Van olyan fénykép mindannyiunk számára, ami valamiért mélyen megérint, és kiemelkedik a többi közül. A Roland Barthes filozófus által punctumként emlegetett jelenség, amely – gyakran a fotós szándékától függetlenül – eltalálja a nézőt, sokszor egy mellékes, apró, látszólag jelentéktelen elemről van szó, amely mégis rendkívül erőteljesen hat az egyénre. Sorozatunkban a fotós szakmán kívülről szólítunk meg szerzőket, hogy osszanak meg egy gondolatot vagy benyomást egy számukra fontos fotográfiáról. Fedezzük fel együtt ezeket a személyes történeteket!

Szálinger Balázs költő, drámaíró választása egy 19. században készült magyar dagerrotípiára esett.

Öt éve szerepelt a hírekben egy korai magyar dagerrotípia, ami alig pár hónappal lehet csak fiatalabb az eddig ismert rekordernél. A kép egy francia gyűjteményben áll, és a hetvenes években már nyilvánosságra került, de csak nemrég azonosították a helyszínt: Zalaegerszeg központját ábrázolja, a ma is működő Arany Bárány ablakából a templom felé lő. Ami miatt különleges: nem beállítás, és nem is nevezném kifejezetten városképnek, nem a megyeszékhely jól felismerhető helye, hanem az utcai forgatag látható rajta piacnapon. A kép szereplői nem hogy a fotózásról nem tudnak, de a fényképezés fogalmáról se hallottak soha.

Egyszer hosszabban foglalkoztam az 1843-as, botrányos, halálos áldozatokkal járó zalai követválasztással, amiből egy (Deák Ferenc egyik korai történetét tárgyaló) drámát akartam írni, és majd meg is írom egyszer. De nem ez a lényeg. Hanem hogy a történetem (ahogy az akkoriban az egész ország közvéleményét megrázó követválasztás) egyik fő jelenete szinte pontosan akkor és ott játszódik, mint amikor és ahol ez a kép készült. A képről látható is a tér sarka: a templom már azt a teret zárja be.

Zalában annyi, de annyi kisnemes volt, hogy más, ún. normális megyékhez hasonló, a vármegyeháza nagytermében, zárt térben rendezett követválasztást lehetetlen volt tartani: a Jóisten ege alatt folytak a szónoklatok és a szavazások, 1843-ban is. Aznap sokkal több ember volt az utcán. Akiket ezen a képen látunk: a parasztok aznap hiányoztak. Az állatok, a szekerek hiányoztak. Kortesek, suhancok, urak, illetve paraszti életmódot folytató, de kutyabőrrel bíró nemesek a legszebb ruhájukban, csoportokban, tömött sorokban, jóllakva, nagyon ittasan, kevésbé ittasan, zászlókkal tartottak egy irányba, arra, oda, a templom lépcsője felé.

Hiába mások a fénykép szereplői, mégis jobban el lehet képzelni azt a követválasztásos napot ez alapján. Aznap a kép szereplői történetesen a falujukban voltak, dolgoztak, és vagy hallottak később az egerszegi eseményekről, vagy nem. De ez talán mindegy is. A lényeg, hogy itt van előttünk a történelem, nem pózol, nincs kicicomázva, hanem egyszerűen csak ilyen.

Szálinger Balázs