, majd csatlakozott a Munka-körből kivált szocialista diákcsoporthoz, ismertebb nevén az Oppozícióhoz vagy röviden csak Oppóhoz. A szintén Munka-körös, majd Oppos Partos Pál is a gimnázium növendéke volt. Ő az 1921/22-es tanévben kezdett, két osztállyal járt Friedmann Endre felett. De a radikális baloldal más képviselői is a Madách soraiból kerültek ki: Kepes Imre, Kepes Ferenc és Kellermann Zoltán mind osztálytársai voltak. „Capa a Madách gimnázium közegében találkozott először a radikális baloldali gondolkodással és cselekvéssel, s innen lépett át a Munka-kör komplexebb, a művészi és a politikai cselekvés társadalom formáló hevületében bízó miliőjébe” – írja másutt K. Horváth Zsolt¹⁴. A diákcsoportban ismerte meg Csiki Weiss Imrét, akivel együtt járták az angyalföldi munkáskerületet, hogy agitáljanak a Horthy-kormány elnyomó politikája ellen és a munkások jogai, tisztességes bérei mellett.¹⁵ De a csoportnak köszönhetően 1930-ban barátságot kötött a fiatal Bálint Endrével is. 

Kassák Lajos művészetét és tevékenységének egészét erős társadalomkritika, szociális érzékenység és merész baloldali ideálok hatották át. 1928-ban indította útjára Munka című folyóiratát, melynek deklarált célja a munkásság osztályöntudatra és szolidaritásra nevelése volt. A lap köré gyűlt diákokból és fiatalokból alakult ki a Munka-kör, mely egyfajta műhelyként működött. 1930-ban a kör radikálisabb baloldalt képviselő tagjaiból alakult meg.¹⁶

A fiatal Capa rendszeresen járt abba az Andrássy út és Rippl-Rónai utca sarkán álló palotba, amely egyike volt azoknak a helyeknek, ahol a Kassák Lajos vezette Munka-körből kivált diákmozgalom tagjai összejöveteleiket tartották. „…itt ismertem meg jónéhányat azok közül, akik tudásban magasan a csoport fölé emelkedtek, mint a Londonban elhalt Partos Pál, Szirtes Andor, Fuchs Pál, Békefi Zoltán és a világhírűvé lett fotográfus-riporter, Robert Capa, de akkoriban még Friedmann Endre nevet viselő barátunk…” olvashatjuk Bálint Endre önéletrajzi sorozatában.¹⁷ A megismerkedésüket követően Bandi gyakran volt vendég a Bálint-családnál is, akiknek az otthona igazi értelmiségi fészek volt akkoriban.¹⁸

Bandi a konzervatív neveltetése ellenére, társaival kiállt a magyar jobboldali kormány ellen. Gimnazistaként több tüntetésen is részt vett, köztük az 1930. szeptember 1-jei, mintegy 100-150 ezer ember részvételével zajló demonstráción, amely a két világháború közti legnagyobb munkás-tömegtüntetés volt. A békésnek induló megmozdulás hamar erőszakba fordult. A kardlapozásból Endrének is kijutott: egy rendőr olyan mélyen megsebesítette vállát, hogy a heg örökre megmaradt.¹⁹

A sorozat korábbi részét a itt olvashatja. 

A cikk szövegének forrásául a Capa Központ állandó kiállításának falszövegei szolgáltak. A Robert Capa – A tudósító című kiállítás kurátora Csizek Gabriella. 

1. Budapest Deák Téri Ágostai Hitvallású Evangélikus Testvéregyházak Elemi Nép-és Polgári Iskolája ↩︎
2. Zomboryné Bazsó Rozália: A pesti evangélikus oktatás krónikája. 1788 – 1823 – 1998. A szerző magánkiadása, Budapest, 2000. p. 74. ↩︎
3. Evangélikusok lapja, 1921. 7. évf. 35. sz. pp. 1–2., mai helyesírásnak megfelelően ↩︎
4. Richard Whelan: Robert Capa. Interpress Kiadó, Budapest, 1990, pp. 8–14. ↩︎
5. ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium Pesti Izraelita Hitközség Alapítványi Főgimnáziuma ↩︎
6. Hackett D. Gábor: Emlékezetes ismerőseim. In: Magyar Hírek, 1983. 36. évf. 16–18. sz. p. 43. ↩︎
7.  A Radnóti Gimnázium kalandos évtizedei. Fővárosi blog, 2015. március 1.   ↩︎
8. Madách Imre Gimnázium weboldala ↩︎
9. Richard Whelan: Robert Capa. Interpress Kiadó, Budapest, 1990. pp. 8–14. ↩︎
10. Alex Kershaw: Vér és pezsgő. Robert Capa élete és kora. Park Könyvkiadó, Budapest , 2018. p. 21. ↩︎
11. Alex Kershaw: Vér és pezsgő. Robert Capa élete és kora. Park Könyvkiadó, Budapest , 2018. p. 21. ↩︎
12. Dr. Kopp Tibor (szerk.): A Budapesti VII. kerületi Magyar Kir. Allami Madách Imre Gimnázium 50-ik értesítője az 1930-31. iskolai évről. Budapesti VII. kerületi Magyar Kir. Állami Madách Imre Gimnázium igazgatósága, Budapest, 1930. p. 39. ↩︎
13. K. Horváth Zsolt: Elkötelezettség és együttérzés energiái. Heinlein Károly és Partos Pál a spanyol polgárháborúban. In: Korunk, 2010. 103. és K. Horváth Zsolt: Kelet és Nyugat között. A Munka-kör eszmei hinterlandja. In: Korunk, 2010. 3. évf. (21. évf.) 1. sz. pp. 87-88. ↩︎
14. K. Horváth Zsolt: Kassák Lajos és a Munka-kör. Mérei Ferenc Szakkollégium weboldala ↩︎
15. Richard Whelan: A Biography. U of Nebraska Press, 1994 ↩︎
16. Konok Péter: A társadalmi önszerveződés alternatívái a 20. század elejétől 1968-ig Szovjet-Oroszországban és a Szovjetunióban, valamint Európa más országaiban. Baloldali radikalizmusok a 20. században, PhD disszertáció ↩︎
17. Bálint Endre: Életrajzi törmelék XXVIII. In: Életünk, 1983. 21. évf. 3. sz. p. 214. ↩︎
18. Levendel László: “Élek a haláltól” – Bálint Endrére emlékszem. In: Kritika, 1994. 23. évf. 10.sz. p. 32. ↩︎
19. Richard Whelan: Robert Capa: A Biography. U of Nebraska Press, 1994 ↩︎